A szerk.

Jönnek a Jancsik, mennek a Jancsik

A szerk.

Hogy Kósa Lajos beköltözött a királyi televízióba, és ott egyszerre domborít a Reggelben és az Estében, azt egyfelől sajnálattal vesszük tudomásul, hisz vele kelni és vele feküdni a lidérces álmok és a csatakos ébredés miatt mégiscsak túlzás - még szerencse, hogy nincs Délután vagy Pitymallat című műsor.

Másfelől viszont pártoljuk, hisz megtalálta végre a helyét, csupa olyan figurával van a tévé tele, mint ő. És jó azért is, mert lakva ismerszik meg az ember, Kósáról pedig tudható, hogy ő a Fidesz kicsinyített mása - ilyetén hasznos információkkal szolgálhat aktuális kérdésekben.

Most például a választás átszabásának szerfelett üdvös voltát tolja reggel-este, amelynek szerinte fő fogása a regisztráció, az maga a keserű pirula, amit be kell adnia, leginkább abba az ostyába becsomagolva, mely szerint a kopogtatócédulákat viszont megszüntetnék, s helyettük elég lenne az induláshoz 200 támogató aláírása, úgy, hogy egy választópolgár akár három jelöltet is támogathat majd. Ez ám a demokrácia csúcsa! De mi most nem arról akarunk írni, hogy ez milyen szemenszedett szemfényvesztés. Azt megírjuk lejjebb. Hanem arról, hogy mit mondott még új lakóhelyén - persze szigorúan a tárgyánál maradva - a közszolgálati Kósa. Azt mondta, hogy azért is le kell cserélni az ajánlószelvényeket, mert nem védtek meg az olyan paprikajancsiktól, bohócoktól, kalandoroktól, megélhetési haszonlesőktől, mint Torgyán József.

Ez azért szép, nem?

Eszünk ágában sincsen megvédeni Torgyán Józsefet, mondtunk mi ennél különbeket is róla, ráadásul nekünk igazunk volt. Mi csupán Kósa emlékezetét szeretnénk kicsit tágítani azon irányba, melyen főnöke járt egykor - baráti húslevesebédekre Torgyán József haszonszerzésének valamelyik kies gyümölcsébe, mely ebédezéseknek aztán egy szép, közös kormányalakítás lett a vége. Akkor nem paprikajancsiztak az alvezérek, hadnagyocskák. Akkor jó volt a bohócdoktor.

S e ponton látszik meg a sűrítményben az egész, Kósában a Fidesz. Amíg kellesz a hatalom megragadásához, megtartásához, addig lehetsz akármilyen paprikajancsi, bohócdoktor, kalandor, haszonélhetési megleső, mindközönségesen csirkefogó, nekünk okés csávó vagy. Abban a pillanatban, hogy már nem kellesz, előbb be akarjuk börtönözni a fiadat, lecserélünk a kívülről támogatással is beérő Csurkára, s úgy emlékszünk rád, mint paprikajancsira, hülye lúzerre. Senki ne gondolja, hogy a Fidesz bárkiről máshogyan gondolkodna, ideértve a szavazóit is.

Orbán pártja most egyedül van hatalmon, de jöhet olyan szituáció, amikor már nem tud ellátni ennyi éhes szájat, eltartani ennyi csúcskádert, s akkor majd a jelenlegi erőitől szabadul meg hasonlóképpen, lepattintja őket, leszalámizza magáról, majd beküld a tévébe valakit, aki azt mondja az illetőre, hogy paprika vagy kukorica vagy bármilyen más Jancsi. Fidesz-káderek, legyetek hát éberek, nézzétek a Magyar Televíziót (más úgysem nézi), és a mindenkor aktuális Kósa hadnagy majd bemondja, hogy ki lesz a következő.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.