A szerk.

Ma van a második világháború óta elkövetett legsúlyosabb európai tömegmészárlás, a srebrenicai vérengzés 20. évfordulója, tíz évvel ezelőtti írásunkkal emlékezünk.

Oké, építsünk stadionokat.

Gubbaszt valahol egy sötét sarokban Orbán Viktor, és elégedetten dörzsöli a kezét, minden úgy van, ahogy én akarom! Körülötte örömtáncot jár Finkelstein és Habony, a két híres értelmi szerző.

„»Az ország teljhatalmú ura melegítőben állva vette át Baku kikötőjében a játékok hajón érkező lángját, s laza futólépésben indult meg vele a belváros felé. Később felesége és gyermekei is futottak a fáklyával« a jelenlegi elnök édesapjáról elnevezett stadionba” – írjuk lapunk belvidékén a Bakuban rendezett csodálatos Európai Játékokról szóló hátborzongató cikkünkben.

Az Alkotmánybíróság (AB) hétfői földügyi határozatai kijelölték a kétharmados többségét vesztett kormánykoalíció előtt a határokat.

Hogy ki volt előbb, a politikus Gyurcsány Ferenc vagy az üzletember, azt éppenséggel elég könnyű eldönteni, de mint alábbi példánk is mutatja, magának az érintettnek ez valószínűleg több fejfájást okozhat, mint a köznek.

Ez úgy megy, hogy a kormány meglebegteti a Corvinus Egyetem beszántását, ezt a szakmai közvélemény és az érintettek felháborodása követi, mire a kormány visszakozik, esetleg azt hazudja, hogy soha eszébe sem jutott ilyesmi.

A Cameron-helyzet feszült. Hogy ennek mi köze van mihozzánk (valójában semmi), arra mindjárt kitérünk, de előtte emeljük meg a kalapunkat a brit miniszterelnök előtt, aki a brit szavazói korpusz különféle uniós becsípődéseit ügyesen fordította a saját belpolitikai előnyére.

Kövér László házelnök hétfőn kora este hivatalos dél-amerikai látogatásra utazott, de előtte jó sok mondatot itt hagyott nekünk.

Harc van megint, beleállás. Nem is akármilyen harc, kétfrontos, olyan igazán magyar: két pogány közt egy hazáért omlik ki. Nyugatról az EU, délről, keletről a bevándorlók szorongatják várunkat, de mi álljuk a sarat. Brüsszelnek megmondjuk, hogy legyen eztán, a betolakodókat meg hazavágjuk. Mert ez a legfontosabb dolgunk.

Nem a halálbüntetésről van itt szó, vagy nem csak arról, az csupán egy „kommuniká­ciós fegyver”, ami annyi hasonlóval együtt a Habony–Orbán-arzenálból visszafelé sült el, pontosabban lő visszafelé megállíthatatlannak tetsző sorozatot.

A devizahitelesek néhány hete kapják azokat a leveleket, amelyekben a bankjuk tájékoztatja őket arról, hogy a tavaly novemberben elfogadott szabályozás értelmében mennyi pénz jár nekik vissza (ha jár), és mennyivel csökken (vagy nem csökken) a törlesztőrészletük ettől a hónaptól.