A szerk.

Ide? Hová?

A szerk.

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Erre az ország egyik fele néz bamba képpel, hogy ez meg hogy lehet (a másik fele korábban is így nézett, csak nem kérdezett). Egy-két napig még így vannak vele, kérdezgetik egymást, hogy lehet, hogy lehet, aztán valahogy elfészkelnek. S jön az, hogy majd négy (három, kettő, egy) év múlva nem indulnak egymásra a jók, meg visszalépnek az erősebb javára. Aztán megint jön a nézés, a csodálkozás. A Hold. Eltelik újból pár nap, s kiadják a jelszót, hogy de most aztán le kell menni vidékre, megismerni a vidékieket, a bújukat-bajukat, és össze kell fogni, mindenkinek össze kell fognia a bestia ellen, jobbiknak, balliknak, legyen az akárki, legyen előválasztás, s négy (három, kettő, egy) év múlva jóra fordul még Mohács is. Aztán jön az ember, s azt mondja, szevasz, Hold, jól látsz? Nem ül előtted senki?

Most épp ott tart Magyarország ezen (engedjük meg, nagyobbik, de voltaképpen ez mindegy is) fele, hogy majd a Magyar Péter, neki a nevében is benne van. Majd a Magyar Péter, senki más, pokolba a régiekkel, majd ő. Magyar Péternek az Ezereszű közvélemény-kutató intézet már 10 százalékpontos előnyt mért a Fidesszel szemben, Magyar Péter teflonból van, leperegnek róla a hangfelvételek és a romkocsmák, Rogán Antal nyíva és nyűszítve bújik, minden rendben lesz másfél év múlva.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.

Kényszermozgások

Ellenzékiek és függetlenek vezette településeken kerültek szembe egymással képviselők és választott tisztségviselők az elmúlt hetekben. A jelek szerint sokan keresik a helyüket, miután a parlamenti ellenzéki pártok támogatottsága a bejutási küszöb környékére esett vissza, s egyes kutatások szerint a Tisza Párt már megelőzi a Fideszt is.

 

Csontvázak, tartozások, remények

Távolról nézve meglepetés, közelről figyelve nem annyira váratlan fordulat, hogy egy hajdúsági kisváros lakói leváltották a régóta regnáló fideszes városvezetést. A történetben teret kapnak a korábbi ellenzéki pártokból kivált civilek, megjelenik benne az akkumulátorgyár-para, felbukkan Magyar Péter is, és a háttérben pi víz csordogál a közkútból.

Tudósok a viharban

Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.