A szerk.

Jó a műsor!

A szerk.

Azzal együtt is nagyon bele lehet feledkezni az olimpiába, hogy az ember tisztában van mindenféle zavaró tényezőkkel.

A NOB-ot folyamatosan körüllengő politikai és egyéb korrupció gyanújával, s azzal, hogy a nemzetközi élsport mennyire kézenfekvő médiuma a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolásának. Tudjuk azt is, hogy az élsport sokszor pusztító testi és lelki következményekkel jár a művelőire, s az élsportolói pályafutást sok esetben erőszak kíséri, s a lezárultát kiégés és depresszió követi. Nehéz megszabadulnunk attól az alattomos érzéstől is, hogy az emberfelettinek tűnő fizikai teljesítmények inkább a gyógyszervegyészet legújabb vívmányainak tudhatók be, a szívós edzésmunka önmagában kevés lenne. De ha némi erőfeszítések árán félretesszük politikai és morális természetű aggályainkat – végül is az olimpikonok az esetek túlnyomó többségében szabad akaratukból választották ezt a pályát, és a nemzetközi doppingellenőrzés mechanizmusai is mind megbízhatóbbá váltak a biológiai útlevél s egyéb reformok bevezetése óta –, széles mezőt nyitunk magunk előtt a tulajdonképpen esztétikai természetű élvezetek számára.

Már az lenyűgöz, ahogy az egész kinéz: mintha valamiféle, a nagyrasszokat és számtalan változatukat bemutató enciklopédia elevenedne meg a szemünk előtt az emberi faj sokféleségéről és szépségéről. A női futóatléták művészi sminkje és frizurája, a férfiak tetoválásai és smukkjai. Az ezerféle mozgás kifinomultsága – látták már lecsapni a tollaslabda női egyéni versenyét megnyerő An Szejongot? Vagy azt az ippont, amellyel a francia Teddy Riner a döntőben földre vitte koreai ellenfelét? És akkor a pályákon zajló valós idejű drámákról, az utolsó pillanatok fordulatairól és izgalmairól, a győzelem és a vereség átélésének katartikus, könnyfakasztó mozzanatairól nem is szóltunk, melyek leplezetlenül mutatják meg a legelemibb emberi érzelmek túláradását. Az igazi sportrajongónak szinte tök mindegy, hogy milyen versenyt néz, csak a szabályokkal kell valamelyest tisztában lennie; végül is a sportnál öncélúbb emberi tevékenységet aligha lehet elképzelni, sőt, ez a sport maga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.