Pokorni elköszön

„Ez egy elég idétlen elnevezés. Nem örülök, amikor ezt hallom. Nem mintha nem esne jól az embernek, ha egy dicsérő jelzőt aggatnak rá, mert mindenki hiú” – nyilatkozta pár hete a Telexnek Pokorni Zoltán, amikor szóba került, hogy sokak szemében ő az „emberarcú fideszesek” egyike.

A polgármester igyekezett semleges maradni, meg is jegyezte, hogy milyen sértő ez a Fidesz-tagságra nézve, de azt azért nyilvánvalóvá tette, hogy a kifejezésnek pozitív tartalmat tulajdonít, sőt rögtön összegezte is az emberarcúság lényegét: „Akik némi autonómiával rendelkeznek…”

Abban kétségkívül igaza van a búcsúzó XII. kerületi polgármesternek, hogy idétlen ez a kifejezés. De dicsérő is? Nos, abból kell kiindulnunk, hogy az „emberarcú” jelzőt a Fidesz előtti időkben egyetlen dologra alkalmazták, és az nem a Böbe majom volt, hanem az ún. létező szocializmus. Annak is csak egyetlen epizódjára: az „emberarcú szocializmus” kifejezés az 1968-as prágai tavasszal fonódott össze, és elég hamar kiderült, hogy a szovjet-orosz típusú szocializmusnak nincs semmiféle emberarca, és aki ilyesmiben gondolkodik, azt kíméletlenül eltiporják.

Míg a múlt század hatvanas éveiben a kommunista párton belüli mozgások következtében született az „emberarcú” jelző, addig a Fideszben a párton belüli mozgolódás is elképzelhetetlen. Így hát az Orbán Viktor környezetében lévő emberarcúakat a külvilág találta meg. De ettől még ez ugyanúgy szentimentális projekció, ahogyan a szocializmus esetében is az volt. Az „emberarcú fideszes” annak a tévhitnek a terméke, hogy megrögzött optimisták bizonyos személyekbe olyan tulajdonságokat is beleképzelnek, amelyek nem összeegyeztethetők a Fidesz működésével. Ám e jótét lelkek kizárólag a látszatok alapján jutnak efféle következtetésekre. Az emberarcú fideszes kerüli a felcsúti VIP-páholyt; nem zengi a pálinka dicsőségét; nem borul térdre a templomban, ha veszi a kamera; az emberarcú fideszes a magyar kultúra kvintesszenciáját nem Puskás Öcsiben látja megtestesülni; nem urizál, nem trollkodik, nem vágja magát vigyázzba a Nélküled hallatán… És jobb esetben – de akkor is csak mellékesen – e gesztusokhoz társulhat némi autonómia is. Olyat azonban nem látott a világ, hogy az emberarcú fideszes a pártvezetést is bírálná. Mert akkor már nem lenne fideszes.