Erre az ország egyik fele néz bamba képpel, hogy ez meg hogy lehet (a másik fele korábban is így nézett, csak nem kérdezett). Egy-két napig még így vannak vele, kérdezgetik egymást, hogy lehet, hogy lehet, aztán valahogy elfészkelnek. S jön az, hogy majd négy (három, kettő, egy) év múlva nem indulnak egymásra a jók, meg visszalépnek az erősebb javára. Aztán megint jön a nézés, a csodálkozás. A Hold. Eltelik újból pár nap, s kiadják a jelszót, hogy de most aztán le kell menni vidékre, megismerni a vidékieket, a bújukat-bajukat, és össze kell fogni, mindenkinek össze kell fognia a bestia ellen, jobbiknak, balliknak, legyen az akárki, legyen előválasztás, s négy (három, kettő, egy) év múlva jóra fordul még Mohács is. Aztán jön az ember, s azt mondja, szevasz, Hold, jól látsz? Nem ül előtted senki?
Most épp ott tart Magyarország ezen (engedjük meg, nagyobbik, de voltaképpen ez mindegy is) fele, hogy majd a Magyar Péter, neki a nevében is benne van. Majd a Magyar Péter, senki más, pokolba a régiekkel, majd ő. Magyar Péternek az Ezereszű közvélemény-kutató intézet már 10 százalékpontos előnyt mért a Fidesszel szemben, Magyar Péter teflonból van, leperegnek róla a hangfelvételek és a romkocsmák, Rogán Antal nyíva és nyűszítve bújik, minden rendben lesz másfél év múlva.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
