A szerk.

Jönnek a Jancsik, mennek a Jancsik

A szerk.

Hogy Kósa Lajos beköltözött a királyi televízióba, és ott egyszerre domborít a Reggelben és az Estében, azt egyfelől sajnálattal vesszük tudomásul, hisz vele kelni és vele feküdni a lidérces álmok és a csatakos ébredés miatt mégiscsak túlzás - még szerencse, hogy nincs Délután vagy Pitymallat című műsor.

Másfelől viszont pártoljuk, hisz megtalálta végre a helyét, csupa olyan figurával van a tévé tele, mint ő. És jó azért is, mert lakva ismerszik meg az ember, Kósáról pedig tudható, hogy ő a Fidesz kicsinyített mása - ilyetén hasznos információkkal szolgálhat aktuális kérdésekben.

Most például a választás átszabásának szerfelett üdvös voltát tolja reggel-este, amelynek szerinte fő fogása a regisztráció, az maga a keserű pirula, amit be kell adnia, leginkább abba az ostyába becsomagolva, mely szerint a kopogtatócédulákat viszont megszüntetnék, s helyettük elég lenne az induláshoz 200 támogató aláírása, úgy, hogy egy választópolgár akár három jelöltet is támogathat majd. Ez ám a demokrácia csúcsa! De mi most nem arról akarunk írni, hogy ez milyen szemenszedett szemfényvesztés. Azt megírjuk lejjebb. Hanem arról, hogy mit mondott még új lakóhelyén - persze szigorúan a tárgyánál maradva - a közszolgálati Kósa. Azt mondta, hogy azért is le kell cserélni az ajánlószelvényeket, mert nem védtek meg az olyan paprikajancsiktól, bohócoktól, kalandoroktól, megélhetési haszonlesőktől, mint Torgyán József.

Ez azért szép, nem?

Eszünk ágában sincsen megvédeni Torgyán Józsefet, mondtunk mi ennél különbeket is róla, ráadásul nekünk igazunk volt. Mi csupán Kósa emlékezetét szeretnénk kicsit tágítani azon irányba, melyen főnöke járt egykor - baráti húslevesebédekre Torgyán József haszonszerzésének valamelyik kies gyümölcsébe, mely ebédezéseknek aztán egy szép, közös kormányalakítás lett a vége. Akkor nem paprikajancsiztak az alvezérek, hadnagyocskák. Akkor jó volt a bohócdoktor.

S e ponton látszik meg a sűrítményben az egész, Kósában a Fidesz. Amíg kellesz a hatalom megragadásához, megtartásához, addig lehetsz akármilyen paprikajancsi, bohócdoktor, kalandor, haszonélhetési megleső, mindközönségesen csirkefogó, nekünk okés csávó vagy. Abban a pillanatban, hogy már nem kellesz, előbb be akarjuk börtönözni a fiadat, lecserélünk a kívülről támogatással is beérő Csurkára, s úgy emlékszünk rád, mint paprikajancsira, hülye lúzerre. Senki ne gondolja, hogy a Fidesz bárkiről máshogyan gondolkodna, ideértve a szavazóit is.

Orbán pártja most egyedül van hatalmon, de jöhet olyan szituáció, amikor már nem tud ellátni ennyi éhes szájat, eltartani ennyi csúcskádert, s akkor majd a jelenlegi erőitől szabadul meg hasonlóképpen, lepattintja őket, leszalámizza magáról, majd beküld a tévébe valakit, aki azt mondja az illetőre, hogy paprika vagy kukorica vagy bármilyen más Jancsi. Fidesz-káderek, legyetek hát éberek, nézzétek a Magyar Televíziót (más úgysem nézi), és a mindenkor aktuális Kósa hadnagy majd bemondja, hogy ki lesz a következő.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.