Nem árt röviden végigvenni, mi is történik, hiszen a különböző képzési formák átnevezése a gyakorlott megfigyelőt is összezavarhatja. Leegyszerűsítve: a hajdani szakmunkásképzés szeptember 1-jétől szakközépiskolai képzéssé nemesül, míg a mostani szakközépiskolák szakgimnáziumokká avanzsálnak. A leendő szakközépiskolákban a közismereti tárgyakra – magyar, matematika, egy idegen nyelv, társadalom-, illetve természetismeret, torna, az osztályközösség építésére szánt óra – szeptember 1-jétől a 9. évfolyamon összesen 18, a 10. évfolyamon 11, a tizenegyediken pedig 9,5 (írd és mondd: kilenc és fél) tanóra jut hetente. Ráadásul úgy, hogy a testnevelésre fordítandó heti 5 (napi egy), illetve az osztályfőnökire szánt heti 1 tanóra mindhárom évfolyamban megmarad. Továbbá a kémiából, fizikából, biológiából összegyúrt természetismeret csak kilencedikben lenne heti 3 órában, míg magyarból kilencedikben heti 2, tizedikben heti 1 tanóra lenne, a tizenegyedikben pedig semmi – ahogy nem lenne matek és társadalomismeret sem.
A szakgimnáziumokban a természettudományos képzés még a természetismeretnek nevezett hibrid tanóra formájában sem bukkanna fel – a biológia, a kémia, a fizika például a „szociális III., pedagógiai IV., képző- és iparművészet V., hang-, film- és színháztechnika VI., rendészet és közszolgálat XXXVIII., közművelődés XXXIX. és előadó-művészet XLII. ágazatok esetében” teljesen eltűnne. A földrajz néhány kivétellel mindenhonnan. A szakirányú intézmények csak a profiljukba vágó tárgyat oktatnák (mondjuk a vegyipari szakgimnáziumok a kémiát, az egészségügyiek a biológiát), de a többi természettudományos tantárgynak azokban is harangoznának szeptember 1-jétől.
Vajon mire jó ez az egész? Miért kell fiatalok ezreit kilökni a munkaerőpiacra anélkül, hogy legalább esélyt kapnának a szélesebb látókörre? Ami nélkül, nem kell hozzá látnoknak lenni, jóval szerényebb esélyekkel indulnak a startvonalról.
Ezeket az elképzeléseket a NER egészét átjáró eszelősség lengi be. A létező struktúrákat előzetes egyeztetés, vita, konszenzuskeresés, fölmérés, hatástanulmány nélkül szétromboló, de a helyükbe életképes szervezetet fölépíteni képtelen akarnokság, a hatalom tébolya nyilvánul meg ebben is. Továbbá a parvenü uralkodói kaszt mérhetetlen bunkósága, félműveltsége, rövidlátása. Amely maximum annyit képes érzékelni a szakiskolák világából, hogy a jó sok állami adóbevételt termelő multik az olcsó munkaerőre hajtanak. Jöjjenek csak, mi meg legyártjuk ehhez a futószalag-kompatibilis melósokat – ezen ne múljék!
Az időzítésről se feledkezzünk meg. Kora tavasszal lezajlott a beiskolázás, vagyis a gyerekek (és a szüleik) a tervezett nagy változások ismerete nélkül választottak iskolát. Valamint: nem az érintett szakpedagógusok, nem a tanári karok bírálnak hivatalosan, hanem az intézményvezetők. (Meg sokan mások, például a Faluszövetség – ez nem vicc, annak túl durva lenne.) Az intézményvezetők viszont, mit ad isten, érettségi idején kapták meg a több mint ezeroldalas „vitaanyagot”, ami úgy is tekintélyes mennyiség, ha annak jelentékeny része természetesen közhelygyűjtemény. Az érettségi hetében az iskolaigazgatók hajnalban kelnek, hogy időben felvegyék a központban a feladatlapokat az aznapi vizsgákhoz és visszaérjenek az iskolájukba; mindeközben merő stressz minden percük. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy a tavaly a Kliktől a szakképzési centrumokba került valamennyi szakiskolában megszűnt az igazgatók megbízatása, függetlenül attól, mennyi volt még hátra a mandátumukból. Megbízott igazgató lett mindegyikükből egy évre, s ez az egy év idén nyáron jár le. Az oktatásügy vezetői épp csak azt nem mondják nekik, hogy kehes mellű barátaink, véleményezzetek csak bátran!
Az oktatásügy legkövetkezetesebb és leghangosabb bírálói demonstrációs stopot hirdettek az érettségik idejére. A kormányzat pont ekkor verné át a közoktatást még mélyebbre taszító tervezetét a szakmán, arra számítva, a tanárok úgysem ugrálnak ezekben a hetekben. Hiszen megígérték, nem?
Csak hogy teljesen világos legyen mindenkinek az orbánista hatalomgyakorlás aljassága.
