A szerk.

Pokorni elköszön

A szerk.

„Ez egy elég idétlen elnevezés. Nem örülök, amikor ezt hallom. Nem mintha nem esne jól az embernek, ha egy dicsérő jelzőt aggatnak rá, mert mindenki hiú” – nyilatkozta pár hete a Telexnek Pokorni Zoltán, amikor szóba került, hogy sokak szemében ő az „emberarcú fideszesek” egyike.

A polgármester igyekezett semleges maradni, meg is jegyezte, hogy milyen sértő ez a Fidesz-tagságra nézve, de azt azért nyilvánvalóvá tette, hogy a kifejezésnek pozitív tartalmat tulajdonít, sőt rögtön összegezte is az emberarcúság lényegét: „Akik némi autonómiával rendelkeznek…”

Abban kétségkívül igaza van a búcsúzó XII. kerületi polgármesternek, hogy idétlen ez a kifejezés. De dicsérő is? Nos, abból kell kiindulnunk, hogy az „emberarcú” jelzőt a Fidesz előtti időkben egyetlen dologra alkalmazták, és az nem a Böbe majom volt, hanem az ún. létező szocializmus. Annak is csak egyetlen epizódjára: az „emberarcú szocializmus” kifejezés az 1968-as prágai tavasszal fonódott össze, és elég hamar kiderült, hogy a szovjet-orosz típusú szocializmusnak nincs semmiféle emberarca, és aki ilyesmiben gondolkodik, azt kíméletlenül eltiporják.

Míg a múlt század hatvanas éveiben a kommunista párton belüli mozgások következtében született az „emberarcú” jelző, addig a Fideszben a párton belüli mozgolódás is elképzelhetetlen. Így hát az Orbán Viktor környezetében lévő emberarcúakat a külvilág találta meg. De ettől még ez ugyanúgy szentimentális projekció, ahogyan a szocializmus esetében is az volt. Az „emberarcú fideszes” annak a tévhitnek a terméke, hogy megrögzött optimisták bizonyos személyekbe olyan tulajdonságokat is beleképzelnek, amelyek nem összeegyeztethetők a Fidesz működésével. Ám e jótét lelkek kizárólag a látszatok alapján jutnak efféle következtetésekre. Az emberarcú fideszes kerüli a felcsúti VIP-páholyt; nem zengi a pálinka dicsőségét; nem borul térdre a templomban, ha veszi a kamera; az emberarcú fideszes a magyar kultúra kvintesszenciáját nem Puskás Öcsiben látja megtestesülni; nem urizál, nem trollkodik, nem vágja magát vigyázzba a Nélküled hallatán… És jobb esetben – de akkor is csak mellékesen – e gesztusokhoz társulhat némi autonómia is. Olyat azonban nem látott a világ, hogy az emberarcú fideszes a pártvezetést is bírálná. Mert akkor már nem lenne fideszes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.