E szerint Orbán Viktor lenne a 21. századi követelményeknek megfelelő, afféle negatívba fordított Pinochet (azért negatív, mert a 21. század, amint arról naponta értesülünk korunk egyik nagy történetfilozófusától, éppenséggel nem a magántőke, a kapitalizmus zavartalan tombolásáról, hanem az állam mindenütt jelenlévőségéről szól). A cél - a magyar gazdaság talpra állítása - egy kicsit legalább szentesíti az eszközt; a középtávon esedékes általános jólét, a magyar gazdaság versenyképességének helyreállítása stb. igazolja bizonyos demokratikus polgári jogintézmények - mint a visszamenőleges hatályú törvények vagy az indoklás nélküli felmondás tilalma, az érdekegyeztetés és általában a konszenzuskeresés, vagy éppen az alkotmánybíráskodás - ad acta helyezését.
De nézhetjük a dolgot egy kicsit másfelől is - hogy tudniillik az eszköz volt maga a cél. Az Alkotmánybíróságnak mennie kell, mert hogy jön ahhoz 11 jogász, hogy ellentmondjon Orbán Viktornak? (Annál is inkább, mivel az állítólagos célhoz, a talpra állításhoz képest a kormány ezoterikus gazdaságpolitikája inkább az ellenkező irányba halad - még ha a katasztrófa nem is okvetlenül most, hanem 2013 táján üt majd be.) Provokációt emlegetni, miszerint az AB direkt lett olyan helyzetbe hozva, hogy ezt meg lehessen vele csinálni, nyilván túlzás, hiszen ehhez azt kéne feltételeznünk, hogy direkt alkotmányellenesen lett megírva a visszadobott törvény, és ennyi esze azért senkinek nem lehet.
De hogy ne jött volna ez a sajnálatos eset kapóra...?
Az így előállt helyzet ugyanis a következő. A kétmillió fölötti végkielégítéseket népünk széles tömegei mélységesen elítélik és igazságtalannak tartják - a Századvég Intézet vonatkozó adataiban, miszerint 10-ből 9 polgártársunk így vélekedik, semmi okunk kételkedni. Hogy ebben széles népi tömegeinknek igazuk van-e, vagy sem, hogy például miért ne kaphatna 3 vagy 4 millió forint lelépési pénzt egy pár évvel a nyugdíj előtt, önhibáján kívül elbocsátott, 30 évet egy önkormányzati vagy állami hivatalban, ne adj' isten iskolában, kórházban keccsölő közalkalmazott, azon nyilván lehetne vitatkozni, de biztosan nem a jelen közhangulatban. És az már végképp a jó francot sem érdekli, hogy ezen - egyébként ismeretlen számú, egyéni élethelyzetenként változó nagyságú és ugyancsak ismeretlen végösszegű - végkielégítések túlnyomó többsége a Magyar Köztársaság erre vonatkozó törvényeivel, és az ezek szellemében megkötött polgári szerződésekkel teljes összhangban lett kifizetve. Két misi felett jó erkölcsbe ütközöl - állította Orbán Viktor; és tökmindegy, hogy ebben a mondásban mennyi a cinizmus (például a 2002-ben kapott végkielégítések vajon miért nem ütköztek jó erkölcsbe?) és a demagógia - az tagadhatatlan, hogy Orbán szavai rezonálnak. És az is mindegy, hogy éppen azért rezonálnak, mert a kettőpluszos végkielégítések állítólagos erkölcstelenségéről soha nem folyt értelmes vita, mert ezek erkölcstelensége evidencia, amit nem zavarhatnak meg a józan mérlegelés vagy az empátia, vagy akár a törvényesség szempontjai - ebből a menetből az Alkotmánybíróság sem fog jól kijönni. Mit véded, csupor ábé, abban a hülye kabátodban a harácsoló herék pénzét?
De nem gondolnánk azt, hogy csak mert a kormányfő, ha áttételesen is, de lekomcsizta a Magyar Köztársaság törvényességének legfőbb őreit, az AB-nek elfogytak az eszközei.
A hatáskörét korlátozó Lázár-féle törvényjavaslatnak ugyanis nem okvetlenül kéne befolyással lennie az AB előtt fekvő legfontosabb beadványokra - azokra, amelyek az ágazati különadók, illetve a magánnyugdíj-pénztári befizetések eltérítésének alkotmányosságát firtatnák. Azt, hogy az AB illetékes-e egy beadvány elbírálásában, maga az AB dönti el (evvel kezdi a munkáját, ugye), miként azt is, hogy mely kérdésben tartható népszavazás, és melyben nem. Mindkét fenti esetben, ha akar, találhat jogalapot a beavatkozásra: mondhatná például azt, hogy a 2011-es különadókat képtelenség a 2009-es mérlegfőösszegekre vetíteni, vagy hogy ha maga a nyugdíjpénztári einstand törvényes is, az államnak rendelkeznie kell arról, hogyan ellentételezi a bekebelezett nyugdíjjárulékokat, hogy milyen módon számítja be ezeket a megtakarításokat a jövendő nyugdíjakba; és amíg ezt nem teszi meg, addig a törvénynek coki. Sőt, még azt is megtehetné az AB, hogy a Lázár-féle törvényjavaslatot nyilvánítja ellentétesnek jelenleg hatályos alkotmányunkkal.
Az persze más kérdés, hogy lesz-e elég kurázsi benne ehhez. Hiszen a jogkörét korlátozó törvénymódosítás voltaképpen nem is szolgál másra, mint az AB - konkrétan: a 11 alkotmánybíró - megfenyegetésére és megfélemlítésére: ha nem viselkedtek rendesen, az új alkotmányban benne se lesztek, oszt mire lesz elég a 2 millió végkielégítés, most őszintén? És a privátszférában nincs alkotmánybíráskodás...! (Ha valaki netán azt gondolná, hogy megint rémeket látunk, olvassa el az itthon bizonyos körökben - valamilyen rejtélyes okból - a Fidesz demokratikus szárnyfőnökének tartott Navracsics Tibor lengyel napilapoknak adott nyilatkozatait az alkotmánybíráskodástól, sőt alkotmánytól mentes finn illetve brit demokrácia felette vonzó voltáról Szüret rovatunkban.)
Egyfelől tehát sok bátorságot kívánunk a tisztelt testületnek - talán arra kéne gondolniuk, hogy ha most engednek, tavasszal bizonyosan kimiskárolva kerülnek ki az alkotmányozásból, csendesen elpöföghetnek majd a Legfelsőbb Bíróság egy félreeső folyosóján. Ennél a polgári, demokratikus jogrend védelmében kifejtett ellenállás már többel kecsegtet - a saját szempontjukból is, nemhogy az országéból. Másrészt meg az is igaz lehet, hogy nem lenne fair csak az AB-tól várni azt, hogy megvédje saját magát, és saját magával együtt a polgári, demokratikus Magyarországot az önkénytől és annak előbb-utóbb bekövetkező velejárójától, a gazdasági bukástól. Az új alkotmány állítólagos szükségességéről, meg a Szent Koronáról, meg a határon túli magyarok választójogáról folyó szemfényvesztő, ostoba, manipulált "vita" most még minden komoly kérdést eltakar. De a butaságnak és a gonoszságnak ebből a ködéből lassan kibontakozik az Új Rend természetes haladási iránya. És ha lesz kit megvédeni, akad majd szép számmal olyan is, aki e védelemre hajlandó lesz.
