A szerk.

Visszacsatolás

A szerk.

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

Alkalmasint arra, amire mindenkori eszmetársai szoktak, hogy beh szép is lenne, ha megint három tenger mosná a hon partvidékét, vagy esetleg nyolc. Vagy inkább arra, hogy a szomszédságunkban élő magyarokat oly sok sérelem érte az előző időszakban, hogy épp itt az ideje a kiállásnak érettük? Legyünk alaptalanul jóhiszeműek, s mondjuk, hogy inkább ez utóbbira. Minden­esetre kimutatni lelke nagyságát a határon kívül élő magyarok felé nemigen nyílott módja, lévén ők akkor sem igazán voltak rászorulva, amikor országuk és országunk kormánya nem voltak puszipajtások. Mint Antall József eszméinek jó néhánya, úgy efölött is elszállt az idő vasfoga vigyorgó pofával.

Ám, ha úgy tetszik, jószerivel meg is valósult a nagy álom – ugyancsak vigyorgó pofával. Egyben már biztosan egyesültünk.

„Magyar Péter mellé Grendel Gábor nem kellő paritás, ezt a programbizottság megvétózta, és csak olyan formában tudja a tábor befogadni, hogyha a státuszához illő releváns ellensúly vállalja a vitát” – közölte a Gombaszögi Nyári Tábor vezetése a pozsonyi Új Szóval. Vétó, vétó!

Ahhoz, hogy az idézett mondatot, s annak nemzetegyesítő erejét értelmezni tudjuk, nézzük meg először a szereplőket.

Az Új Szó az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű nyomtatott napilap, s emellett forgalmas hírportált is működtet, továbbá számos program szervezője – volt a korábbi táborozásokon. Most is meghirdettetett számos programja, amelyeket kivétel nélkül lemondott az alant kiteljesedő kizárás ellen tiltakozván.

A Gombaszögi Nyári Tábor, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, a szlovákiai Tusványos: zene, tánc, vigalom, gatyában haknizó politikusok. Valójában ennél többről van szó, a rendezvény eszmei gyökerei lassan száz évre nyúlnak vissza, s ezen a néven a komcsi alatt is élt a szlovákiai magyar fiatalok nyári összetartása. Ha rendszert éppen nem is döntött, de volt idő, amikor nem nézte mindenki jó szemmel. Rendszert nyilván most sem szívesen döntene, mint azt példamondatunk is bizonyítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.