A szerk.

Füge

A szerk.

A nagy dolgok mostanában a Népszavából startolnak, alighanem a jó szimatuk teszi, vagy valami ilyesmijük.

A múlt héten is, a HírTv nyilvános és módfelett látványos színházi előadás keretében eszközölt „visszavétele” után is pont oda – és persze a Magyar Időkhöz – futott a HírTv vezérigazgató-helyettese, hogy elújságolja, hogy ők aztán milyen kemény kérdéseket tesznek majd fel a kormánypárti politikusoknak, sőt csak azoknak, mert a rendes jobboldali néző azonmód elkapcsol, ha baloldali politikust lát, satöbbi, satöbbi.

És most megint itt a Népszava, és azzal sokkol, hogy megszűnik a Magyar Idők, s visszatér a Magyar Nemzet. Szerencsére ez most vaklárma, hisz’ egyenest a Magyar Idők főszerkesztője (eufemizmus, persze, de jól hangzik) futott el a Pesti Srácokhoz, hova máshová, a Magyar Nemzetbe mégse mehetett, hogy biztosítson mindenkit, nem is igaz, nincs is ilyen döntés, a Magyar Idők örök és elpusztíthatatlan, illatozzék száz jobboldali mákvirág a sajtópiacon. Az emlegetett vezérhelyettes meg épp a sűrűn emlegetett Magyar Időket biztosította arról, hogy ők aztán milyen cukor jóban vannak az Echo Tv-vel, s dehogy van szó konkurenciáról, „ez most nem a rivalizálás ideje”, inkább a kölcsönös segítségnyújtásé. Úgyhogy szégyellje magát az összes libsi disznó (tudniillik, a Népszava s nyomában azok az internetes felületek, melyek átvették tőlük az információt).

S őszintén szólva, lehet is valami a Magyar Idők és a HírTv kis helytartóinak nekibuzdulása mögött, hiszen az bizonyosan tarthatatlan megállapítás, hogy a jobboldali olvasók nem lennének képesek eltartani két napilapot is (Magyar Nemzet; Magyar Idők), a jobboldali tévénézők pedig ne kapcsolgatnának önfeledten egész nap az Echo Tv-ről a HírTv-re, s viszont. Azért tarthatatlan, mert ebben a végtelenül talaj menti történetben legkevésbé a jobboldali újságolvasók, tévénézők számítanak.

Ma Magyarországon Orbán Viktor a „jobboldali újságolvasó”, fénykép is van róla, amint bújja a Magyar Időket. Ha ő úgy akarja, akkor két országos napilapja lesz, s az egyiket meghosszabbítja Lovasberényig, s kismillió hírtévéje, M1-e, Echója, HírTv-je, és meghosszabbítja őket Bicskéig. S nem azért, mert ő itt a főnök, dehogy! Sokkal inkább azért, amit írtunk, hogy tudniillik, ő itt a jobboldali újságolvasó, aki ténylegesen eltartja ezeket a médiaszerveket. Naná, majd azok, akik reggelente rohannak le a pavilonistához, hogy vegyenek egy Időket, de öntudatosan váltanának, ha eztán Nemzetet kellene kérniük.

Mindezek mellett természetesen az is alátámasztja a két nagyformátumú médiatényező igazát, hogy szegény Népszava (ez most képes beszéd volt) akkor tévedte a legnagyobbat, amikor az indoklási szakaszban azzal etették informátorai, hogy a Magyar Idők–Magyar Nemzet fejléccserés támadás azért szükségszerű, mert a Magyar Nemzetnek még mindig nagyobb tekintélye, „erősebb márka” a jobboldalon, mint a Magyar Idők. Oh, mert olyan nagyon érdekli Orbán Viktort a Magyar Nemzet sajtótörténeti, urambocsá’ történelmi helye, renoméja – ha érdekli, akkor inkább zavarja. Neki ugyanis egyetlen célja van a magyar sajtóval, hogy a partvonalon túlra szorítsa. Legyenek, hogy lehessen mutogatni őket vagy épp rájuk: van itt sajtó, s az már önmagában is sajtószabadság, de ugyanakkor legyenek is méretre szabva, létezzenek a maguk teljes nevetségességében, hogy most Idők vagyok, Nemzet vagyok, Srácok vagyok. S ha mondani akarok valamit, azt írják le, egyébként meg foglalkozzanak azzal, hogy négy teljes napot töltött Demszky Gábornál Magyar Bálint és Heller Ágnes – hogy még véletlenül se szakadjunk el a mai Magyar Időktől (a holnapi Magyar Nemzettől).

Orbán Viktor szolnoki segédrendőrének múlt szerdai teátrális kivezénylésével azt üzente, ezt a dolgot is bevégeztem a székesfővárosban. Miután felszámoltam a pártokat Magyarországon, íme, fölszámoltam a sajtót is. Egyikre is másikra is csak fügefalevélnek van szükségem – olykor, remélem, nem túl sokáig. Kiküldtem az emberemet, kiosztott néhány sallert, és el van intézve, ezek után, hogy hogyan is hívják a napi faliújságomat, az tökéletesen mindegy. Éppúgy az is, hogy mit ír. Hogy bárki mit ír. Magyar Idők? Magyar Nemzet? Egykutya. Hívhatná akár Népszabadságnak is, vagy épp Népszavának.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.