A szerk.

Jó a műsor!

A szerk.

Azzal együtt is nagyon bele lehet feledkezni az olimpiába, hogy az ember tisztában van mindenféle zavaró tényezőkkel.

A NOB-ot folyamatosan körüllengő politikai és egyéb korrupció gyanújával, s azzal, hogy a nemzetközi élsport mennyire kézenfekvő médiuma a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolásának. Tudjuk azt is, hogy az élsport sokszor pusztító testi és lelki következményekkel jár a művelőire, s az élsportolói pályafutást sok esetben erőszak kíséri, s a lezárultát kiégés és depresszió követi. Nehéz megszabadulnunk attól az alattomos érzéstől is, hogy az emberfelettinek tűnő fizikai teljesítmények inkább a gyógyszervegyészet legújabb vívmányainak tudhatók be, a szívós edzésmunka önmagában kevés lenne. De ha némi erőfeszítések árán félretesszük politikai és morális természetű aggályainkat – végül is az olimpikonok az esetek túlnyomó többségében szabad akaratukból választották ezt a pályát, és a nemzetközi doppingellenőrzés mechanizmusai is mind megbízhatóbbá váltak a biológiai útlevél s egyéb reformok bevezetése óta –, széles mezőt nyitunk magunk előtt a tulajdonképpen esztétikai természetű élvezetek számára.

Már az lenyűgöz, ahogy az egész kinéz: mintha valamiféle, a nagyrasszokat és számtalan változatukat bemutató enciklopédia elevenedne meg a szemünk előtt az emberi faj sokféleségéről és szépségéről. A női futóatléták művészi sminkje és frizurája, a férfiak tetoválásai és smukkjai. Az ezerféle mozgás kifinomultsága – látták már lecsapni a tollaslabda női egyéni versenyét megnyerő An Szejongot? Vagy azt az ippont, amellyel a francia Teddy Riner a döntőben földre vitte koreai ellenfelét? És akkor a pályákon zajló valós idejű drámákról, az utolsó pillanatok fordulatairól és izgalmairól, a győzelem és a vereség átélésének katartikus, könnyfakasztó mozzanatairól nem is szóltunk, melyek leplezetlenül mutatják meg a legelemibb emberi érzelmek túláradását. Az igazi sportrajongónak szinte tök mindegy, hogy milyen versenyt néz, csak a szabályokkal kell valamelyest tisztában lennie; végül is a sportnál öncélúbb emberi tevékenységet aligha lehet elképzelni, sőt, ez a sport maga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.