Lengőfrász

Pedig látta jönni. De alábecsülte, vagy már tényleg ő sem a régi. Védekező állásba emelte ugyan az egyik karját, de az ernyedt mozdulat mit sem ért az elemi erejű parasztlengő ellen – azonnal talajt fogott.

Itt kikapcsoltuk a tévét, az egyenlőtlen küzdelmet rossz volt látni. Persze eltelt azóta egy nap, s L. Simon László hallgatásából úgy sejtjük, hogy jól van, próbál minél fittebb pofát vágva szökdelni a semleges sarokban, remélve, hogy a bíró megáll nyolcnál a rászámolásban. Talán a rafinált kivitelezés lehetett az oka annak, hogy ezt a flemmet így beszedte. Vagy ugyan miből gondolta, hogyha kiírja azt, hogy 14 éven aluliak csak felnőtt felügyelettel tekinthetik meg a Nemzetközi Sajtófotó Kiállítást (mely tárlat a világon mindenhol korhatár nélküli), akkor a dolog el van intézve, nem csaphat le rá Dúró Dóra képviseletében Csák János sziklaökle?

Hol él egyáltalán L. Simon László, ha nem az a tudat vezérli „szakmai” döntéseiben, egyáltalán léte egészében, hogy Dúró Dóra kivont buziméterrel a kezében járja be a teljes tájhazát, s ha valahol kileng az ingája, akkor rögtön kihívja a súlyos esethez Magyarország kormányát, amelynek miniszteri szintű képviselője valamivel hamarabb ér ki intézkedést foganatosítani, mint a leggyorsabb taxi? Hol él egyáltalán L. Simon László, ha azt hitte, hogy valamit is számít itt a törvény szelleme, mely szerint ő eljárt szegény? Nota bene a homofób törvénynek a szelleméről beszélünk, ad notam Orbán Viktor, nehogy már az iskolák végezzék a gyerekek szexuális nevelését, amikor az a szülők dolga. Erre ez a szerencsétlen jön azzal, hogy „felnőtt kíséretében” – ej, ej, L. Simon, még csak nem is szülő, hanem felnőtt, csak nem egy szakállas bácsira gondoltál te, pödré meg közismert bajuszát a miniszter.