A szerk.

Mocsokban (2.)

A szerk.

Donáth Lászlót feljelentette valaki, s most ezt a valakit megtalálta a hvg.hu, és beszélt is vele. A portál megkereste az új információval a rendőrséget (a BRFK-t) is, és ez az eddigieknél sokkal élesebb megvilágításba helyezi az egész ügyet, illetve egy önmagán messze túlmutató, az egész NER működését és milyenségét megmutató képet rajzol ki.

Mindez úgy sikerült, hogy a dolog maga mit sem változott, a megtalált szereplő legfeljebb a Tv2 működéséről szolgált eddig nem hallott adalékokkal, mely közléseit vagy elfogadjuk, vagy sem, pontosan úgy, ahogy a Donáth Lászlóval kapcsolatos sztoriját is vagy elhisszük, vagy nem. Sőt, az ellen sem lehet senkinek kifogása, ha valaki a közlés egyik felét hiszi el, a másik felét meg nem – és fordítva. Tehát bárkinek szíve joga kézpénznek venni, hogy a Tv2 pénzt ajánlott a feljelentőnek, még közelebbről a feljelentő élettársának, ha kígyót-békát kiabál Donáth Lászlóra, ám ezzel együtt hihet ugyanaz a személy Donáth bűnösségében is. Vagyis az egész dolog még mindig csak ott tart, hogy minden kérdés tisztán hitbéli benne.

Ugyanakkor a feljelentő közléseinél sokkal kevésbé kezelhetjük megengedően a rendőrség közlését, hiszen nem az általunk ismeretlen X. Y. hiteléről, hanem a magyar igazságszolgáltatásba vetett hitünkről van szó. S ezen a ponton máris túllép az egész ügy egyéni életproblémák halmazán, s minden külső beavatkozás vagy belemagyarázás nélkül válik égető társadalmi kérdéssé. Melyben pillanatnyilag, bevalljuk őszintén, tanácstalanok vagyunk.

A hvg.hu ugyanis azzal fordult a rendőrséghez, hogy X. Y. feljelentése után rövid idővel a Tv2 már név szerint kereste a feljelentőt a munkahelyén. Hogyan válhatott a kétszereplős valami hirtelen háromszereplőssé: a feljelentő és a rendőrség mellett a semmiből hogyan kevert elő egy száguldó tévériporter? A feljelentő azt állítja, hogy ő nem kereste a nyilvánosságot, nem fordult sem a Tv2-höz, sem máshoz; a rendőrség erre azt mondja, hogy „a feljelentés és a büntetőeljárás tényét nem a BRFK tette közzé, erről közleményt nem adott ki, és azt semmilyen módon nem osztotta meg a sajtóval”. Ez egyfelől mellébeszélés, hiszen azt a kutya sem kérdezte a BRFK-tól, hogy kiadott-e közleményt; ha kiadott volna, azt tudná mindenki. Másfelől viszont tesz egy semmivel alá nem támasztott állítást az ügy kétségkívül legkényesebb vonatkozásában, hogy történt-e a szerv részéről kiszivárogtatás vagy sem. Erre azt írják, „semmilyen formában nem osztotta meg a sajtóval”, ti. a BRFK a Donáth László elleni feljelentés tényét. Ez már szinte filozofikus kérdés: ki az a BRFK? Valaki, aki – feltételezve, de nem megengedve – elszalad a rendőrségtől a tévékanálishoz az infóval, az BRFK? Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, igen, ő is BRFK.

Tehát nyugodtabban aludnánk, ha a BRFK azt válaszolta volna: a kiszivárogtatás lehetőségét nagy erőkkel és szigorúan kivizsgáltuk, és ennek eredményeként kizártuk. Akkor is nyugodtabbak lennénk, ha azt válaszolják, még nem vizsgáltuk ki, de most majd ki fogjuk. De nem ezt válaszolta, hanem azt, amit idéztünk.

Mindebből következően egyelőre a BRFK azonmód látszik eljárni, mint azt a cikk elején az egyes állampolgár lehetőségeként leírtuk: elhiszi a feljelentőnek, hogy kivizsgálásra érdemes, amit Donáthról mond, s élből nem hiszi el neki, amit a Tv2 megjelenéséről állít. Csakhogy a BRFK nem egy egyszerű állampolgár, számára ez nem lehet hitbéli kérdés.

Ebben a különbségben mutatkozik meg kristálytisztán e rendszer (a NER) mocska, hogy egy köztudottan kormányzati fenntartású orgánumból nyilvánvaló hátsó szándékokkal elindított karaktergyilkosság odáig vezethet, hogy a polgárnak – engedjük meg, információk hiányában – kétségei ébredhetnek a védelmére hivatott, s a pénzéből fenntartott szervezettel szemben. Mindközönségesen a rendszerrel szemben – nem a NER-rel, hanem az igazságszolgáltatás rendszerével szemben. Erre mondják, hogy semmi sem drága.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.