A szerk.

Könnyű az élet

A szerk.

Valamikor március közepén jelent meg a CÖF nevű kormányzati civil szervezet – teljesen nyilvánvalóan közadakozásból és üvegvisszaváltásból finanszírozott – országos plakátkampánya, kábé azzal az üzenettel, hogy a hazaáruló magyarországi ellenzéket Amerikából finanszírozzák dollárokkal.

Az épületes tartalomhoz megtalálták a tökéletesen passzoló formát, melyről a 444.hu című – ugyancsak országos elérhetőségű – hírportál postafordultával hozta nyilvánosságra, hogy a Dead Kennedys nevű amerikai punkzenekar egyik régi fotójának a koppintása. Ezek után Seres László újságíró (lapunk egykori munkatársa) megkereste a zenekar hírhedett figuráját, Jello Biafrát, mondaná már meg, hogy Orbán emberei kértek-e tőlük vagy a kép készítőjétől, f-stop Fitzgeraldtól engedélyt a felhasználásra. A válasz gyorsan befutott, s pontosan az állt benne, amire számítani lehetett, dehogy kértek, és különben meg a fotelfasiszta Orbán és emberei bekaphatják, vagy valami ilyesmi. Aztán jöttek szép sorban a Dead Kennedys többi tagjainak a levelei, írt East Bay Ray, Klaus Flouride – mind ugyanabban a zsánerben.

Épp Brandon Cruz vagy Jeff Penalty levelét vártuk (mert azért egynéhányan még megfordultak a bandában), amikor teljesen váratlanul, többhetes összeszorított szájú sunnyogás után előbújt a közismert tettes, közleményben reagált a CÖF. S ez a közlemény az, mely legtisztább megvilágításba helyezi, nos, nem csak ezt a… hogy is mondjuk, dolgot, de az egész mai magyar életet is.

Lényegre koncentráló, a tényeket nem elhallgató megnyilvánulás, annyi szent. Az áll benne, hogy amikor egy fekete (éppen csak nem szótagolták: fe-ke-te) rapper használta fel a lemezborító képét (tudniillik, a fehér inget és sötét nyakkendőt viselő hősök hasára felfújt S betűt), akkor bezzeg senki nem obégatott, hanem azt mondták, hogy ez a Dead Kennedys iránti tiszteletet fejezi ki. Megírta a komcsi Guardian is.

Eszerint tehát a CÖF is lerótta végre a tiszteletét a Dead Kennedys előtt – épp ideje volt, nyilván. Pont. Nincs itt semmi látnivaló, beszéljünk inkább arról, hogy itt kérem szépen, dollárért árulja a hazát a Gyurcsány. Meg ez, meg az, egyenként szépen rájuk mutatva, a pofájukat kiplakátolva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.