A szerk.

Temetni jöttek

A szerk.

Augusztus 8-ig lehetett véleményezni a státusztörvény (ahogy a pedagógusok jó része emlegeti: a bosszútörvény) végrehajtásirendelet-tervezetét.

Sok időt nem kaptak rá az érintettek (nagyjából egy hetet), de más is így járt. Augusztus 7-én a kormány honlapján megjelent Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezet, amelyre „a társadalmi egyeztetés során” (hogy nem szakadt rájuk a mennyezet, amikor e szavakat leírták!) a véleményeket augusztus 15-ig várja a minisztérium.

Kezdjük ez utóbbival, mert ennek része az is, hogy a kormány módosítaná a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvényt. Eddig a tagok béréből a munkáltató vonta le e díjat, és utalta el a megfelelő szakszervezetnek. A jövőben viszont az állami alkalmazottaknak maguknak kell gondoskodniuk a tagdíj befizetéséről. E változás érintené a pedagógus-szakszervezeteket is. A kormányzati szándék ezúttal is épp oly világos, mint annak idején a magánnyugdíj-pénztári vagyon elrablásakor (az érintettektől nem a pénztárakból kilépés, hanem a tagság fenntartása igényelt utánajárást), vagy mint legutóbb a kötelező orvosi kamarai tagság megszüntetésekor (az addig kötelező tagság nem alakult át automatikusan önkéntessé a maradni akaróknak, hanem újra be kellett lépniük a szervezetbe).

A tagdíjbefizetés automatikusságának felszámolása nyilvánvalóan a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete ellen irányul, mivel a kormány azt reméli, hogy e húzása következményeként már biztosan nem éri el egyikük tagsága sem a tanártársadalom összlétszámának a 10 százalékát. (E korlátozó jellegű reprezentativitási küszöb ma már csak az állami alkalmazottak szakszervezeteire érvényes.) Azaz nem lesznek „reprezentatív” szakszervezetek, amelyekkel a kormánynak a jelenleg hatályos törvények szerint egyeztetnie kell az ágazatot érintő döntései előtt. Csak a felülről létrehozott korporációs testület, a Nemzeti Pedagógus Kar marad „reprezentatív”, amelybe az Orbán-állam kötelezően beléptetett minden tanárt. Így aztán a kormány még könnyebben söpörheti le majd az asztalról a valódi szakszervezetek azon észrevételeit, amelyek a státusztörvény kártékony hatásaira, vagy a tanárok és diákok kiszolgáltatottságát, a közoktatás további leromlását ígérő végrehajtásirendelet-tervezetre vonatkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.