A szerk.

Vigyázzállás, kihúzza magát

A szerk.

A múlt kedden hozta nyilvánosságra Magyar Péter azt az 1 perc 53 másodperces hangfelvételt, amelyen akkori felesége, Varga Judit, a 2023 januárjában még hivatalban lévő igazságügyi miniszter súlyos állításokat fogalmaz meg a kormányzati szereplőt – vagy szereplőket – érintő korrupciós botránnyal összefüggésben.

Ezek közül néhány a vádhatóság munkájára, Polt Péter legfőbb ügyészre és Rogán Antalra (vagy legalábbis Rogán embereire) vonatkozik. Varga Judit hivatalban lévő igazságügyi miniszterként azt mondta, hogy Rogán Antal „kihúzatta” a rá és a bizalmasaira nézve terhelő részeket az ügyészségi dokumentumokból. E „kérés” teljesítése azonban csak felemás módon történt meg, mivel Polt Péter „nem ura a helyzetnek” az ügyészségen belül. Végül azt is állította, hogy Völner Pálnak – aki Varga államtitkára volt a minisztériumban – hónapokkal a meggyanúsítása előtt „szóltak”, hogy „hagyja abba”.

Rogán Antal és a kormány hivatalosan eddig semmilyen formában nem kommentálta a felvételen elhangzottakat, az ügyészség viszont kommünikében és – tőle szokatlan módon – egy igen hosszú sajtótájékoztatón igyekezett eloszlatni a vele szemben felmerült kételyeket. E megnyilvánulások azonban nem tisztázták a helyzetet – éppen ellenkezőleg.

Már az első reakció szimpla mellébeszélésnek tűnt: lazának szánt nyelvi játékkal azt állította a vádhatóság, hogy Magyar Péternek igaza van, Polt Péter valóban „nem uralja az ügyészséget”, merthogy az ügyészség munkájában kizárólag a „törvények uralma érvényesül”. Túl azon, hogy az állítás egésze sem feltétlenül mondana ellent a hangfelvételnek – hiszen a törvények, amelyek uralma az ügyészségen érvényesül, a legfőbb ügyésznek (Polt Péternek) majdhogynem korlátlan befolyást biztosítanak a rendkívül szigorú hierarchiában működő szervezetben –, az idézet még hibás is volt. Annak ugyanis, hogy Polt „nem ura a helyzetnek” az ügyészségen (hisz’ Varga ezt mondta), egészen más a jelentése, mint annak, hogy Polt „nem uralja az ügyészséget” (mint az az ügyészségi kommünikében olvasható). Varga megjegyzéséből világos, hogy Rogánék azért nem érvényesíthették teljes mértékben „javaslataikat”, mert a legfőbb ügyész túl gyenge volt ahhoz, hogy mindenre kiterjedjen a figyelme, és az arra érdemes politikusok „kéréseit” száz százalékban teljesítse. Lehet, hogy Varga ezt rosszul tudta, de amit a hangfelvételen állított, annak ez az értelme.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)