Alkalmasint arra, amire mindenkori eszmetársai szoktak, hogy beh szép is lenne, ha megint három tenger mosná a hon partvidékét, vagy esetleg nyolc. Vagy inkább arra, hogy a szomszédságunkban élő magyarokat oly sok sérelem érte az előző időszakban, hogy épp itt az ideje a kiállásnak érettük? Legyünk alaptalanul jóhiszeműek, s mondjuk, hogy inkább ez utóbbira. Mindenesetre kimutatni lelke nagyságát a határon kívül élő magyarok felé nemigen nyílott módja, lévén ők akkor sem igazán voltak rászorulva, amikor országuk és országunk kormánya nem voltak puszipajtások. Mint Antall József eszméinek jó néhánya, úgy efölött is elszállt az idő vasfoga vigyorgó pofával.
Ám, ha úgy tetszik, jószerivel meg is valósult a nagy álom – ugyancsak vigyorgó pofával. Egyben már biztosan egyesültünk.
„Magyar Péter mellé Grendel Gábor nem kellő paritás, ezt a programbizottság megvétózta, és csak olyan formában tudja a tábor befogadni, hogyha a státuszához illő releváns ellensúly vállalja a vitát” – közölte a Gombaszögi Nyári Tábor vezetése a pozsonyi Új Szóval. Vétó, vétó!
Ahhoz, hogy az idézett mondatot, s annak nemzetegyesítő erejét értelmezni tudjuk, nézzük meg először a szereplőket.
Az Új Szó az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű nyomtatott napilap, s emellett forgalmas hírportált is működtet, továbbá számos program szervezője – volt a korábbi táborozásokon. Most is meghirdettetett számos programja, amelyeket kivétel nélkül lemondott az alant kiteljesedő kizárás ellen tiltakozván.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
