A szerk.

Lengőfrász

A szerk.

Pedig látta jönni. De alábecsülte, vagy már tényleg ő sem a régi. Védekező állásba emelte ugyan az egyik karját, de az ernyedt mozdulat mit sem ért az elemi erejű parasztlengő ellen – azonnal talajt fogott.

Itt kikapcsoltuk a tévét, az egyenlőtlen küzdelmet rossz volt látni. Persze eltelt azóta egy nap, s L. Simon László hallgatásából úgy sejtjük, hogy jól van, próbál minél fittebb pofát vágva szökdelni a semleges sarokban, remélve, hogy a bíró megáll nyolcnál a rászámolásban. Talán a rafinált kivitelezés lehetett az oka annak, hogy ezt a flemmet így beszedte. Vagy ugyan miből gondolta, hogyha kiírja azt, hogy 14 éven aluliak csak felnőtt felügyelettel tekinthetik meg a Nemzetközi Sajtófotó Kiállítást (mely tárlat a világon mindenhol korhatár nélküli), akkor a dolog el van intézve, nem csaphat le rá Dúró Dóra képviseletében Csák János sziklaökle?

Hol él egyáltalán L. Simon László, ha nem az a tudat vezérli „szakmai” döntéseiben, egyáltalán léte egészében, hogy Dúró Dóra kivont buziméterrel a kezében járja be a teljes tájhazát, s ha valahol kileng az ingája, akkor rögtön kihívja a súlyos esethez Magyarország kormányát, amelynek miniszteri szintű képviselője valamivel hamarabb ér ki intézkedést foganatosítani, mint a leggyorsabb taxi? Hol él egyáltalán L. Simon László, ha azt hitte, hogy valamit is számít itt a törvény szelleme, mely szerint ő eljárt szegény? Nota bene a homofób törvénynek a szelleméről beszélünk, ad notam Orbán Viktor, nehogy már az iskolák végezzék a gyerekek szexuális nevelését, amikor az a szülők dolga. Erre ez a szerencsétlen jön azzal, hogy „felnőtt kíséretében” – ej, ej, L. Simon, még csak nem is szülő, hanem felnőtt, csak nem egy szakállas bácsira gondoltál te, pödré meg közismert bajuszát a miniszter.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.