A szerk.

Testvérek között

A szerk.

Csak egy teljesen átlagos nap. Vasárnap délután. Évszakhoz képest derült idő, enyhe szél, horthysta felvonulás a fővárosban. A menet a Gellért térről tart a Parlament elé, át a Dunán.

Mennek fáklyákkal a fekete ruhások át Budapesten, skandálják jelszavaikat. A rendőrség nagy erőkkel biztosítja a vonulásukat, rendbontásról nem számol be az ugyancsak jelentős erőkkel kivonuló sajtó, kattognak a fényképezőgépek, a hír szent, vélemény nincs. Van, aki megrémül, látván a masírozó hadat, van, aki magába fojt egy gúnyos vagy elkeseredett vigyort, s tán akad olyan járókelő is, aki kiröhögi a két számmal kisebb uniformisba cipőkanállal csomagolt, szétivott arcú kompániát – de olyan egy sincs, aki csodálkozna.

Vasárnap délután van, ez is csak egy nap, méghozzá a kellemesebbek közül. Horthy Miklós halálának 65. évfordulóját ünneplik – korántsem véletlenül. Nyilván azért, mert szép kerek szám, jövőre pattanhat a hatvanhat. Felmerül a kérdés, hogy miért pont a halálának napját ünnepli a 13 „nemzeti szervezet”, de ebbe ízetlenkedés nélkül aligha tudnánk belemenni, s ahhoz most nincs kedvünk. Mert piszkosul nem erről van szó, mondott volt Horthyról bármit is ünnepi szónoklatában Novák testvér, Patrubány testvér, Testvér testvér, akárki – nem miatta jöttek. Azon sem érdemes élcelődni, hogy a 13 szervezet, köztük olyan legendákkal, mint az FKgP vagy MIÉP csak akkora „tömeget” tudott utcára szólítani, amekkorát. Ennyi is több a soknál. Hisz’ nem azért vonultak nyilas jelmezben Budapest főutcáin vasárnap, mert valamikor meghalt Horthy, hanem azért, hogy látsszanak – s ebbéli óhajtásuk teljesült is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.