A szerk.

Füge

A szerk.

A nagy dolgok mostanában a Népszavából startolnak, alighanem a jó szimatuk teszi, vagy valami ilyesmijük.

A múlt héten is, a HírTv nyilvános és módfelett látványos színházi előadás keretében eszközölt „visszavétele” után is pont oda – és persze a Magyar Időkhöz – futott a HírTv vezérigazgató-helyettese, hogy elújságolja, hogy ők aztán milyen kemény kérdéseket tesznek majd fel a kormánypárti politikusoknak, sőt csak azoknak, mert a rendes jobboldali néző azonmód elkapcsol, ha baloldali politikust lát, satöbbi, satöbbi.

És most megint itt a Népszava, és azzal sokkol, hogy megszűnik a Magyar Idők, s visszatér a Magyar Nemzet. Szerencsére ez most vaklárma, hisz’ egyenest a Magyar Idők főszerkesztője (eufemizmus, persze, de jól hangzik) futott el a Pesti Srácokhoz, hova máshová, a Magyar Nemzetbe mégse mehetett, hogy biztosítson mindenkit, nem is igaz, nincs is ilyen döntés, a Magyar Idők örök és elpusztíthatatlan, illatozzék száz jobboldali mákvirág a sajtópiacon. Az emlegetett vezérhelyettes meg épp a sűrűn emlegetett Magyar Időket biztosította arról, hogy ők aztán milyen cukor jóban vannak az Echo Tv-vel, s dehogy van szó konkurenciáról, „ez most nem a rivalizálás ideje”, inkább a kölcsönös segítségnyújtásé. Úgyhogy szégyellje magát az összes libsi disznó (tudniillik, a Népszava s nyomában azok az internetes felületek, melyek átvették tőlük az információt).

S őszintén szólva, lehet is valami a Magyar Idők és a HírTv kis helytartóinak nekibuzdulása mögött, hiszen az bizonyosan tarthatatlan megállapítás, hogy a jobboldali olvasók nem lennének képesek eltartani két napilapot is (Magyar Nemzet; Magyar Idők), a jobboldali tévénézők pedig ne kapcsolgatnának önfeledten egész nap az Echo Tv-ről a HírTv-re, s viszont. Azért tarthatatlan, mert ebben a végtelenül talaj menti történetben legkevésbé a jobboldali újságolvasók, tévénézők számítanak.

Ma Magyarországon Orbán Viktor a „jobboldali újságolvasó”, fénykép is van róla, amint bújja a Magyar Időket. Ha ő úgy akarja, akkor két országos napilapja lesz, s az egyiket meghosszabbítja Lovasberényig, s kismillió hírtévéje, M1-e, Echója, HírTv-je, és meghosszabbítja őket Bicskéig. S nem azért, mert ő itt a főnök, dehogy! Sokkal inkább azért, amit írtunk, hogy tudniillik, ő itt a jobboldali újságolvasó, aki ténylegesen eltartja ezeket a médiaszerveket. Naná, majd azok, akik reggelente rohannak le a pavilonistához, hogy vegyenek egy Időket, de öntudatosan váltanának, ha eztán Nemzetet kellene kérniük.

Mindezek mellett természetesen az is alátámasztja a két nagyformátumú médiatényező igazát, hogy szegény Népszava (ez most képes beszéd volt) akkor tévedte a legnagyobbat, amikor az indoklási szakaszban azzal etették informátorai, hogy a Magyar Idők–Magyar Nemzet fejléccserés támadás azért szükségszerű, mert a Magyar Nemzetnek még mindig nagyobb tekintélye, „erősebb márka” a jobboldalon, mint a Magyar Idők. Oh, mert olyan nagyon érdekli Orbán Viktort a Magyar Nemzet sajtótörténeti, urambocsá’ történelmi helye, renoméja – ha érdekli, akkor inkább zavarja. Neki ugyanis egyetlen célja van a magyar sajtóval, hogy a partvonalon túlra szorítsa. Legyenek, hogy lehessen mutogatni őket vagy épp rájuk: van itt sajtó, s az már önmagában is sajtószabadság, de ugyanakkor legyenek is méretre szabva, létezzenek a maguk teljes nevetségességében, hogy most Idők vagyok, Nemzet vagyok, Srácok vagyok. S ha mondani akarok valamit, azt írják le, egyébként meg foglalkozzanak azzal, hogy négy teljes napot töltött Demszky Gábornál Magyar Bálint és Heller Ágnes – hogy még véletlenül se szakadjunk el a mai Magyar Időktől (a holnapi Magyar Nemzettől).

Orbán Viktor szolnoki segédrendőrének múlt szerdai teátrális kivezénylésével azt üzente, ezt a dolgot is bevégeztem a székesfővárosban. Miután felszámoltam a pártokat Magyarországon, íme, fölszámoltam a sajtót is. Egyikre is másikra is csak fügefalevélnek van szükségem – olykor, remélem, nem túl sokáig. Kiküldtem az emberemet, kiosztott néhány sallert, és el van intézve, ezek után, hogy hogyan is hívják a napi faliújságomat, az tökéletesen mindegy. Éppúgy az is, hogy mit ír. Hogy bárki mit ír. Magyar Idők? Magyar Nemzet? Egykutya. Hívhatná akár Népszabadságnak is, vagy épp Népszavának.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.