Ki felel? - a West Balkán-ügyről

A szerk.

Két év, nyolc hónap - ennyit kell a múlt szerdai elsőfokú ítélet szerint rács mögött töltenie a három halálos áldozatot követelő West-Balkán-tragédia bíróság elé állított felelőseinek. Azt, hogy ez sok vagy kevés, és a felelősség egyenlő arányban terheli-e az érintetteket, nem tisztünk megítélni. Azt azonban keserű szájízzel konstatáljuk, hogy pontosan az történt, amit a borzalmat követő lapszámunkban megjövendöltünk: az illetékes hatóságok és az önkormányzat felelősségét teljesen elkenték.

Egy nap sem telt el a tragédia után, és Sajtos Csilla VI. kerületi jegyző, valamint Hassay Zsófia polgármester közös közleményben magyarázta, mennyire nincs köze az önkormányzatnak az egészhez, míg a későbbi vádlottak "megbocsáthatatlan" hibákat követtek el. 2010 decemberében a polgármesteri hivatal ellenőrizte a helyet, a múlt heti bírósági ítélethirdetést megelőzően pedig az is elhangzott, hogy az építési osztály - mivel a West-Balkán (WB) épülete épp rekonstrukció alatt állt - úgy találta, hogy az nem alkalmas semmilyen nagyszabású rendezvény megtartására.


Fotó: MTI

Az akkor hatályos jogszabályok szerint a WB-hez hasonló szórakozóhelyek üzemeltetéséhez nem volt szükség hatósági engedélyre, a 2009 végén hozott kormányrendelet értelmében elég volt, ha az üzemeltetés szándékát a tulajdonos bejelenti. Ami 2010 novemberében meg is történt - így 300 ember bulizhatott volna ott, de csak este 10 óra előtt. (Ehhez képest a tragédia a 2800 fős buli kezdetén, este 11-kor következett be - egyebek mellett ezért is álltak a vádlottak bíróság elé.) Ám a jegyző köteles lett volna a regisztrált szórakozóhelyekről nyilvántartást vezetni - ilyen lista viszont a tragédia időpontjában nem volt a kerület honlapján. A rendelet értelmében a jegyzőnek - felügyeleti hatóságként - kötelessége lett volna az üzlet működését rendszeresen ellenőrizni, ahogy az illetékes társhatósági szerveknek is. Az említett gyors reagálású önkormányzati-jegyzői közlemény viszont éppen azt bizonyítja, hogy ez nem történt meg - és nemcsak a rendeletben meghatározott időhatáron, a bejelentéstől számított 30 napon belül, hanem azután sem. Nem igaz az akkori közlemény azon állítása sem, miszerint a hatóságoknak ne lett volna módja arra, hogy szankcionálják a jogsértéseket, vagy akár bezárassák a helyet. Vajon a novemberi ellenőrzés során az építési osztály szakértőinek és az értük felelős jegyzőnek miért nem tűnt fel, hogy az elvárt négy helyett csak egy be- és kijárat van, hogy a helyiségek egyetlen csigalépcsőn megközelíthetők csupán? Mennyire tájékozott az a polgármester, aki nem tudja, hogy a kerülete szívében hétvégenként rendre több száz ember gyülekezik - egy olyan hely előtt, ahol este 10 után elvileg semmi nem lehetne? Hogyan minősítsük azt a kerületi vezetőt, aki ezek után a betarthatatlan, túl laza jogszabálykörnyezetre hivatkozik, és azok szigorítását követeli?

Nagy riadalmat keltett, amikor a múlt héten a jobbikos Morvai Krisztina felvetette a rendőrség felelősségét is, mondván, az ügyeletes telefonszolgálat nem vette komolyan az első bejelentéseket. Az ítélet szóbeli indoklásában a bíróság is említette, hogy a rendőrség mulasztott. Haptákba is vágta magát erre a rendőrség, és alapos, fél napig tartó belső vizsgálat során tisztázta, hogy minden az előírások szerint történt. (Igaz, Garamvölgyi László szóvivő elismerte: az egyik telefonügyeletes egy bejelentőnek azt tanácsolta, hogy "ne járjon buliba, akkor nem lesz tömeg". De, mint megtudtuk, ez csupán "egy szövegkörnyezetből kiragadott fél mondat".)

Nem állítjuk, nem állíthatjuk, hogy az önkormányzatot, a jegyzőt vagy a rendőrséget felelősség terheli. De egy tisztességes vizsgálatot a dolog megérdemelt volna. Ha már nem is a jogállami normák, de legalább az áldozatokkal és a hozzátartozóikkal szembeni tisztesség okán.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.