Képek – Srebrenica „home video”

A szerk.

Ma van a második világháború óta elkövetett legsúlyosabb európai tömegmészárlás, a srebrenicai vérengzés 20. évfordulója, tíz évvel ezelőtti írásunkkal emlékezünk.

A hat srebrenicai fogoly agyonlövéséről szóló videokazettát először Hágában, Slobodan Miloševiċ volt jugoszláv elnök múlt szerdai tárgyalási napján (2005. június 1-jén) vetítették le. Aztán a világ összes nagyobb televíziójában.

A felvételeken jól táplált, állig felfegyverzett szerb katonák rángatnak le egy teherautóról hat kiéhezett, a félelemtől és a verésektől szinte megbénult gyereket és fiatalembert. A helyszín: Trnovo falu határa, Srebrenicától úgy harminc kilométerre. Az idő valamikor 1995. július 15. és 19. között.

false

A katonák a hátrakötözött kezű foglyokat először az árokpartra fektetik. Aztán sorba állítják őket és hátba lövik.Amikor az első néggyel végeznek ily módon, a még élő két fogollyal a holttesteket az árokba dobatják. Aztán őket is lelövik. „Mindjárt lemerül az akku, de ti csak dolgozzatok”, mondja közben az operatőr. „Ez beszart” – mondja az egyik hóhér. „Mit remegsz, a kurva anyádat” – rúg bele egyik, még élő áldozatába egy katona.

A szerb katonák és rendőrök még körülbelül 7500 bosnyák férfit öltek meg, többé-kevésbé ugyanígy 1995. július 11. után, a Srebrenica elfoglalását követő tíz-egynéhány nap alatt. Ezt tudtuk. De azt, hogy hogyan is történt mindez, csak elképzelni bírtuk eddig. Most láthatjuk is.

Hogy e kétségbeejtő és megrázó képsorok nyilvánosságra kerültek, s megőrizték az emlékezetnek a világháború utáni legnagyobb európai tömeggyilkosság egy epizódját, kisebb csodával ér fel.

false

A kivégzések egy kétórás home video részletei. Annak a szerb „különleges egységnek” a tagjai, amely a gyilkosságokat elkövette, a boszniai „bevetésről” szóló filmet később lemásolták, és szétosztották egymás közt. Amikor az osztag parancsnoka értesült erről, a kópiákat azonnal megsemmisíttette. Ám az egyik katona még egy másolatot készített, amit külföldön rejtett el. A szalag kilenc éven át bujkált, a róla szőtt legenda fel-felbukkant a tárgyalótermekben, a sajtóban, a háborús folklórban. Végül egy bátor asszony, Natasa Kandic, az egyik szerbiai emberi jogi szervezet vezetője kutatta fel a rettegő, ismeretlen pentitót, aki a kazettát átadta neki. Ő is és Kandic is az életével játszik. Kandic a filmet ezután elküldte a Miloševiċ-per ügyészének, Geoffrey Nice-nak, meg a háborús bűnösök után nyomozó szerbiai főügyésznek és a médiának. Miután Nice a tárgyalóteremben bemutatta a felvételeket, a dolgot Szerbiában sem lehetett eltussolni.

A képsorok jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Ha a hágai bíróság elfogadja bizonyítékként, úgy hatással lehet Miloševiċ ítéletére. A kivégzőosztag ugyanis nem a boszniai szerb hatóságok parancsnoksága alá, hanem a szerbiai, belgrádi kormány belbiztonsági szolgálatához tartozott.

false

A volt elnök védekezése, miszerint az ő kormányának semmi köze a boszniai vérengzésekhez, ezek után tarthatatlanná válhat. A szerb hatóságok az elkövetők egy részét azóta letartóztatták. A szerb televízió levetítette a kivégzéseket. Amit eddig Szerbiában sokan nem tudtak vagy nem akartak elhinni, most cáfolhatatlanul és kitörölhetetlenül beköltözött az agyukba. S bár az első reakciók leginkább a „szerbségen” esett szégyen miatt lamentálnak, ezután talán a beismerés, a megbánás és a bocsánatkérés gesztusa sem hiú remény. S azok a vakmerő politikusok, civilek, értelmiségiek, akik Szerbiában a háborús bűnök kivizsgálását és megbüntetését, meg az államgépezet defasizálását szorgalmazzák, talán nem lesznek olyan kétségbeejtően egyedül.

A kivégzőosztag, mielőtt elindult volna Boszniába, papi áldásban részesült. „Engedd a Te hű szerb seregednek, hogy legyőzze az ellenséges népet... Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Induljatok s érkezzetek szerencsével.” A gyilkosok a szerb trikolórral cicomázták fel magukat. A képeken a nemzeti gondolat, a sovinizmus paroxizmusát, perverz végfázisát látjuk. De tudnunk kell azt is, hogy mindez hogyan állhatott elő. Hogy minden olyan politika, amely a faji, vallási, nemzeti előítéletek és a gyűlölet szításával akar társadalmi támogatottságot szerezni, s minden leírt szó, mely ezt segíti, törvényszerűen vezet a közönséges bűnözők hatalmához. Ahhoz, hogy szadista barmok szabadon gyilkoljanak gyerekeket. A nemzet nevében.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.