A szerk.

Áll büszkén a művész, mellette a falon a képe, nézik öten-hatan vagy többen is, és kacagnak. Kacag a művész is, együtt röhögik ki a festményen tagadhatatlanul viccesnek ábrázolt figurát, s fürdőznek a művészet nagyszerűségében, mely, lám, ilyet is tud.

Pár hónapos gyermekét öleli magához egy koszovói férfi, miközben Ásotthalom közelében egy nádason átgázolva próbál Szerbiából Magyarországra jutni, a baba cumija oldalt lóg.

Fölényesen győzött a múlt vasárnapi mezőtúri időközi önkormányzati választáson a jobbikos Kötél János.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Mit mondhatott Angela Merkel a színfalak mögött Orbán Viktornak, s mit felelt neki a magyar kormányfő?

Azt sehogyan sem bírjuk elhinni, hogy a levelet, amelyben Liszkay Gábor és a többiek felmondtak Simicska Lajosnak, egy nap alatt érlelték ki az aláírók, az után, hogy Simicska a reklámadó szétterítése miatt 180 fokos fordulatot követelt volna a felügyelete alatt álló médiamunkásoktól.

Orbán Viktornak mennie kell. Cöcö. Majd bolond lenne! Innen? Hová? De akkor mégis, mit kíván a magyar nemzet? Pénzt. Oldják meg.

Ha néhány oldallal beljebb lapoznak, remek cikkben tárjuk fel, mire futhat ki a jövő hétfői német–magyar csúcs.

„Szeretném, ha tudnák, ha minden magyar tudná, a Sándor-palota díszes falai sem fogják eltakarni előlem a hazámat…” – áll a köztársasági elnök honlapjának nyitóoldalán egy idézet Áder Jánostól. Örvendetes, hogy a díszes falak nem takarják el a népet Áder elől, de mi van visszafelé?

„Visszavonulok!” Lehet, hogy nem emlékszünk pontosan, és 2006 tavaszán, az országgyűlési választások második fordulója előtt az volt olvasható Csiha Judit szocialista jelölt átragasztott plakátjain a XIV. kerületi Vezér úton, hogy „Visszavonultam!”.

Hogy ebben az egész kibebaszott devizahiteles történetben legyen egy, egyetlenegy nem elrontott kormányzati intézkedés, ahhoz az is kellett, hogy a forint elszálljon az euróhoz meg főként a svájci frankhoz képest. Ami még akkor is rossz, ha a gyenge forint jó az exportőröknek – mert az importőröknek meg rossz, és ha a forint leértékelődik, akkor minden ebben az országban kevesebbet ér, ingó és ingatlan vagyon, munka, tudás, személy, mi is, Önök is, de még a nénikénk báli legyezője is.

„Friss, külsős szemmel – azt is mondhatnám, hogy a kívülálló szemével, de paraszti logikával – kell átvilágítanunk az egyetemet, a struktúrát, a folyamatokat.”

Santiago Segura megvan? És ha így mondjuk: Torrente?