A szerk.

Könnyű az élet

A szerk.

Valamikor március közepén jelent meg a CÖF nevű kormányzati civil szervezet – teljesen nyilvánvalóan közadakozásból és üvegvisszaváltásból finanszírozott – országos plakátkampánya, kábé azzal az üzenettel, hogy a hazaáruló magyarországi ellenzéket Amerikából finanszírozzák dollárokkal.

Az épületes tartalomhoz megtalálták a tökéletesen passzoló formát, melyről a 444.hu című – ugyancsak országos elérhetőségű – hírportál postafordultával hozta nyilvánosságra, hogy a Dead Kennedys nevű amerikai punkzenekar egyik régi fotójának a koppintása. Ezek után Seres László újságíró (lapunk egykori munkatársa) megkereste a zenekar hírhedett figuráját, Jello Biafrát, mondaná már meg, hogy Orbán emberei kértek-e tőlük vagy a kép készítőjétől, f-stop Fitzgeraldtól engedélyt a felhasználásra. A válasz gyorsan befutott, s pontosan az állt benne, amire számítani lehetett, dehogy kértek, és különben meg a fotelfasiszta Orbán és emberei bekaphatják, vagy valami ilyesmi. Aztán jöttek szép sorban a Dead Kennedys többi tagjainak a levelei, írt East Bay Ray, Klaus Flouride – mind ugyanabban a zsánerben.

Épp Brandon Cruz vagy Jeff Penalty levelét vártuk (mert azért egynéhányan még megfordultak a bandában), amikor teljesen váratlanul, többhetes összeszorított szájú sunnyogás után előbújt a közismert tettes, közleményben reagált a CÖF. S ez a közlemény az, mely legtisztább megvilágításba helyezi, nos, nem csak ezt a… hogy is mondjuk, dolgot, de az egész mai magyar életet is.

Lényegre koncentráló, a tényeket nem elhallgató megnyilvánulás, annyi szent. Az áll benne, hogy amikor egy fekete (éppen csak nem szótagolták: fe-ke-te) rapper használta fel a lemezborító képét (tudniillik, a fehér inget és sötét nyakkendőt viselő hősök hasára felfújt S betűt), akkor bezzeg senki nem obégatott, hanem azt mondták, hogy ez a Dead Kennedys iránti tiszteletet fejezi ki. Megírta a komcsi Guardian is.

Eszerint tehát a CÖF is lerótta végre a tiszteletét a Dead Kennedys előtt – épp ideje volt, nyilván. Pont. Nincs itt semmi látnivaló, beszéljünk inkább arról, hogy itt kérem szépen, dollárért árulja a hazát a Gyurcsány. Meg ez, meg az, egyenként szépen rájuk mutatva, a pofájukat kiplakátolva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.