A szerk.

Levél a Magyar Művészeti Akadémiához

A szerk.

Tisztelt Tagság, alig is zavarnánk meg "a jövendő szebb éveinek alakítása" irányában foganatosított akadémikusi tevékenységüket, de napok óta bennünk mocorog egy kérdés, forgatja a gyomrunkat, kaparja a torkunkat, és ezen élettani folyamatok következtében, minden jó szándékunk ellenére, újra és újra elővesz minket a hányinger. Itt ugorjuk át, hiszen taglaltuk már elégszer, milyen izzadságszagú politikai helyezkedés, hárfázásnak hazudott árokásás volt már az MMA megalapítása is. Hagyjuk a Makovecz szentélyében húsz éven át zajló klubdélutánokat, még azt se kérdezzük, hogy a bánatba lett önökből köztestület. Felejtsük el Orbán Viktor szavait, aki szerint az MMA feladata a "Rossz", értsd: az MSZP elleni harc művészi elősegítése, pirulva fordítsuk el fejünket attól a nyílt levéltől, a velünk élő kádárizmus eminens példájától, amelyben az MMA - az Írószövetséggel és a fideszes professzorokkal közösen - az önök nevében, bátran kiáll a kormány mellett.

Lépjünk túl azon is, bár nem álljuk meg, hogy fel ne vessük, vajon milyen érzés önöknek, hogy miközben az elvonásoktól és zárolásoktól nyomorgó magyar kultúrától lenyúlnak még két és fél milliárdot, az MMA-t véletlenül éppen ennyivel stafírozzák ki. A Műcsarnok nekrológját majd megírjuk máskor, azzal meg önök próbáljanak kezdeni valamit, hogy az Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácstól az Alkotóművészeti Műteremlakás Bizottságig és az utolsó gittegyletig gyakorlatilag mindenhová delegálnak tagokat, ahol a művészek közpénzhez juthatnak, miközben per definitionem sem ehhez értenek: önök a törvény szerint a legkiemelkedőbb magyar művészek, nem a legjobb kurátorok vagy kulturális szakemberek. S ezzel már közelítünk a minket nyomasztó dilemmához.

Kik önök? Ki lehet ott tag? Válasszal a múlt héten internetes mémmé és köznevetség tárgyává nemesülő vezérük szolgál a Demokratának adott interjúban. Fekete György hármas kritériumrendszere szerint önök 1. nem lehetnek fiatalok, 2. kötelesek közéleti tevékenységet folytatni és 3. művészetükben "elsősorban a magyar nemzet problémáival kell foglalkozniuk", nemzeti elkötelezettséggel. Mi speciel ezen szigorú, ám a művészet lényege szempontjából közömbös megkötések helyett megelégednénk az esztétikailag elsőrangú életmű elvárásával, de belátjuk, hogy ebben az esetben sokuknak esélye se lett volna bekerülni. Így az önök társulását joggal emlegetik ultrakonzervatív dilettánsok erőszakos gyülekezeteként, de igaztalan volna elhazudni, hogy számos nagy formátumú egyéni teljesítmény is hitelesíteni hivatott az akadémia ámokfutását: ezzel a bizonyos kérdéssel pont azon tagokhoz fordulunk, akik nem tevékeny részesei mindennek, csupán a nevüket adják hozzá. "Illyés Gyula mondta egyszer, hogy a franciáknak nincs szükségük nacionalizmusra, mert a vérükben van. Nálunk sokakból hiányzik ez a genetikus érzés. A Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból azonban nem hiányozhat" - mondta Fekete György elnök; tehát mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy e közlés után mégis mi az ördög tartotta vissza önöket a kilépéstől? Sokszor idézték ezt a két mondatot, csak az értékelés maradt el rendre: ez a beszéd semmivel sem különb Gyöngyösi listázásánál. Tisztelt Tagság! Önök a lista, a genetikusan nacionalista, a vérében magyar, felkent kiválasztottak, a tiszták és igazak.

A tény, hogy ez ellen egyikük sem tiltakozott hangosan, a magyar értelmiség közös gyalázata. Ha úgy döntenek, a saját méltóságuk nem ér havi 150 ezret - jövőre ennyit oszt majd az állam önöknek -, attól megint egy kicsit roszszabb hely lesz Magyarország. De ha annyira kell a pénz, legalább egy szerény nyilatkozatot elejthetnének, hogy nem, én nem vagyok genetikusan nacionalista - festő vagyok, költő vagyok, dolgozni szeretnék. Vagy kussolnak tovább, s némán indulnak a független magyar kultúra leigázására?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.