– Jó napot kívánok.
– Jó napot kívánok. Ön jól ismeri Simicska Lajost, hosszú évek óta médiavállalkozásainak az alkalmazottja. Ismeri Simicska Lajos minden jó cselekedetét.
– Kérem, ha azt szeretné, hogy egy érdekes történetet elmeséljek Simicska Lajosról, dobjon be egy 200 forintos pénzérmét a hátamon található nyílásba.
Köszönöm.
Simicska Lajos nagyon szereti a gyermekeket. Egy ízben több kicsiny gyermekkel is találkozott Simicska Lajos, ezek közül egyhez lehajolt, és megsimogatta az orcáját. Először mindenki azt hitte, maga Simicska Lajos is, hogy pofon fogja vágni, és pofon is vágta, de rögtön utána megsimogatta az orcáját. A többi gyerek is szerette volna, ha Simicska Lajos megsimogatja őket, annyi jóság áradt Simicska Lajosból, ám erre sajnos már nem maradt idő.
Ellenben lejárt a 200 forint, ha újabb történetet szeretne, kérem, dobjon be megint egy pénzérmét.
Köszönöm a pénzt.
Amikor Simicska Lajos egyszer falun volt, egy idős asszony megkérte, hogy ássa fel a kertjét, mert répát szeretne bele vetni. Simicska Lajos türelmesen meghallgatta a nénit, és elővett egy répát a zsebéből. „Ezt most nem adom oda – mondta szeretetteli hangon Simicska Lajos, és visszatette a karfiolt a zsebébe –, de adok egy jó tanácsot. Menj el a gyógyfürdőbe, te kedves idős néni, és ott kigyógyulsz az isiászodból, és fel tudod ásni magad is a kerted.” Az öreg néni pedig úgy megörült a jó tanácsnak, hogy nyomban…
A pénzt. Köszönöm.
A könyörületes Simicska Lajos egyszer találkozott egy ügyvezető igazgatóval. Az ügyvezető igazgató nadrágjában a vasalt éllel mit sem törődve térdre esett, és úgy rimánkodott: hadd szállítsak betont én is, nem vagyok hitványabb másoknál, szállítok én olyan betont, amilyet más! Megkönyörült az ügyvezető igazgatón ekkor Simicska Lajos, és elvette a betonkeverő gépét, hogy ne nyomassza annyira a betonszállítás.
Köszönöm.
Jóságos Simicska Lajos gondolt egyszer egy nagyot: holnaptól nem én leszek a geci. Aztán ródlira pattant, és olyan ügyesen ródlizott, hogy soha nem ért le a lejtő aljára. Épp ellenkezőleg: csak felfele és felfele szánkázott, aki sokáig nézi a felhőket, előbb-utóbb meglátja, hogyan lobog a Simicska Lajos üstöke a nap alatt.
– Köszönöm. Viszontlátásra.
– Viszontlátásra.
| ||
– Jó napot kívánok.
– Jó napot kívánok. Ön ismerte Simicska Lajost, hosszú évekig médiavállalkozásainak az alkalmazottja volt. Tisztában van minden gaztettével.
– Kérem, ha azt szeretné, hogy egy érdekes történetet elmeséljek Simicska Lajosról, dobjon be egy 200 forintos pénzérmét a hátamon található nyílásba.
Köszönöm a pénzt.
Simicska Lajos egyszer találkozott a gyerekekkel. Simicska Lajos nagyon szerette volna, ha a gyerekek szeretik, ezért vitt nekik ajándékba mindent: tendert, dömpert, nyertes pályázatot, elkerülő utat, mélyépítést. De a gyerekek csak sírtak, olyan csúf volt a Simicska Lajos. „Nem isz tudok vaszúti fejszővezetéket építeni…” – szipogott az egyik gyerek. Na, erre nagy méregbe gurult a Simicska Lajos. „És ha nem tudsz, te kis geci?!” Mondott volna mást is, de arra már nem maradt idő.
Egyszer Simicska Lajos falun volt, és találkozott egy öreg nénivel. Simicska Lajos ráparancsolt a nénire, hogy ássa fel a falut, mert ő répát akar vetni bele. Na, erre lett nagy óbégatás, mi lesz velünk, szegény falusiakkal, répa nő a falu helyén, a Simicska Lajos répája. Megdühödött erre a Simicska Lajos, egymaga felásta az egész falut, televetette répával, és elvette a területalapú támogatásukat is. Aztán dolga végeztével hazahajtott, de még hazafelé az autójában is csak azt mondogatta: „Kibaszom mindet!”
Egyszer Simicska Lajost felkereste egy kis- és középvállalkozás. Hózentrógert öltött a kis- és középvállalkozás, úgy járult Simicska Lajos elé, mert tudta, hogy Simicska a hózentrógert szereti. Két sült csirke ült Simicska Lajos mellett, az egyik volt a Nyerges, a másik a Némethné. Rá is kezdte elhaló hangon a kis- és középvállalkozás, de még ki se mondta, hogy „burkolatfelújítási know-how”, a két sült csirke ráripakodott: fémszerkezetgyártás nem kéne, ebugatta! Meg: hitelkeret, ugye, az anyád ugráljon a sírodon! De már akkor Simicska Lajos is talpon volt, és húzni-vonni kezdte a kis- és középvállalkozás hózentrógerét. „Hej, ha elengedem, lesz nemulass, görénygeci!” – kacagott Simicska Lajos. Még ma is húzza, ha az üzletrész-adásvételi szerződést egy forintjával alá nem írja a pernahajder.
Egyszer Simicska Lajos szánkózni indult. Olyan mély volt az a lejtő, hogy Simicska Lajos még most sem ért az aljára, csak csúszik azóta is, lefele, lefele, lefele.
