A szerk.

Pokorni elköszön

A szerk.

„Ez egy elég idétlen elnevezés. Nem örülök, amikor ezt hallom. Nem mintha nem esne jól az embernek, ha egy dicsérő jelzőt aggatnak rá, mert mindenki hiú” – nyilatkozta pár hete a Telexnek Pokorni Zoltán, amikor szóba került, hogy sokak szemében ő az „emberarcú fideszesek” egyike.

A polgármester igyekezett semleges maradni, meg is jegyezte, hogy milyen sértő ez a Fidesz-tagságra nézve, de azt azért nyilvánvalóvá tette, hogy a kifejezésnek pozitív tartalmat tulajdonít, sőt rögtön összegezte is az emberarcúság lényegét: „Akik némi autonómiával rendelkeznek…”

Abban kétségkívül igaza van a búcsúzó XII. kerületi polgármesternek, hogy idétlen ez a kifejezés. De dicsérő is? Nos, abból kell kiindulnunk, hogy az „emberarcú” jelzőt a Fidesz előtti időkben egyetlen dologra alkalmazták, és az nem a Böbe majom volt, hanem az ún. létező szocializmus. Annak is csak egyetlen epizódjára: az „emberarcú szocializmus” kifejezés az 1968-as prágai tavasszal fonódott össze, és elég hamar kiderült, hogy a szovjet-orosz típusú szocializmusnak nincs semmiféle emberarca, és aki ilyesmiben gondolkodik, azt kíméletlenül eltiporják.

Míg a múlt század hatvanas éveiben a kommunista párton belüli mozgások következtében született az „emberarcú” jelző, addig a Fideszben a párton belüli mozgolódás is elképzelhetetlen. Így hát az Orbán Viktor környezetében lévő emberarcúakat a külvilág találta meg. De ettől még ez ugyanúgy szentimentális projekció, ahogyan a szocializmus esetében is az volt. Az „emberarcú fideszes” annak a tévhitnek a terméke, hogy megrögzött optimisták bizonyos személyekbe olyan tulajdonságokat is beleképzelnek, amelyek nem összeegyeztethetők a Fidesz működésével. Ám e jótét lelkek kizárólag a látszatok alapján jutnak efféle következtetésekre. Az emberarcú fideszes kerüli a felcsúti VIP-páholyt; nem zengi a pálinka dicsőségét; nem borul térdre a templomban, ha veszi a kamera; az emberarcú fideszes a magyar kultúra kvintesszenciáját nem Puskás Öcsiben látja megtestesülni; nem urizál, nem trollkodik, nem vágja magát vigyázzba a Nélküled hallatán… És jobb esetben – de akkor is csak mellékesen – e gesztusokhoz társulhat némi autonómia is. Olyat azonban nem látott a világ, hogy az emberarcú fideszes a pártvezetést is bírálná. Mert akkor már nem lenne fideszes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.