A szerk.

Jó a műsor!

A szerk.

Azzal együtt is nagyon bele lehet feledkezni az olimpiába, hogy az ember tisztában van mindenféle zavaró tényezőkkel.

A NOB-ot folyamatosan körüllengő politikai és egyéb korrupció gyanújával, s azzal, hogy a nemzetközi élsport mennyire kézenfekvő médiuma a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolásának. Tudjuk azt is, hogy az élsport sokszor pusztító testi és lelki következményekkel jár a művelőire, s az élsportolói pályafutást sok esetben erőszak kíséri, s a lezárultát kiégés és depresszió követi. Nehéz megszabadulnunk attól az alattomos érzéstől is, hogy az emberfelettinek tűnő fizikai teljesítmények inkább a gyógyszervegyészet legújabb vívmányainak tudhatók be, a szívós edzésmunka önmagában kevés lenne. De ha némi erőfeszítések árán félretesszük politikai és morális természetű aggályainkat – végül is az olimpikonok az esetek túlnyomó többségében szabad akaratukból választották ezt a pályát, és a nemzetközi doppingellenőrzés mechanizmusai is mind megbízhatóbbá váltak a biológiai útlevél s egyéb reformok bevezetése óta –, széles mezőt nyitunk magunk előtt a tulajdonképpen esztétikai természetű élvezetek számára.

Már az lenyűgöz, ahogy az egész kinéz: mintha valamiféle, a nagyrasszokat és számtalan változatukat bemutató enciklopédia elevenedne meg a szemünk előtt az emberi faj sokféleségéről és szépségéről. A női futóatléták művészi sminkje és frizurája, a férfiak tetoválásai és smukkjai. Az ezerféle mozgás kifinomultsága – látták már lecsapni a tollaslabda női egyéni versenyét megnyerő An Szejongot? Vagy azt az ippont, amellyel a francia Teddy Riner a döntőben földre vitte koreai ellenfelét? És akkor a pályákon zajló valós idejű drámákról, az utolsó pillanatok fordulatairól és izgalmairól, a győzelem és a vereség átélésének katartikus, könnyfakasztó mozzanatairól nem is szóltunk, melyek leplezetlenül mutatják meg a legelemibb emberi érzelmek túláradását. Az igazi sportrajongónak szinte tök mindegy, hogy milyen versenyt néz, csak a szabályokkal kell valamelyest tisztában lennie; végül is a sportnál öncélúbb emberi tevékenységet aligha lehet elképzelni, sőt, ez a sport maga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.