A szerk.

Veszett hitek

A szerk.

Az egyszerűbb és megnyugtatóbb értelmezés még mindig az lenne, ha valamiféle regionális konfliktusnak tudhatnánk a Hamász támadását Izrael ellen és Izrael állam katonai válaszlépéseit a gázai övezetben.

Az a két politikai erő, amely az elmúlt bő tíz-tizenöt évben egyik is, másik oldalon is hatalmon volt – a Hamász és kisebb megszakítással az izraeli jobboldal – a másik hatalmon tartásában volt érdekelt, közös ellenségük, inkább kimondatlanul, mint kimondva a „két állam megoldás” volt. A Netanjahu-kormányok legfőbb gondja a két palesztin politikai formáció, a Palesztin Hatóságot uraló Fatah és a Gázát irányító Hamász elszigetelése és megosztása volt; Gázából Izrael állam kivonult és mosta kezeit, míg Ciszjordániában lényegében átvette az irányítást, a tehetetlen és korrupt Palesztin Hatóság névleges fennhatóságának hátterében. Az izraeli kormányok – és vele, nem kétséges, az izraeli választók is – abban a hitben ringathatták magukat, hogy az együttélés tartós, intézményes formáit életre hozni, a konfliktus okát ugyan megszüntetni nem tudták, de legalább menedzselni a konfliktust igen; s eközben még saját jobboldali és szélsőjobboldali közönségüket is egyben tudják tartani. Azt, hogy vajon a Hamász – amely a 2006-os, még demokratikusnak mondható választások után nyilvánvaló erőszakkal szilárdította és őrizte meg a hatalmát Gázában – valójában mindvégig a forradalmi erőszakban és Izrael megsemmisítésében látta-e a „megoldást”, biztosan nem tudjuk. Talán volt, amikor nem ebben hittek; de ez ma már kevésbé fontos. És az is biztos, hogy a Netanjahu-kormányok ezt a, nevezzük így, radikalizálódást nem vették észre. Ha észreveszik, talán nem történik meg október 7-dike.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.