A szerk.

Temetni jöttek

A szerk.

Augusztus 8-ig lehetett véleményezni a státusztörvény (ahogy a pedagógusok jó része emlegeti: a bosszútörvény) végrehajtásirendelet-tervezetét.

Sok időt nem kaptak rá az érintettek (nagyjából egy hetet), de más is így járt. Augusztus 7-én a kormány honlapján megjelent Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezet, amelyre „a társadalmi egyeztetés során” (hogy nem szakadt rájuk a mennyezet, amikor e szavakat leírták!) a véleményeket augusztus 15-ig várja a minisztérium.

Kezdjük ez utóbbival, mert ennek része az is, hogy a kormány módosítaná a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvényt. Eddig a tagok béréből a munkáltató vonta le e díjat, és utalta el a megfelelő szakszervezetnek. A jövőben viszont az állami alkalmazottaknak maguknak kell gondoskodniuk a tagdíj befizetéséről. E változás érintené a pedagógus-szakszervezeteket is. A kormányzati szándék ezúttal is épp oly világos, mint annak idején a magánnyugdíj-pénztári vagyon elrablásakor (az érintettektől nem a pénztárakból kilépés, hanem a tagság fenntartása igényelt utánajárást), vagy mint legutóbb a kötelező orvosi kamarai tagság megszüntetésekor (az addig kötelező tagság nem alakult át automatikusan önkéntessé a maradni akaróknak, hanem újra be kellett lépniük a szervezetbe).

A tagdíjbefizetés automatikusságának felszámolása nyilvánvalóan a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete ellen irányul, mivel a kormány azt reméli, hogy e húzása következményeként már biztosan nem éri el egyikük tagsága sem a tanártársadalom összlétszámának a 10 százalékát. (E korlátozó jellegű reprezentativitási küszöb ma már csak az állami alkalmazottak szakszervezeteire érvényes.) Azaz nem lesznek „reprezentatív” szakszervezetek, amelyekkel a kormánynak a jelenleg hatályos törvények szerint egyeztetnie kell az ágazatot érintő döntései előtt. Csak a felülről létrehozott korporációs testület, a Nemzeti Pedagógus Kar marad „reprezentatív”, amelybe az Orbán-állam kötelezően beléptetett minden tanárt. Így aztán a kormány még könnyebben söpörheti le majd az asztalról a valódi szakszervezetek azon észrevételeit, amelyek a státusztörvény kártékony hatásaira, vagy a tanárok és diákok kiszolgáltatottságát, a közoktatás további leromlását ígérő végrehajtásirendelet-tervezetre vonatkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.