Mars!

A szerk.

Megalakul a Magyar Gárda, vegyük elő történelemkönyveinket. Kik ezek, és mit akarnak?

Megalakul a Magyar Gárda, vegyük elő történelemkönyveinket. Kik ezek, és mit akarnak?

Fekete ruhás látványnácik nem először fenyegetőznek, az elmúlt 17 évben Szabó Alberttől kezdve a Vér és Becsületen keresztül Bácsfi Diánáig bezárólag láttunk már belőlük párat. Ez a mostani kísérlet annyiban bizonyosan különbözik ezektől, hogy a közhatalomból önkormányzati képviselői révén - ha minimálisan is, de - részesülő, parlamenten kívüli párt áll a kezdeményezés mögött, mely szervezettebbnek, üzemszerűbbnek tűnik a fentieknél. E párt, a Jobbik programja explicite nem alkotmányellenes - persze ez leginkább ízlés kérdése, elvégre nem kétséges, hogy nyilvános célkitűzéseik megvalósítása lényegi pontokon kívánná meg jelen alaptörvényünk módosítását, de evvel más - adott esetben parlamenti - pártok is bírnak így lenni. Hogy a Gárda mit óhajt a jövőben tenni, arra nézvést létrehívójának, Vona Gábornak a szavai kevéssé igazítanak el, legutóbb még graffitik lesikálása is szóba került, ami mégis inkább a vállalkozás röhejességét erősíti. Kevésbé röhejes az önvédelem, illetve honvédelem szavak sűrű emlegetése, különösen ama tény fényében, hogy a románokra, a szlovákokra vagy a nátókra aligha fognak rámenni: a nemzet per pillanat csak a kéznél lévő ellenségeitől, a romáktól, aztán a melegektől, majd a komcsi/liberális mocsadékoktól szorul (ön)védelemre. És egyáltalán nem röhejes, inkább baljós az e körökhöz köthető szélsőjobb eddigi utcai aktivitása: a cigányellenes megmozdulások, a júliusi buziverés, a tévészékház ostroma, a nemzetellenes közszereplők listázása és telefonos zaklatása, usw. Mindenesetre az egyesület bejegyzésének hatósági akadályoztatása bajosan képzelhető el, a neonácik rendőri, ügyészségi, bírói ellehetetlenítése még a Német Szövetségi Köztársaságban sem sikerült százszázalékosan, pedig ott szigorú törvények állják útját a fasizmus újjáéledésének.

Vajon mekkora jelentősége lehet mindennek?

Az, hogy a Jobbik az egész magyar parlamentarizmust kívánná felszámolni, programjukból betű szerint nem olvasható ki. Ám a párt politikai célkitűzéseit meg a hozzá közel álló nyilvánosság (honlapok, fórumok, társszervezetek stb.) retorikáját erőteljes nacionalizmus és etatizmus, az etnicizáló világmagyarázat, illetve a "romlott", "erkölcstelen", a "nemzetet megosztó", valamint "kiárusító" parlamentarizmus gyűlölete jellemzi. Ezekhez jön most, ez utóbbi mintegy folyományaképpen, a paramilitarizmus, mellyel úgyszólván teljessé lett a kép. A két háború közti európai fasiszta pártok majd' mindegyike ezekből az ideológiai és gyakorlati elemekből építkezett. Ha bármit fent említett könyveinkből kiolvashatunk, akkor azt: nini, most, hogy a Jobbik szert tesz egy milíciára, lett egy kiköpött fasiszta pártunk.

Hogy a Jobbik a legutóbbi országgyűlési választáson (a hozzájuk képest fogatlan MIÉP-pel közös) listán alig ért el 2 százalékot, természetesen megnyugtató: ám helytelen lenne azt gondolni, hogy ez így is fog maradni, mindenképpen és szükségszerűen, anélkül, hogy a demokrácia hívei akár csak a kisujjukat is mozdítanák, vagy tudomást vennének a virtigli fasiszta opció létéről a politikai piacon. A Jobbik ideológiai családjához tartozó, abban afféle pater familiasnak tekinthető Nemzetiszocialista Német Munkáspárt megalakulása után hosszú másfél évtizedig a fasorban sem volt; néhány tartományi parlamentben időnként összeszedtek pár képviselőt. Ehhez képest 1930-ban a NSDAP 30 százalék fölött járt; az olasz fasiszták is pár jelentéktelen szervezetecskéből szívták fel magukat puccsképes erővé; derék nyilasaink is évekig megvetett, sőt üldözött eszementnek számítottak, mígnem az 1939-es választáson ki nem derült, hogy az ország bő harmada őket akarja.

Sehol nincs tehát az megírva, hogy egy X időpontban alig látható fasiszta pártocska X+N időpontban ne juthatna hatalomra - félig-meddig parlamenti úton. A két háború közt ehhez a német és az olasz demokratikus köztársaság önvédelmi képességének végzetes meggyengülése kellett: a konzervatív jobboldal autoritárius hajlandósága, ostobasága és cinizmusa, a baloldal megosztottsága, az intézményrendszer, a hivatalnoki kar, a katonaság és a rendőrség csöndes átitatódása a radikális nacionalizmussal. De leginkább a demokráciába vetett hit megrendülése; a parlamentarizmus, a (többpárti) Parteistaat általános megvetése. A válság képzete, meg a nemzeti és az erkölcsi "megújulás" képzete - melyek propagálásában, e jól, sőt forradalmian hangzó hazugságok terjesztésében épp a fasiszták jártak élen.

De a demokratikus rend felbomlásának elsőképpen, már az első világháború végétől mutatkozó jele a weimari köztársaságban és Olaszországban épp a náci/fasiszta paramilitáris erőszak állandósulása volt. A veteránszervezetek, a Stahlhelm, az SA, 1922-es hatalomátvételük előtt az olasz fasiszták rendes munkamódszerként a megfélemlítést és az erőszakot alkalmazták; ezres nagyságrendben gyilkolták politikai ellenfeleiket az utcákon és a választási gyűléseken (a kommunista pártok e tekintetben a nyomukba sem értek - a bolsevik fenyegetés pusztán ürügy volt mind a két országban). Tették mindezt lényegében büntetlenül - az igazságszolgáltatás asszisztálása, a baloldal tehetetlensége és a félautoritárius konzervatív jobboldal jóváhagyása mellett.

A Magyar Gárdától, bár célja a fenyegetés, önmagában nincs okunk tartani. Akkor lesz, ha akár csak egy is melléjük áll az állam intézményei vagy a fősodor pártjai közül - akár nyíltan, akár hallgatólagosan; akár tettben, akár gondolatban. Ezt kell ebben az országban a demokratáknak megakadályozniuk mindenáron.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.