A szerk.

Adataink őrei

A szerk.

Történelmi kutatások, feljegyzések, katonai jegyzőkönyvek tanúsága szerint az a vesszőfutás néven közismert büntetés legfájdalmasabb szakasza, amikor az elszenvedő megpillantja az ítélet-végrehajtók kétoldali sorfalának a végét. Amikor már csak úgymond karnyújtásnyira a szabadulás. Ilyenkor estek el a legtöbben.

Az emlékezők majd mindegyike felidézte, hogy e ponton mindent megadtak, megtettek volna, hogy azon az utolsó pár lépésen egyszeriben túl legyenek...

Szinte napra pontosan egy esztendővel ezelőtt - tán egy elnökségi ülés után - dobta be a köztudatba a választási regisztráció bevezetésének a lehetőségét a Fidesz. Akkor még sokan úgy voltak vele - meglehet, fideszesek is -, hogy nem eszik olyan forrón a kását, elrágódunk ezen egy darabig pró és kontra, aztán majd elfelejtjük. Komolyan persze sosem volt szó próról, csak kontráról, hiszen racionális érv a kerek esztendő alatt nem akadt egy sem, ami a regisztráció szükségességét támasztotta volna alá. Tudta ezt a Fideszben is mindenki: a választási regisztráció a Magyarországon fennálló körülmények között más célt nem szolgál, mint a választók - egy kellemetlenül széles - csoportjának a kizárását; demokratikus alapjoguk elvételét. Történetesen azon választói csoportokét, amelyek pillanatnyi közérzetük, komfortérzetük, urambocsá' hangulatuk szerint hoznák döntésüket, akár a szavazatukról, akár a részvételükről. S mivel a Fidesz a tavaly októberig eltelt időben semmit nem tett azért, hogy Magyarországon jobban érezze magát bárki is, és a vezetői előtt az is nyilvánvaló volt, hogy ilyesmire nem is készülnek a mandátumuk lejártáig, célszerűnek tűnhetett megszabadulni e szerfelett kártékony ösztönlényektől, s rábízni a dolgot a hitbéli eltökéltség alapján választókra. A rajongók biztosan elmennek regisztrálni, rájuk számíthatunk, akire meg nem, az menjen a fenébe!

Ilyesmi mellett kétségkívül nem lehet érvelni. Csak mellébeszélni, hazudozni, vállat vonogatni lehet, mint ezt tették és teszik is - látszólag rendületlenül - a Fidesz prominens képviselői immár egy esztendeje. De most már látszik az út vége! A Parlament napirendjén a választási törvény, a módosítók módosítóinál tartanak épp, két hét múlva végszavazás, a regisztráció törvényerőre emelkedik.

Csak ezt a két hetet kell még áthazudni valahogy, túlélni, aztán már adottság lesz ez a mocsok, nem kell vele törődni, nem kell megmagyarázni, van regisztráció, és kész.

E ponton rogyik földre kiszámíthatóan a vesszőfutás elszenvedője, ekkor szabadulna leginkább - még a legképtelenebb áron is. E törvényerejű választási csalás két zászlóvivőjénél - Rogán Antalnál és Lázár Jánosnál - is épp most szakadt el a cérna, karnyújtásnyira a céltól. Most ment el teljesen a kontroll, most kezdtek - az eddigi mellébeszélő, csúsztatásos technika helyett - teljes képtelenségeket, megátalkodott marhaságokat beszélni. Nagy kérdés, hogy csak a cél közelsége mondatta velük, vagy esetleg komolyan gondolják, és lesz is a dologból valami, mert akkor könnyen összeomolhat itt minden.

Rogán Antal az ATV vasárnapi adásában azt találta ugyanis mondani az ellenzék azon visszatérő érvére, hogy az Amerikai Egyesült Államokban azért van választási regisztráció, mert nincsen lakcímnyilvántartás, hogy minálunk is az lenne a legjobb, ha megszüntetnék a lakcímnyilvántartást. S ezt kezdeményezni fogja a Parlamentben... Azért, mert az "egy szocialista csökevény, egy maradvány abból a korszakból, amikor az állam mindent nyilvántartott a polgárairól, és mindent leszabályozott". Két nap sem kellett, s hasonló tenorban tódított Lázár miniszter is, hogy az állam birtokában lévő lakossági információkat - a regisztrációval párhuzamosan - radikálisan csökkenteni kell.

Megható, hogy az urak hirtelen aggódni kezdtek az adataink biztonsága és az állam túlterjeszkedésének oly felette tapintatlan volta miatt. Rogán és Lázár - a regisztrációval párhuzamosan - lebontja nekünk az agresszív államot. Nem lesz itt 1984, nem lesz itt kommunista diktatúra, csak nagy szabadság. Nem mi akartuk?

A regisztrációt speciel akarta a fene.

S még csak nem is az az érdekes a dologban, hogy jószerivel kivihetetlen, vagy annyi pénzbe kerülne, hogy belerokkannánk, s ráadásul nagy valószínűséggel teljes káoszhoz vezetne. Hanem az, hogy semmi sem drága. Semmi sem drága azért, hogy törvény garantálja a Fidesz választási győzelmét.

A lakcímnyilvántartás nem az adataink, életünk aprólékos leltára, nem egy távcső, amivel az állam a hálószobánkba kukkant. Konkrétan a nevünket, lakhelyünket, anyánk nevét és a személyi számunkat tartalmazza. Ám ez minden további információs rendszer alapja, a sámli, amit - íme - ki lehet rúgni. Nem hangzik túl barátságosnak, de ennek alapján működik az adóhivatal, a rendőrség, ezáltal lehet útlevélhez jutni, így tartják nyilván a gépkocsikat etc. etc... De mennyire hangzik barátságosan ezek ellehetetlenülése? Hisz ezek csak akkor okozhatnak problémát, ha valakit törvénytelen célok mozgatnak. A lakóhely-nyilvántartás nem regisztráció, mit sem törődik például választási szokásainkkal. Azokat az adatokat tartalmazza, amiket általában megadunk magunkról.

Ilyenformán - Rogán és Lázár minden közlésével ellentétben - nem adatvédelemről van szó, hanem éppenséggel az ellenkezőjéről, az adatainkkal való - tökéletesen felelőtlen - garázdálkodásról, azok alantas indítékú elkótyavetyéléséről. Rohanásról egy esztelen hazugságspirálban a hatalomért.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.