A szerk.

Mesél majd az utókor

A szerk.

Erős menetben van Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki nem mellesleg 2018-tól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke, 2020-tól pedig a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke is. Épphogy megúszta az ’56-ról elővezetett gondolatkísérletét – sőt újabban már ő vádol, ti. a mondatát kiragadták a kontextusából, tudatosan félremagyarázták, stb. –, most a PhD-dolgozatának eljövendő védése miatt bántják szegényt.

Orbán Balázs 2009-ben kezdte el a doktori iskolát az ELTE jogi karán, 2012-ben eljutott az abszolutóriumig, ám disszertációját most, azaz 12 év múltán védené meg. Ez kissé hosszú időnek tűnik, és egyetemi berkekben felmerült, hogy egyszerű földi halandó ennyi év után talán nem is próbálkozhatna ezzel. Azt, hogy ez szerepet játszott-e abban, hogy az egyetem Tudományági Doktori Tanácsa nem egyhangú döntéssel engedte tovább Orbán disszertációját (ami egyáltalán nem szokványos), nem tudni. Azt viszont lehet tudni, hogy az Orbán-kormányok felettébb mostohán bánnak az amúgy nemzetközileg még mindig jegyzett magyar egyetemmel. Az ELTE alulfinanszírozottsága egyenesen megalázó, a szimpla állagmegóvásért külön kell pályáznia, a bérszint nevetségesen alacsony, viszont folyamatos a hitegetés a fizetések rendezésére. Azt se feledjük, hogy Orbán Viktorék nyíltan az ELTE eljelentéktelenítésére játszanak, például saját projektjük, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem futtatásával és oktatási portfóliójának szélesítésével. Nem csoda hát, hogy a doktori tanácsban ellenérvként előkerült: az ELTE kiszolgáltatott helyzetben van egy olyan befolyásos politikussal szemben, mint Orbán Balázs, mivel a bírálók számára a szigorúan tudományos szempontokon kívül megfontolás tárgya lehet majd az is, hogy negatív bírálatukkal bajt hozhatnak a munkahelyükre.

Orbán PhD-je azért lett közbeszéd tárgya, mert az ELTE média és kommunikáció tanszékének egyetemi tanára, Polyák Gábor indulatos posztban kérte számon egyetemén az egész eljárást. „Tényleg mindent, de mindent megérdemlünk. A kormány minden nap beletörli a mocskos talpát az ELTE-be. (…) Megalázza a diákjainkat, megaláz minden oktatót és minden munkatársat. (…) Eljátsszuk, hogy ezek normális munkakörülmények.” Az ELTE egyetemi tanáraként kikéri magának, hogy Orbán Balázs, „a legalja ideológiai keltető MCC ura, az NKE mindenható parancsolója, nagyfőni szeme fénye” ebben az intézményben szerezhet PhD-fokozatot. „Kollégák, hol a gerinc? Miféle jogászi szakmai ethosz ez, miféle állampolgári tartás? Miért a legsötétebb múltat mutatjuk példaként a jövő értelmiségének?”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.