A szerk.

Iványi Gábort köztársasági elnöknek!

A szerk.

A minap Marki-Zay Péter azzal a javaslattal állt elő, hogy az ellenzéki összefogás pártjai Iványi Gábort jelöljék köztársasági elnöknek a március 10-én esedékes államfőválasztáson.

Iványi Gábor 71 éves, lelkész, az egyik magyarországi protestáns kisegyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője. Az ipart, ahogy mondani szokták, nem ma kezdte. A szakmát édesapjától, Iványi Tibortól örökölte, aki szintén metodista lelkész volt; és bizonyos értelemben a munkahelyét is. A papát a Magyarországi Metodista Egyház – melynek mindketten lelkészei voltak – 1973-ban a szuperintendensévé, vagyis első emberévé akarta választani, és amikor az Egyházügyi Hivatal, az egyházak politikai felügyeletét ellátó pártállami szerv ezt megakadályozta, Iványi ezt a döntést nem fogadta el.

Miután őt és híveit kiszorítják a metodista egyházból – 1974-ben a lelkészképzőből, egy évre rá az egyházból távolították el –, Iványi továbbra is istentiszteleteket tart, például az utcán, éveken át, a kispesti metodista gyülekezet imaháza előtt; szervezkedik, és szabadegyetemet, „repülő teológiát” indít katolikus, református, zsidó és világi előadókkal. Mindeközben rendőri és bírósági eljárások alatt áll, okirat-hamisítás és egyesületi joggal való visszaélés miatt vegzálják (a személyijébe, a „munkahely” rovatba saját maga írta be és pecsételte le, hogy ő a kispesti gyülekezet lelkésze), 1977-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. Iványi az igazáért folytatott küzdelem során hasonló módszerekkel operál, mint 2010 után, amikor az Orbán-rezsim akarja tönkretenni őt és az egyházát: ragaszkodik a jogaihoz. Ahogy az Egyházügyi Hivatal, valamint a pártállami hatóságok akkori megfontolásai és módszerei – a megfélemlítés és a tételes jog lábbal tiprása – is hasonlók Orbán módszereihez; és végül hasonló a nagyegyházak, és az elvben rokon lelkületű protestáns kisegyházak akkori reakciója is a mostanihoz: a gyáva, kárörvendő kussolás, amelyre vagy semmilyen magyarázatot nem adnak, vagy – sub rosa – a privilégiumaik védelmét emlegetik. A korántsem kedélyes hatósági zaklatás egy incidenséről László Ágnesnek adott 2017-es interjújában Iványi Gábor így számol be: „1977-ben, amikor (a fiam) másfél éves volt, az elsőszülött lányommal együtt elvittem Szegedre, ahol a szegedi kollégánk kilakoltatását rohamrendőrökkel oldották meg. Egyenként cipeltek, vonszoltak ki bennünket a házból, úgy, hogy a fiamat a karomban tartottam. A fiam akkor kezdett el beszélni, s a megrázkódtatástól évekig dadogott. Nagyon bántott a felelőtlenségem, de ha van predesztináció, akkor talán tetten érhető abban, hogy most ő a Magyarországi Evangélikus Testvérközösség lelkésze. Ez csodálatos érzés.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.