A szerk.

Brecht népszerű Koldusoperája, ahol az alvilág és a törvény, Mr. Peachum, Tigris Brown és Bicska Maxi elválaszthatatlanok, országos méretekben zajlik évek óta, és mindannyian a nézői vagyunk.

A magyar nép választáshoz való joga meg a szabad politikai verseny újabb abúzus alanya lett hétfőn, amikor is a kormánypártok elfogadták egy Vas Imre nevű fideszes képviselő módosító indítványát, amit a választási eljárási törvényhez nyújtott be.

Lenhardt Balázs ex-jobbikos képviselő izraeli zászlót égetett tegnap a Külügyminisztérium előtt. A Jobbik azzal határolódott el tőle, hogy az esemény "a cionizmus világméretű, manipulációra, hamisításra és lejárató kampányokra épülő lényegének" segített. Mi a Jobbik és a fajelmélet különös viszonyát már nyáron kielemeztük. Cikkünk most is aktuális.

"Képzeljük el, milyen elképesztő elemi információbegyűjtő tevékenységre lesz szükség az államosításhoz és a centralizációhoz...

A maga módján bemosott egyet az unió, most történetesen az Európai Unió Bírósága a kétharmadnak: életkoralapú diszkriminációnak, és ezért az uniós jog megsértésének ítélte a bírák idő előtti nyugdíjazását. Ez a döntés csak megerősíti a magyar Alkotmánybíróság nyári ítéletét, mely alkotmányellenesnek minősítette, és visszamenőlegesen is megsemmisítette a vonatkozó törvényi előírásokat.

Jeszenszky Géza síkhülye alighanem. Talán ezért is képviseli Magyarországot már olyan hosszú ideje különféle állomáshelyeken, nemrég például még Washingtonban, napjainkban pedig Oslóban.

Megint hülyére vette a bankokat Orbán Viktor. A bankadó megígért felezésének elmaradása, a tranzakciós díjak meg a készpénzfelvétel díjának megduplázása épp az ellenkezője annak, amit legutóbb megígért. S gyanítjuk, evvel még nincs vége a páholásuknak.

Magabiztosan őrizte meg pozícióját a Jobbik Tiszavasváriban a vasárnap tartott időközi önkormányzati választáson:

Az államtitkár megharagudott, összevonta szemöldökét, s toppantott is tán, bár ez egy internetes bejegyzésből csak fenntartásokkal fejthető vissza.

Megállíthatatlanul buzog fel kormányunk kebeléből a szeretet, és mint szelíd balatoni hullámok a tihanyi szirtekre, vagy nem, inkább: mint anya rég nem látott gyermekére, úgy omlik rá a magyar kormány a magyar kultúrára, nyaldossa sebeit, becézi, ha búsul, megvédi a bajban.

Bajnai Gordonnak az október 23-i beszédében törekednie kellett arra, hogy a csodára számítókat lehűtse - de annyira azért mégse, hogy a felfokozott várakozás emiatt dühös csalódottságba csapjon.

Ünnepelt az ország? Ugyan mit? A naptár szerint az 1956-os forradalmat és szabadságharcot illett volna, s tapasztaltunk is erre utaló jeleket, mely jelek délutánra már mást jelentettek, eredeti önmaguk ellenkezőjét.

Történelmi kutatások, feljegyzések, katonai jegyzőkönyvek tanúsága szerint az a vesszőfutás néven közismert büntetés legfájdalmasabb szakasza, amikor az elszenvedő megpillantja az ítélet-végrehajtók kétoldali sorfalának a végét. Amikor már csak úgymond karnyújtásnyira a szabadulás. Ilyenkor estek el a legtöbben.

Más választásunk nem lévén, mélyen hiszünk benne, hogy azok, akik az ellenzéki összefogáson dolgoznak most, a legjobb akarattal és hiszemben vágnak neki ennek a fáradságos munkának - és a legjobb akarat alatt értsük Orbán elküldésének megkérdőjelezhetetlen szándékát.