A szerk.

Gyerekvásár

A szerk.

Az NB1 harmadik fordulója után két vereség és egy döntetlen a Felcsút (azaz a Puskás Akadémia FC, PAFC) mérlege. A csapat két hazai meccsére, a „világ legszebb stadionjába” egyszer sem sikerült ezernél több nézőt becsábítani – a Debrecen (0:1) elleni meccsre 931-en, az MTK (1:2) ellenire 837-en voltak kíváncsiak, legalábbis a hivatalos adatok szerint.

Azt ugyan nem tudjuk, hogy ezek közül hányan lehetettek kedvezményes vagy ingyenjegyesek, mint ahogy arról sincs tudomásunk – de abban egészen biztosak lehetünk, hogy a csapat vezetését nem is érdekli –, hogy mennyi bevételük származik jegyértékesítésből. Miért is érdekelné őket? Míg más országokban egy focicsapat működtetése elsősorban üzleti vállalkozás, nálunk az lenne csak a szégyen, a Felcsútnál meg különösen. Mi több, ma már az ország ún. sportszerető közvéleménye is elfogadta, hogy ez a csapat csupán nevében küzd az utánpótlás-nevelésért, valójában Orbán Viktor legédesebb játékszere, hiszen nemcsak a csodastadiont, de még kisvasútját is a gólvágók miatt építtette.

Nem csoda, hogy dől a lé a csapathoz. Ahogy azt a 24.hu tavasszal kiderítette, a Felcsút tavaly a tao-bevételeknek köszönhetően több mint 3,6 milliárd, hét év alatt pedig 17,6 milliárd forinttal gazdagodott, ilyen sokat soha egyetlen más csapat sem kapott soha. Jegybevétel? Az éjjeliőr félhavi fizetését sem fedezi.

Noha egyértelmű, hogy a tao-pénzeket Felcsútnak utaló cégek nem sportszeretetből, hanem Orbán kegyeit keresve adóznak, úgy tűnik, hogy Meseországból hiányzik még ez-az. Mondhatnánk, ennyi pénzből például össze lehetne rakni egy rendes csapatot is, de ahhoz minimális szakértelem kéne. Ám ennél is komolyabb feladat, igazi kihívás, hogy ezt a minden ízében vállalhatatlan csapatot rajongók vegyék körül, olyan lelkes tömegek, akik elmennek a csodastadionba, és torkaszakadtából biztatják az immár 2Rule mezben vitézkedő játékosokat. Hajrá PAFC, hajrá Magyarország!

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének logikájából fakadóan persze nem is lenne olyan nehéz lelkes közönséget toborozni. A Kubatov-listáról, vagy a békemenetes jelenléti ívekről minden bizonnyal le tudnának vadászni kéthetente 4 ezer Orbán-rajongót (kb. ennyien férnek a stadionba), akik ingyen buszozás, tízórai, vagy jelképes napidíj ellenében mindent megtennének, de úgy látszik, az efféle olcsó megoldások nem férnek bele a PAFC működési koncepciójába. Meglehet, a szabadidejét hasznosan eltölteni igyekvő Orbánt idegesítenék is az efféle civilek. Más a helyzet azonban a gyerekekkel! Valószínű, hogy a 7–11 éves srácok a legfogékonyabbak a futballra, ők azok, akik még őszintén tudnak lelkesedni mindenért, aminek köze van a labdához, de még az olyan kutyaütőkért is, mint a magyar bajnokság mondvacsinált sztárjai. És igazából kevés meghatóbb dolog van a futballban, mint az ilyen kiskrapekok szemében a csillogás – akár kölyökjátékosként, akár szurkolóként.

Valószínűleg ez járhatott a Felcsút vezetőinek is a fejében (elnök: Mészáros Lőrinc); ha már elcseszték az utánpótlás-nevelést, legalább szurkolótábort szervezzenek belőlük. Eszükbe jutott, hogy régen, a komcsik alatt milyen klassz volt, amikor kirendelték az úttörőket, aztán aki nem ordított elég hangosan, osztályfőnöki intőt kapott. Talán az is megfordult a fejükben, hogy a Klebelsberg Központon – vagy egyenesen az iskolaigazgatókon – keresztül ma is dobhatnának valami hasonlót, de talán a szülők felháborodástól tartva (még) nem merték meglépni. Inkább előálltak egy olyan konstrukcióval, aminek szerintük csak nyertesei lehetnek. Akciót hirdettek „az iskolák számára”! A dolog lényege, hogy az önkéntes – és ingyenjeggyel honorált – ifjú szurkolóknak azt kell megörökíteniük videón, hogy sokan és hangosan drukkolnak a Felcsútnak. A hirdetményben az olvasható, hogy az a csapat nyer, amelyik a „legnagyobb létszámban képviselteti magát a meccseken”.

De mit lehet nyerni? Az első helyezett 200 ezer forint értékű „informatikai eszközöket”, a második 150 ezer forintos „iskolai eszközöket”, a harmadik 100 ezer forintos „sportfelszereléseket” nyerhet, vagyis mindössze ennyit ér Orbán és Mészáros milliárdokkal kitömött csapatának, hogy gyerekszurkolókat vásároljon.

Nem az a naiv, aki majd jelentkezik erre a szemfényvesztésre, hanem az, akit meglep az ilyesmi. Mert ebben a gesztusban minden ott van, ami ezt a rendszert működteti: a pitiánerség, a kapzsiság, a cinizmus. És ha Orbán Viktor egyszer kijelenti, hogy bajnok lesz a Felcsút, akkor bajnok is lesz – lásd mint fenn. Még úgy is, ha rajta kívül senki nem fogja megünnepelni a bravúrt. De abban is biztosak lehetünk, ha egyszer végleg eltűnik a Puskás Akadémia, egyetlen igazi szurkoló sem lesz, aki könnyet hullatna érte.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.