Mi lesz itt március 15-én?
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottságának pénteki ülése előtt Keleti György azt javasolta, hogy az ülést ne a fideszes Lázár János vezesse, hisz Lázár részt vett a kordonbontásban, ergo - és innen kissé zavarosak a kisbéri képviselő érvei - nem is lehet rendes, demokratikus ember, aki egy ülést rendesen, demokratikusan le tudna vezetni (egyesek szülést hallottak). Ennél jobb entrée-t az ellenzéki képviselők nem is álmodhattak maguknak. Szünet, szavazás, az ellenzéki képviselők kivonulása - nem részletezzük, unalmas és méltatlan lenne. Szilvásy György, a titkosszolgálatokat felügyelő kancelláriaminiszter végül a sajátjai előtt ismertette azt, hogy milyen konkrét, a nemzetbiztonsági szolgálatoktól származó információk indokolják a kordon fenntartását.
Egy kicsit kezd megint ijesztő lenni a dolog.
Ha múlt heti vezércikkünkben még azt írtuk, hogy a kordon indoklása - a kormány és a demokratikus államrend ellen szervezkednek fegyveres csoportok - akár légből kapott is lehet, Szilvásy most arról számolt be, hogy a titkosszolgálatok tavaly ősz óta másfél ezer jelentést készítettek a tárgyban, több mint kétszáz bírói engedélyt kaptak a titkosszolgálati eszközökkel történő adatgyűjtéshez, és több tucat jelentést tettek le a kormány asztalára. Ezek tartalmáról kevés szó esett (ha az ellenzéki képviselők ott vannak, biztos többet megtudunk), a körvonalazódó kép szerint azonban vannak ebben az országban olyan emberek, akik fegyveres gerillaharcot kívánnak folytatni a kormány ellen, hogy így kényszerítsék ki idő előtti távozását.
Ép ésszel nehéz elképzelni, hogy a miniszter és/vagy a szakszolgálatok ekkorát mernének hazudni. Ha mindez pusztán a kormány provokációja, az előbb-utóbb úgyis kiderül. Nem tételezünk fel a kormányról vagy Szilvásyról ekkora felelőtlenséget - sem az ország, sem saját maga iránt.
Ha viszont valami készül, akkor avval a Fidesznek is számolnia kell. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tételesen és egyelőre nem hazudtolta meg Szilvásyt. Mint ahogy Szilvásy sem állította azt, hogy az államrend elleni szervezkedés szálai a legnagyobb ellenzéki párt irányába vezetnének. Mi sem bírnánk elhinni, még ha akarnánk sem, hogy van ilyen kapcsolat: ha lenne, Szilvásy már rég a nyilvánosság tudomására hozta volna. (Az októberi utcai zavargások után is kiderült, hogy két fideszes képviselő, Demeter Ervin és Ékes Ilona is csörgibörgizett már a hardcore zavargók némelyikével - igaz, ez már akkor sem bizonyított semmit.) Ugyanakkor azt sem lehet nem észrevenni, hogy a titokzatos erőszakos csoportok és a Fidesz célja egy és ugyanaz, a kormány idő előtti megbuktatása. Hasonlóak az érveik is: az "elhazudott" választások és a "tomboló rendőrállami erőszak" illegitimmé tették a Gyurcsány-kormányt.
A kormányfő mindevvel nagyjából egy időben bejelentette, hogy ő maga szordínósan vesz részt a március 15-i ünnepségeken, korai koszorúzás után visszavonul, nem tart beszédet sehol. A Fidesz még nem számolt be a terveiről. Ha kimegy az utcára, azt kockáztatja, hogy az erőszak az ő közreműködésével, az ő bátorítására és politikai támogatásával szabadul el. Ha nem megy ki, úgy megfosztja magát legfontosabb politikai stratégiai eszközeitől - melyek egyrészt a tábor egyben tartását szolgálják, másrészt mind a kormányt, mind a nyilvánosságot lekötik valamivel, ami markánsan nem a kormányzás. Hisz nekik a legjobb mégiscsak az lenne, ha 2010-ig senki semmi mással nem foglalkozna, mint az évenkénti tavaszi meg őszi tüntetésekkel.
Március 15. szinte az egyetlen, fenntartások nélkül szerethető állami ünnepünk. E pillanatban leginkább azon idegeskedhetünk, hogy három hét múlva lesznek-e megint utcai harcok Budapesten, és ha igen, vajon lőni is fognak-e.
