A szerk.

Visszacsatolás

A szerk.

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

Alkalmasint arra, amire mindenkori eszmetársai szoktak, hogy beh szép is lenne, ha megint három tenger mosná a hon partvidékét, vagy esetleg nyolc. Vagy inkább arra, hogy a szomszédságunkban élő magyarokat oly sok sérelem érte az előző időszakban, hogy épp itt az ideje a kiállásnak érettük? Legyünk alaptalanul jóhiszeműek, s mondjuk, hogy inkább ez utóbbira. Minden­esetre kimutatni lelke nagyságát a határon kívül élő magyarok felé nemigen nyílott módja, lévén ők akkor sem igazán voltak rászorulva, amikor országuk és országunk kormánya nem voltak puszipajtások. Mint Antall József eszméinek jó néhánya, úgy efölött is elszállt az idő vasfoga vigyorgó pofával.

Ám, ha úgy tetszik, jószerivel meg is valósult a nagy álom – ugyancsak vigyorgó pofával. Egyben már biztosan egyesültünk.

„Magyar Péter mellé Grendel Gábor nem kellő paritás, ezt a programbizottság megvétózta, és csak olyan formában tudja a tábor befogadni, hogyha a státuszához illő releváns ellensúly vállalja a vitát” – közölte a Gombaszögi Nyári Tábor vezetése a pozsonyi Új Szóval. Vétó, vétó!

Ahhoz, hogy az idézett mondatot, s annak nemzetegyesítő erejét értelmezni tudjuk, nézzük meg először a szereplőket.

Az Új Szó az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű nyomtatott napilap, s emellett forgalmas hírportált is működtet, továbbá számos program szervezője – volt a korábbi táborozásokon. Most is meghirdettetett számos programja, amelyeket kivétel nélkül lemondott az alant kiteljesedő kizárás ellen tiltakozván.

A Gombaszögi Nyári Tábor, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, a szlovákiai Tusványos: zene, tánc, vigalom, gatyában haknizó politikusok. Valójában ennél többről van szó, a rendezvény eszmei gyökerei lassan száz évre nyúlnak vissza, s ezen a néven a komcsi alatt is élt a szlovákiai magyar fiatalok nyári összetartása. Ha rendszert éppen nem is döntött, de volt idő, amikor nem nézte mindenki jó szemmel. Rendszert nyilván most sem szívesen döntene, mint azt példamondatunk is bizonyítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.