A szerk.

Vízkár

A szerk.

„A kizsákmányoló jellegű visszaélés egy jogi monopólium által valósult meg” – olvassuk a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tegnapi közleményében, amely a pécsi Tettye Forrásház Zrt.-re kiszabott 1,3 millió forintos büntetésről tájékoztat.

A GVH szerint a cég visszaélt gazdasági erőfölényével, mert 2011 májusától olyan magas díjat kért fogyasztóitól a mellékvízmérők szakszerűségi vizsgálatára, amely jelentősen eltér a hasonló szolgáltatást nyújtó cégek díjaitól és a gazdaságilag indokolt költségektől, illetve a tisztességes nyereséghez szükséges szinttől.

A pécsi víziközmű története hűen tükrözi Magyarország 1990 utáni történetét. Az első ciklus koalíciós (SZDSZ–Fidesz) városvezetésének kezdenie kellett valamit a tulajdonába került, különösen gyatra állapotú vízszolgáltató vállalattal: folyamatosan nyelte a közpénzt, miközben a vízdíj is magas volt. A megoldás kézenfekvőnek tűnt, teljes vagy részleges privatizáció. Többéves tárgyalássorozat után, 1995 áprilisában Pécs megállapodott a francia Lyonnaise céggel, s a város 50,05 százalékos tulajdonrészt szerzett a Pécsi Vízmű (PV) Rt.-ben, a Lyonnaise 48,05 százalékot, míg a környező kistelepülések kisrészvényesek lettek. A 25 évre szóló szerződés rögzítette, hogy a közművagyon (a cső- és a csatornahálózat) önkormányzati kézben marad, a multi gyakorolja a menedzsmentjogokat, és bérleti díjat fizet a közműhálózat használatáért (ez a 14 év alatt összesen majdnem 6,5 milliárd forint lett). Az osztalék 48,05 százaléka mellett a Lyonnaise – illetve jogutóda, a Suez – az éves árbevétel 2 százalékát kapta a műszaki és informatikai „know-how”-ért, menedzsmentdíj formájában. Az önkormányzat is garantált pénzhez jutott, az éves árbevétel mindenkori másfél százaléka járt neki ellenőrzési díj formájában, amelyet 2002-től a közműhálózat használata után fizetendő bérleti díjba építettek be. A franciák 2002 és 2006 között rekonstrukciós munkákat hajtottak végre a városi kézben lévő közmű­hálózaton, 703 millió forintért. A cég egy év (1996) kivételével a működése ideje alatt nyereséget termelt, a tulajdonosok évente osztalékban részesedtek: Pécs városa 1997-ben 17 millióra, 2008-ban pedig 85 millióra volt jogosult. Az országos szinten 1994-ben magasnak mondható helyi vízdíj névlegesen ugyan emelkedett, ám reálértéken csökkent.

Ez eddig egy jobb helyeken átlagos privatizációs sztori, azzal együtt is, hogy a PV természetesen ki volt téve politikai nyomásnak (városházi noszogatásra évi 50 millióval támogatott rendezvényeket, egyesületeket és sportklubokat).

„Aránytalanul magasan tartott vízdíjak, a profit kicsempészése, nem a pécsiek érdekeit szem előtt tartó üzletpolitika, és – a legutóbbi vádak szerint – gazdasági bűncselekmények sorozata: mint a fölsorolás is mutatja, kissé megromlott a viszony a pécsi önkormányzat és a francia Suez Environnement között, amelynek jogelődje, a Lyonnaise des Eaux-Dumez 1995-ben szerzett 48,05 százalékos részesedést és menedzsmentjogokat a Pécsi Vízműben” – ezt már mi írtuk 2009-ben, amikor a pécsi városháza frontális támadást indított a vízszolgáltató megszerzéséért. (Lásd: De mit adtak nekünk a franciák?, Magyar Narancs, 2009. november 12.) Noha az akció a 2009 májusi időközi választáson nyertes régi-új fideszes polgármester, Páva Zsolt nevéhez kötődik (aki 1993-ban alpolgármesterként bábáskodott nagy lelkesedéssel a franciákkal kötendő szerződésnél), a Suez kiebrudalására már az előző, szocialista városvezetés is kísérletet tett, igaz, a próbálkozás a röhejesen törvénysértő volta ­miatt zátonyra futott. Páváék viszont nem vacakoltak. 2009. őszi attakjukat – székházfoglalás, a Suez-menedzsment rapid eltávolítása – a városházi MSZP is legitimálta utóbb. A ritka nagy jobb-bal egyetértés mögött a Suez meglehetősen „életszerűtlen” politikuspolitikája állt: a cég nem volt hajlandó nyakló nélkül kiegészíteni a helyi döntéshozók fizetését mindenféle mondvacsinált jogcímen.

A Suez ellehetetlenítésével párhuzamosan lehetetlenül rövid idő alatt létrehozták a Tettye Forrásház Zrt.-t, amelyet az önkormányzat – ismét példásan nagy többséggel – megbízott a vízszolgáltatás ellátásával. A második Orbán-kormány agitproposai aztán nagy show-t körítettek az esethez, amely egyébiránt az akkor induló „gazdasági szabadságharc” első nagy „ütközete” volt. Páva Zsolt teátrálisan „egy otthon talált” francia egyeuróst fizetett be az önkormányzat pénztárába 2013. május 9-én, ezzel kivásárolva a PV Zrt.-ből a Suez 48,5 százalékos tulajdonrészét. Arról viszont inkább hallgattak, hogy a majd’ négyéves abszurd háború végén a pécsiek „nyeresége” a városvezetésük által tönkrevágott, újra milliárdos adósságállományt nyögő cég lett. A Suez hivatalosan egy euróért vált meg üzletrészétől, ám a peren kívüli egyezség értelmében 10 millió eurónyi kompenzálásra volt jogosult. És Pécs alighanem föllélegezhetett, mert ha a választott bírósági eljárás végigmegy, rosszabbul is járhatott volna.

Foglaljuk össze. Egy magyar viszonyok közt sikeres közmű-privatizáció nyomán létrejött normális üzletmenetet tett tönkre a rövidlátó politikusi mohóság, valamint a saját brutális érdekérvényesítését hazug szólamokkal palástoló agresszív nacionalizmus. A pécsi gazdasági szabadságharc ára nem csak az a mínusz hárommilliárd forint, hisz a vízszolgáltatást 2009-ben átvevő Tettye meg sem közelítette a PV Zrt. korábbi eredményességét. (Igaz, arra volt pénze, hogy megbízásokkal lássa el a Fidesz volt pártigazgatója által vezetett kommunikációs céget.) A bevételnövekedést a monopolhelyzetű cég – a GVH mostani határozata szerint – „kizsákmányoló jellegű visszaéléssel” igyekezett elérni.

Meg ne feledkezzünk az emberi tényezőről, például hogy e folyamat közben mivé kellett válnia egy jobb sorsra érdemes, egykor rokonszenves fideszes politikusnak. Mert e korántsem kivételes metamorfózis legalább olyan ijesztő jegye a létező orbánizmusnak, mint a konkurens fél kirablása vagy a permanens gazdasági károkozás.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.