Ezt csupán azért idéztük föl, mert úgy véljük: a feltételezett ellenzéki összefogás szempontjából a kisebbik rossz történt az LMP-kongresszuson. Mi lett volna, ha? - és ezúttal nem értelmetlen föltenni e kérdést. Ha a Jávor Benedek-Karácsony Gergely-féle elképzelés győz a hétvégén, amögött is minimális kongresszusi többség állna, éppúgy, mint a Schiffer-szárny győzelme mögött. Schifferék azt sulykolnák, hogy Jávorék feladják "eredeti eszméiket", a párt függetlenségét, és az LMP-t akarva-akaratlanul Bajnai, valamint a szocialisták rehabilitálására használják. Ilyen körülmények között az sem biztos, hogy az LMP egyáltalán eljutna az Együtt 2014-gyel folytatandó tárgyalásokig - jó eséllyel már előtte szétesne. (Ez persze most is megtörténhet, legfeljebb lassabb tempóban.) De ha az LMP el is vergődne az egyeztetések megkezdéséig: csak idő kérdése lenne, hogy az MSZP-fájl megnyitása után meddig ülnek az asztalnál Jávorék.
Ha az LMP delegáltjai másként döntenek, akkor a párt és az Együtt 2014 néhány héttel-hónappal később kerül abba a helyzetbe, amelyben most van - hogy ti. az LMP inkább önállóan képezne pólust.
Schiffer és követői a hétvégén újfent kinyilvánították: az MSZP-ellenesség mindent felülír. Ez az álláspont bár ostoba (hiszen kormányváltást hirdetni és az MSZP-t feketeseggűnek tekinteni egyszerre nem lehet az orbáni-áderi választójogi törvény miatt), de legalább egyértelmű.
Az Együtt 2014 viszont nem beszél világosan. Az okát pontosan tudjuk. Azt még csak-csak kimondják, hogy az MSZP nélkül nincs választási győzelem, de annak deklarálására még senkinek nem volt bátorsága, hogy az MSZP csatlakozása nélkül belekezdeni is fölösleges bármiféle kooperációba.
Bajnaiék a mozgalom meghirdetésekor a látszatát is el akarták kerülni, hogy diktálni akarnának az LMP-nek vagy az MSZP-nek, továbbá hallatlan empátiával kezelték a szocifóbiás elempés lelkeket. A jelek szerint sok értelme nem volt, mivel Jávor Benedekék álláspontja a közhiedelemmel ellentétben alig valamivel megengedőbb, mint a Schifferéké. Előzetes nyilatkozataik alapján az elképzelt tárgyalási stratégiájuk körülbelül így összegezhető: itt van a 17 pontunk, ezt kellene elfogadnotok, hogy együttműködhessetek velünk. A szocik? Esetleg ők is bekúszhatnak a küszöb alatt.
Schiffer András azért mondhatott nemet az összefogásra (maradjunk jóhiszeműek), mert a "fogjunk össze!" vágyvezérelte "korparancsán" kívül az Együtt 2014 semmit nem állított. (Hogy a tárgyalások végére kell eljutni a konkrétumokig? A naivitásnak is van határa.) Ne feledjük, nemcsak az LMP, de az MSZP is gyanakodva méregeti Bajnai Gordon színrelépését. Az LMP úgy tartja, hogy Bajnainak igazából csak a brandjükre van szüksége, meg arra, hogy a bevonásukkal demonstrálhassa függetlenségét a szocialistáktól (ezért is az LMP-t kérte föl elsőként a csatlakozásra az Együtt 2014); az MSZP meg úgy véli, hogy rá a plakátragasztás, a szavazók mozgósítása maradna, pártként inkább hallgatnia kellene. Bajnaiék szempontjai is akceptálhatók: ha az MSZP-vel indítanak, egy jól sikerült hype-on kívül mást nemigen tudnak fölmutatni: a szocialisták pillanatok alatt partvonalra szorítják őket.
Világos beszéd híján a jelenlegi állapotot a kölcsönös gyanakvás jellemzi. Pedig - éppen Karácsony Gergely szájából - hangzott már el olyan ötlet, ami reális alapja lehetne egy választási koalíciónak. Mondjuk az, hogy az összefogás célja a jogállami restaurációhoz szükséges kétharmados parlamenti többség megszerzése. Az Orbán-rezsim intézményrendszerének a szétzúzása, kiszolgálóinak - Polt Pétertől Szalai Annamárián (és ha tényleg jegybankelnök lesz: Matolcsy Györgyön) át a jelenlegi Alkotmánybíróság legalább feléig - tegnapi hatályú menesztése. Ha közös kormányprogramban a szövetség nem tud megállapodni (aminek az esélye igen nagy), új választás lesz, ami természetesen a visszaállított demokratikus választási szabályok szerint zajlana. (Amelyek nem kényszerítenek szövetségre össze nem illő politikai erőket.) Hiszen még egy újabb, immár kétfordulós voksolás is ezerszer olcsóbb megoldás, mint ha Orbán akár csak egyetlen nappal is tovább marad a kelleténél.
Ez világos beszéd volna; erre nem lehetne nemet mondani arra hivatkozva, hogy de hát a komcsik is benne vannak! Erre nemet mondani egy ellenzéki erőnek valóban politikai öngyilkosság lenne.
Összefogás elképzelhetetlen kölcsönös bizalom nélkül. A bizalom alapja a tiszta beszéd.
Van még idő újra nekifutni.
