A kérdező azt tudakolta, hogy mit is tart az orosz elnök a Pussy Riot nevű feminista csoport ellen folyó oroszországi bírósági eljárásról. Mint ismeretes, idén februárban a nevezett trupp tagjai egy ortodox templomban "tanúsítottak tudatosan oda nem illő viselkedést", amikor is gázálarcban és punk kosztümben imádkoztak azért, hogy a szűzanya szabadítsa meg Putyintól Oroszországot. Nos, a csoport aktivistái közül hárman azóta előzetesben töltik mindennapjaikat.
Visszatérvén Putyin mondataihoz, az első úgy hangzott, hogy "nem kell szigorúan büntetni a Pussy Riot tagjait". A másik meg úgy, hogy amit elkövettek, "azért Izraelben vagy a Kaukázusban meglincselték volna őket". Most az, hogy e látszólag egész másról szóló ügy taglalását sem állta meg némi zsidózás nélkül, legyen tényleg az ő baja, de amit mond, mégis több mint vérlázító.
Hiszen nem kevesebbet állít, mint azt, hogy én vagyok a jó király, akinek ha eleget pitiztek, hajlamos lesz némi kegyet gyakorolni, másrészt meg azt, ugye, hogy a "bűnösök" örüljenek, hogy megúszták élve. Ha nem lett volna ez a feltétlen zsidózhatnékja, említhette volna a Szovjetuniót is, noha az nem volt kimondottan az ortodox egyház barátja, de voltaképpen Oroszország egyetlen történelmi korszakával sem lőtt volna nagyon mellé.
Történt mindez valamikor a múlt héten, s kedden már hároméves (!) börtönbüntetés kiszabását kérte az ügyészség. Közben persze élénk nemzetközi tiltakozás folyik, a sok egyéb disznóságáról és Kirill pátriárka 30 ezer dolláros karórájáról a figyelmet élénken elterelni kívánó orosz ortodox egyház pedig vért követel.
Persze a szólásszabadságnak is vannak korlátai, és helyes is, hogy vannak. Ugyanakkor az is biztos, hogy normális helyeken nem főpapok és államfők sugalmaznak bírósági ítéleteket, s pár véleményét - ha adott esetben sokakat megbotránkoztató módokon is - kifejező polgártársunkat nem vágjuk rács mögé hosszú-hosszú időre, legalábbis a mondott jobb helyeken: már a február óta sitten lehúzott idő is erős túlzásnak tűnik.
Az elnök szavaiból, az ügyészség javaslatából mindazonáltal az tűnik ki, hogy Oroszország még mindig nem egy jobb hely, és az esetleges megtévesztő látszatok ellenére a legtávolabbról sem demokratikus állam. S jelenlegi vezetése nem is törekszik rá, hogy ezen érdemben kiigazításokat tegyen. Oroszországban még mindig a múlt a jelen. Amiben pedig - az oroszok személyes sorsára gyakorolt szerfelett káros hatások mellett - mégiscsak az a legrosszabb, hogy példát mutat a világ minden möchtegern diktátorocskájának.
