A szerk.

Mesél majd az utókor

A szerk.

Erős menetben van Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki nem mellesleg 2018-tól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke, 2020-tól pedig a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke is. Épphogy megúszta az ’56-ról elővezetett gondolatkísérletét – sőt újabban már ő vádol, ti. a mondatát kiragadták a kontextusából, tudatosan félremagyarázták, stb. –, most a PhD-dolgozatának eljövendő védése miatt bántják szegényt.

Orbán Balázs 2009-ben kezdte el a doktori iskolát az ELTE jogi karán, 2012-ben eljutott az abszolutóriumig, ám disszertációját most, azaz 12 év múltán védené meg. Ez kissé hosszú időnek tűnik, és egyetemi berkekben felmerült, hogy egyszerű földi halandó ennyi év után talán nem is próbálkozhatna ezzel. Azt, hogy ez szerepet játszott-e abban, hogy az egyetem Tudományági Doktori Tanácsa nem egyhangú döntéssel engedte tovább Orbán disszertációját (ami egyáltalán nem szokványos), nem tudni. Azt viszont lehet tudni, hogy az Orbán-kormányok felettébb mostohán bánnak az amúgy nemzetközileg még mindig jegyzett magyar egyetemmel. Az ELTE alulfinanszírozottsága egyenesen megalázó, a szimpla állagmegóvásért külön kell pályáznia, a bérszint nevetségesen alacsony, viszont folyamatos a hitegetés a fizetések rendezésére. Azt se feledjük, hogy Orbán Viktorék nyíltan az ELTE eljelentéktelenítésére játszanak, például saját projektjük, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem futtatásával és oktatási portfóliójának szélesítésével. Nem csoda hát, hogy a doktori tanácsban ellenérvként előkerült: az ELTE kiszolgáltatott helyzetben van egy olyan befolyásos politikussal szemben, mint Orbán Balázs, mivel a bírálók számára a szigorúan tudományos szempontokon kívül megfontolás tárgya lehet majd az is, hogy negatív bírálatukkal bajt hozhatnak a munkahelyükre.

Orbán PhD-je azért lett közbeszéd tárgya, mert az ELTE média és kommunikáció tanszékének egyetemi tanára, Polyák Gábor indulatos posztban kérte számon egyetemén az egész eljárást. „Tényleg mindent, de mindent megérdemlünk. A kormány minden nap beletörli a mocskos talpát az ELTE-be. (…) Megalázza a diákjainkat, megaláz minden oktatót és minden munkatársat. (…) Eljátsszuk, hogy ezek normális munkakörülmények.” Az ELTE egyetemi tanáraként kikéri magának, hogy Orbán Balázs, „a legalja ideológiai keltető MCC ura, az NKE mindenható parancsolója, nagyfőni szeme fénye” ebben az intézményben szerezhet PhD-fokozatot. „Kollégák, hol a gerinc? Miféle jogászi szakmai ethosz ez, miféle állampolgári tartás? Miért a legsötétebb múltat mutatjuk példaként a jövő értelmiségének?”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.