A szerk.

Semmi jóra

A szerk.

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva, amely az orgonaművészt fiatalkorú fiúk szexuális kizsákmányolójaként mutatta be. Dúró nem először aratott efféle sikert.

Emlékezetes könyvdarálása ágyazott meg a pedofiltörvénynek és a fóliázás intézményének, és ugyancsak az ő közbenjárása kellett ahhoz, hogy repüljön a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a World Press Photo kiállítást pedig akkora LMBTQ-rendezvényként tartsák számon, hogy az idén már egyetlen állami intézményben se merjék bemutatni.

Ha ezekhez a tettekhez mérjük Dúró Dóra mostani lájkvadászatát (vagy ahogy ő mondja, a Mi Hazánk sikerét), felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy e kultúrfenomén kezd kifogyni az ötletekből, ezért egyre aljasabb módon próbálja táplálni a homofób propaganda lángját. Most már nem egy tárgy, könyv vagy kiállítás, hanem egy élő, néven nevezett személy ellen uszít. Noha azt még az „ihletadó” cikk szerzője sem állítja, hogy Varnus bűncselekményt követett volna el, a Zeneakadémiának küldött nyílt levelében Dúró Dóra mégis „pedofil szexuális ragadozónak” nevezi az orgonaművészt. Annak ellenére, hogy tudja jól, egy ilyen állítás egyértelműen az erőszakra való felbujtásnak tekinthető. A mai Magyarországon meg különösképpen az.

A legszomorúbb mégis az, hogy nem csupán a célközönsége vette készpénznek Dúró szavait. „Sajnálattal és mélyen megdöbbenve értesültünk a sajtóból a koncert egyik résztvevőjéről, Varnus Xavérról szóló hírekről. Ennek tudatában lemondjuk Varnus Xavér fellépé­sét” – közölte a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, Horovitz Tamás, külön is kihangsúlyozva, hogy az említett koncertet a „Holokauszt 80 Emlékév keretében” rendezik – immár Varnus nélkül. Horovitz rabbinak minden bizonnyal egyvalami járt a fejében, az, hogy „jobb a békesség”, így talán el sem jutott a tudatáig, hogy ezzel a lépéssel Dúró Dórát egyúttal egy holokauszt-emlékműsor szerkesztőjévé tette. Pedig ő nem is kapott az Országgyűlés alelnökétől olyan tartalmú levelet, mint a Zeneakadémia vezetője.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.

Kényszermozgások

Ellenzékiek és függetlenek vezette településeken kerültek szembe egymással képviselők és választott tisztségviselők az elmúlt hetekben. A jelek szerint sokan keresik a helyüket, miután a parlamenti ellenzéki pártok támogatottsága a bejutási küszöb környékére esett vissza, s egyes kutatások szerint a Tisza Párt már megelőzi a Fideszt is.

 

Csontvázak, tartozások, remények

Távolról nézve meglepetés, közelről figyelve nem annyira váratlan fordulat, hogy egy hajdúsági kisváros lakói leváltották a régóta regnáló fideszes városvezetést. A történetben teret kapnak a korábbi ellenzéki pártokból kivált civilek, megjelenik benne az akkumulátorgyár-para, felbukkan Magyar Péter is, és a háttérben pi víz csordogál a közkútból.

Tudósok a viharban

Minden eddiginél jobban átszabná az éppen HUN–REN Magyar Kutatási Hálózat nevet viselő intézményrendszer működését a kormány. Ami létrejönne, az leginkább az egyetemek modellváltására emlékeztet.