A szerk.

Jó a műsor!

A szerk.

Azzal együtt is nagyon bele lehet feledkezni az olimpiába, hogy az ember tisztában van mindenféle zavaró tényezőkkel.

A NOB-ot folyamatosan körüllengő politikai és egyéb korrupció gyanújával, s azzal, hogy a nemzetközi élsport mennyire kézenfekvő médiuma a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolásának. Tudjuk azt is, hogy az élsport sokszor pusztító testi és lelki következményekkel jár a művelőire, s az élsportolói pályafutást sok esetben erőszak kíséri, s a lezárultát kiégés és depresszió követi. Nehéz megszabadulnunk attól az alattomos érzéstől is, hogy az emberfelettinek tűnő fizikai teljesítmények inkább a gyógyszervegyészet legújabb vívmányainak tudhatók be, a szívós edzésmunka önmagában kevés lenne. De ha némi erőfeszítések árán félretesszük politikai és morális természetű aggályainkat – végül is az olimpikonok az esetek túlnyomó többségében szabad akaratukból választották ezt a pályát, és a nemzetközi doppingellenőrzés mechanizmusai is mind megbízhatóbbá váltak a biológiai útlevél s egyéb reformok bevezetése óta –, széles mezőt nyitunk magunk előtt a tulajdonképpen esztétikai természetű élvezetek számára.

Már az lenyűgöz, ahogy az egész kinéz: mintha valamiféle, a nagyrasszokat és számtalan változatukat bemutató enciklopédia elevenedne meg a szemünk előtt az emberi faj sokféleségéről és szépségéről. A női futóatléták művészi sminkje és frizurája, a férfiak tetoválásai és smukkjai. Az ezerféle mozgás kifinomultsága – látták már lecsapni a tollaslabda női egyéni versenyét megnyerő An Szejongot? Vagy azt az ippont, amellyel a francia Teddy Riner a döntőben földre vitte koreai ellenfelét? És akkor a pályákon zajló valós idejű drámákról, az utolsó pillanatok fordulatairól és izgalmairól, a győzelem és a vereség átélésének katartikus, könnyfakasztó mozzanatairól nem is szóltunk, melyek leplezetlenül mutatják meg a legelemibb emberi érzelmek túláradását. Az igazi sportrajongónak szinte tök mindegy, hogy milyen versenyt néz, csak a szabályokkal kell valamelyest tisztában lennie; végül is a sportnál öncélúbb emberi tevékenységet aligha lehet elképzelni, sőt, ez a sport maga.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

An American Hero

  • - ts -

Az idén kicsit megbicsaklott Bruce Spring­steen és az E Street Band nagyszabású világ körüli turnéja; pont a hozzánk legközelebb eső szakasz esett ki, elmaradt másik három mellett a prágai koncert is. 2025 júniusában térnek majd vissza, hogy pótolják a koncerteket.

A big band mint titkos társaság

A neves fiatal zenekarvezetők közül Darcy James Argue-t érte az a megtiszteltetés, hogy a hr-Bigband, vagyis a Frankfurtban működő tartományi rádiós nagyzenekar rezidens zeneszerzője legyen. (Ez az a német együttes, amelynek Tony Lakatos volt az egyik szaxofonos szólistája 1993 és 2020 között.)

Magányos várakozás

A Ladó Galéria korábbi kiállításán a macs­káknak volt kitüntetett szerepük, most pedig – a véletlenek furcsa találkozása miatt – egy speciális, kissé agárszerű kutya a főszereplő. De egyik kiállítás sem a „kis kedvencekről” szól, hanem magáról a művészetről.

Lehet más az olimpia

Azon túl, hogy szép eredmények és megható pillanatok sorjáznak a szemünk előtt, afféle hülyeségmágnesként is jól funkcionál a párizsi olimpia. A megnyitóra, amely amúgy csak egy játékos mókázás volt, gyorsan ráharaptak a kultúrharc önkéntesei Donald Trumptól a Vatikánon át a Megafon véleményzsoldosaiig. De hát, ha nincs humorérzék, akkor nincs és kész, ezen nem nagyon lehet segíteni.

Kozmikus hétköznapok

  • Domsa Zsófia

Az ötkötetesre tervezett regénysorozat második részét sokan abban a reményben veszik kezükbe, hogy az első kötet, a Hajnalcsillag nyugtalanító eseményeiről, az égen megjelenő idegen égitestről, a feltámadó halottakról, a különösen viselkedő állatokról, a halál kapui­nak feltárulásáról, és főleg a szereplők további sorsáról olvassanak. 

Az irigység írta ki a kánonból

Játsszunk el a gondolattal: 1936-ban egy Földes József nevű magyar író megnyer egy nemzetközi regénypályázatot. Szépirodalmi igénnyel megírt könyve, amely a kivándorlás és a honvágy témáit járja körül egy Párizsba vetődött magyar munkáscsaláddal a középpontban, itthon egymillió példányban kel el.

W, mint Wolność, mint Szabadság

A varsói felkelés mai olvasata szövevényes, sokszor nehezen járható és szűk, gyakran szó szerint a föld alatti csatornarendszeren keresztül vezet. Vajon mit jelent a lengyeleknek a varsói felkelés ma, 80 évvel a történtek után, és mit üzen nekünk, magyaroknak?

 

Libanon az utolsó órában

A múlt szerdán izraeli akció végzett a Hamász politikai vezetőjével Teheránban, egy nappal korábban pedig a Hezbollah egyik főparancsnokát gyilkolták meg Bejrútban. Az izraeli–iráni regionális háború kirobbanásának veszélye talán soha nem volt ilyen közel.

 

Nagyot ütött

Az algériai női bokszoló olimpikon Imane Helif esete világszerte, de különösen Magyarországon komoly indulatokat váltott ki, de felhívta a figyelmet az interszex sportolók rendezetlen helyzetére is. Igaz, azt sem tudjuk, hogy a „botrány” „kirobbantója” egyáltalán e kategóriába tartozik-e.

Eltemették, de már jobban van

A Farkas Flórián-féle Lungo Drom uralta roma önkormányzat 2015 után annyi adósságot halmozott fel, hogy még ma is nyögi. A szervezet legutóbbi elnökét, az ellenzék felé is tapogatózó Agócs Jánost jogerősen elítélték; s ez után az önkormányzat lényegében megszűnt. Most, a júniusi nemzetiségi választás után a kormánybiztos Sztojka Attila nyertes szervezete élesztheti újra. Az igazi cél alighanem változatlan: minél több cigány szavazat begyűjtése a Fidesz számára.

Tiszta verseny

A legolcsóbb ajánlatot adó céget választotta a Márki-Zay Péter vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat a helyi buszközlekedés ellátására. A verseny vesztese az eddig szolgáltató helyi családi cég, amely megszenvedte az utóbbi három évet, amikor az ellenzéki vezetésű önkormányzatnak dolgozott.