A szerk.

Közönséges kabala

A szerk.

Ahogy a South Park alkotói létrehozták a kiégett kabalaállatok szigetét, úgy Magyarországon megnyithatnák a leégett kabalaállatok otthonát.

Itt büszkén mutogathatnák a 2017-es vizes világbajnokság bukott és befutott sztárjait, az ijesztő Bol-Dogot, majd a helyette beugró Water Willyt, akinek a neve magyarul Vízi Fütyit jelent, vagy épp a 2015-ben kirúgott Fradi-sast, amelyet a klub vezetése azért küldött el, mert úgy gondolták, hogy a szurkolók „új és modernebb” sasra vágynak. Az effajta ízléstelenség persze nem csak nálunk tobzódik: az 1982-es spanyol foci-vb-n egy nemzeti mezbe öltöztetett narancsnak, Naranjitónak szavaztak bizalmat, 2010-ben, Dél-Afrikában a zöld hajú, sunyi tekintetű leopárdnak, Zakuminak. És ne feledkezzünk meg Misa mackóról, az 1980-as moszkvai olimpia figurájáról sem; emlékezetes pillanat volt, amikor nyolc méter magas változata a záróünnepségen a magasba emelkedett, és elrepült a Lenin-hegy irányába.

Ám ahogy Moszkva nem volt normális eset, az augusztus 19-én kezdődő budapesti atlétikai világbajnokság sem az. A moszkvai szervezők úton-útfélen hangoztatták, hogy minden idők legnagyobb olimpiáját rendezik meg, csakhogy a világra szóló sportünnep helyett pofára esés lett a vége az amerikai bojkott miatt, a Szovjetunió pedig száguldott tovább a szakadék felé. A hazai atlétikai vb előtt a 43 évvel ezelőttihez hasonló görcsös igyekezet tapasztalható. A szervezők nem győzik hangoztatni, hogy ez lesz „Magyarország történetének legnagyobb sporteseménye”, és hogy „Közép-Európában ilyen nagyságrendű esemény még nem volt” – nyilván ezt képzelik valamiféle indoklásnak arra, hogy miért kellett több százmilliárd adóforintot elkölteni arra az atlétikai stadionra, ahová a vb után legfeljebb a leszerepelt kabalákat költöztethetnék, annyira feleslegessé válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.