Azt ugyan nem tudjuk, hogy ezek közül hányan lehetettek kedvezményes vagy ingyenjegyesek, mint ahogy arról sincs tudomásunk – de abban egészen biztosak lehetünk, hogy a csapat vezetését nem is érdekli –, hogy mennyi bevételük származik jegyértékesítésből. Miért is érdekelné őket? Míg más országokban egy focicsapat működtetése elsősorban üzleti vállalkozás, nálunk az lenne csak a szégyen, a Felcsútnál meg különösen. Mi több, ma már az ország ún. sportszerető közvéleménye is elfogadta, hogy ez a csapat csupán nevében küzd az utánpótlás-nevelésért, valójában Orbán Viktor legédesebb játékszere, hiszen nemcsak a csodastadiont, de még kisvasútját is a gólvágók miatt építtette.
Nem csoda, hogy dől a lé a csapathoz. Ahogy azt a 24.hu tavasszal kiderítette, a Felcsút tavaly a tao-bevételeknek köszönhetően több mint 3,6 milliárd, hét év alatt pedig 17,6 milliárd forinttal gazdagodott, ilyen sokat soha egyetlen más csapat sem kapott soha. Jegybevétel? Az éjjeliőr félhavi fizetését sem fedezi.
Noha egyértelmű, hogy a tao-pénzeket Felcsútnak utaló cégek nem sportszeretetből, hanem Orbán kegyeit keresve adóznak, úgy tűnik, hogy Meseországból hiányzik még ez-az. Mondhatnánk, ennyi pénzből például össze lehetne rakni egy rendes csapatot is, de ahhoz minimális szakértelem kéne. Ám ennél is komolyabb feladat, igazi kihívás, hogy ezt a minden ízében vállalhatatlan csapatot rajongók vegyék körül, olyan lelkes tömegek, akik elmennek a csodastadionba, és torkaszakadtából biztatják az immár 2Rule mezben vitézkedő játékosokat. Hajrá PAFC, hajrá Magyarország!
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének logikájából fakadóan persze nem is lenne olyan nehéz lelkes közönséget toborozni. A Kubatov-listáról, vagy a békemenetes jelenléti ívekről minden bizonnyal le tudnának vadászni kéthetente 4 ezer Orbán-rajongót (kb. ennyien férnek a stadionba), akik ingyen buszozás, tízórai, vagy jelképes napidíj ellenében mindent megtennének, de úgy látszik, az efféle olcsó megoldások nem férnek bele a PAFC működési koncepciójába. Meglehet, a szabadidejét hasznosan eltölteni igyekvő Orbánt idegesítenék is az efféle civilek. Más a helyzet azonban a gyerekekkel! Valószínű, hogy a 7–11 éves srácok a legfogékonyabbak a futballra, ők azok, akik még őszintén tudnak lelkesedni mindenért, aminek köze van a labdához, de még az olyan kutyaütőkért is, mint a magyar bajnokság mondvacsinált sztárjai. És igazából kevés meghatóbb dolog van a futballban, mint az ilyen kiskrapekok szemében a csillogás – akár kölyökjátékosként, akár szurkolóként.
Valószínűleg ez járhatott a Felcsút vezetőinek is a fejében (elnök: Mészáros Lőrinc); ha már elcseszték az utánpótlás-nevelést, legalább szurkolótábort szervezzenek belőlük. Eszükbe jutott, hogy régen, a komcsik alatt milyen klassz volt, amikor kirendelték az úttörőket, aztán aki nem ordított elég hangosan, osztályfőnöki intőt kapott. Talán az is megfordult a fejükben, hogy a Klebelsberg Központon – vagy egyenesen az iskolaigazgatókon – keresztül ma is dobhatnának valami hasonlót, de talán a szülők felháborodástól tartva (még) nem merték meglépni. Inkább előálltak egy olyan konstrukcióval, aminek szerintük csak nyertesei lehetnek. Akciót hirdettek „az iskolák számára”! A dolog lényege, hogy az önkéntes – és ingyenjeggyel honorált – ifjú szurkolóknak azt kell megörökíteniük videón, hogy sokan és hangosan drukkolnak a Felcsútnak. A hirdetményben az olvasható, hogy az a csapat nyer, amelyik a „legnagyobb létszámban képviselteti magát a meccseken”.
De mit lehet nyerni? Az első helyezett 200 ezer forint értékű „informatikai eszközöket”, a második 150 ezer forintos „iskolai eszközöket”, a harmadik 100 ezer forintos „sportfelszereléseket” nyerhet, vagyis mindössze ennyit ér Orbán és Mészáros milliárdokkal kitömött csapatának, hogy gyerekszurkolókat vásároljon.
Nem az a naiv, aki majd jelentkezik erre a szemfényvesztésre, hanem az, akit meglep az ilyesmi. Mert ebben a gesztusban minden ott van, ami ezt a rendszert működteti: a pitiánerség, a kapzsiság, a cinizmus. És ha Orbán Viktor egyszer kijelenti, hogy bajnok lesz a Felcsút, akkor bajnok is lesz – lásd mint fenn. Még úgy is, ha rajta kívül senki nem fogja megünnepelni a bravúrt. De abban is biztosak lehetünk, ha egyszer végleg eltűnik a Puskás Akadémia, egyetlen igazi szurkoló sem lesz, aki könnyet hullatna érte.
