A szerk.

Temetni jöttek

A szerk.

Augusztus 8-ig lehetett véleményezni a státusztörvény (ahogy a pedagógusok jó része emlegeti: a bosszútörvény) végrehajtásirendelet-tervezetét.

Sok időt nem kaptak rá az érintettek (nagyjából egy hetet), de más is így járt. Augusztus 7-én a kormány honlapján megjelent Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezet, amelyre „a társadalmi egyeztetés során” (hogy nem szakadt rájuk a mennyezet, amikor e szavakat leírták!) a véleményeket augusztus 15-ig várja a minisztérium.

Kezdjük ez utóbbival, mert ennek része az is, hogy a kormány módosítaná a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvényt. Eddig a tagok béréből a munkáltató vonta le e díjat, és utalta el a megfelelő szakszervezetnek. A jövőben viszont az állami alkalmazottaknak maguknak kell gondoskodniuk a tagdíj befizetéséről. E változás érintené a pedagógus-szakszervezeteket is. A kormányzati szándék ezúttal is épp oly világos, mint annak idején a magánnyugdíj-pénztári vagyon elrablásakor (az érintettektől nem a pénztárakból kilépés, hanem a tagság fenntartása igényelt utánajárást), vagy mint legutóbb a kötelező orvosi kamarai tagság megszüntetésekor (az addig kötelező tagság nem alakult át automatikusan önkéntessé a maradni akaróknak, hanem újra be kellett lépniük a szervezetbe).

A tagdíjbefizetés automatikusságának felszámolása nyilvánvalóan a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete ellen irányul, mivel a kormány azt reméli, hogy e húzása következményeként már biztosan nem éri el egyikük tagsága sem a tanártársadalom összlétszámának a 10 százalékát. (E korlátozó jellegű reprezentativitási küszöb ma már csak az állami alkalmazottak szakszervezeteire érvényes.) Azaz nem lesznek „reprezentatív” szakszervezetek, amelyekkel a kormánynak a jelenleg hatályos törvények szerint egyeztetnie kell az ágazatot érintő döntései előtt. Csak a felülről létrehozott korporációs testület, a Nemzeti Pedagógus Kar marad „reprezentatív”, amelybe az Orbán-állam kötelezően beléptetett minden tanárt. Így aztán a kormány még könnyebben söpörheti le majd az asztalról a valódi szakszervezetek azon észrevételeit, amelyek a státusztörvény kártékony hatásaira, vagy a tanárok és diákok kiszolgáltatottságát, a közoktatás további leromlását ígérő végrehajtásirendelet-tervezetre vonatkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.