A szerk.

Levél a Magyar Művészeti Akadémiához

A szerk.

Tisztelt Tagság, alig is zavarnánk meg "a jövendő szebb éveinek alakítása" irányában foganatosított akadémikusi tevékenységüket, de napok óta bennünk mocorog egy kérdés, forgatja a gyomrunkat, kaparja a torkunkat, és ezen élettani folyamatok következtében, minden jó szándékunk ellenére, újra és újra elővesz minket a hányinger. Itt ugorjuk át, hiszen taglaltuk már elégszer, milyen izzadságszagú politikai helyezkedés, hárfázásnak hazudott árokásás volt már az MMA megalapítása is. Hagyjuk a Makovecz szentélyében húsz éven át zajló klubdélutánokat, még azt se kérdezzük, hogy a bánatba lett önökből köztestület. Felejtsük el Orbán Viktor szavait, aki szerint az MMA feladata a "Rossz", értsd: az MSZP elleni harc művészi elősegítése, pirulva fordítsuk el fejünket attól a nyílt levéltől, a velünk élő kádárizmus eminens példájától, amelyben az MMA - az Írószövetséggel és a fideszes professzorokkal közösen - az önök nevében, bátran kiáll a kormány mellett.

Lépjünk túl azon is, bár nem álljuk meg, hogy fel ne vessük, vajon milyen érzés önöknek, hogy miközben az elvonásoktól és zárolásoktól nyomorgó magyar kultúrától lenyúlnak még két és fél milliárdot, az MMA-t véletlenül éppen ennyivel stafírozzák ki. A Műcsarnok nekrológját majd megírjuk máskor, azzal meg önök próbáljanak kezdeni valamit, hogy az Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácstól az Alkotóművészeti Műteremlakás Bizottságig és az utolsó gittegyletig gyakorlatilag mindenhová delegálnak tagokat, ahol a művészek közpénzhez juthatnak, miközben per definitionem sem ehhez értenek: önök a törvény szerint a legkiemelkedőbb magyar művészek, nem a legjobb kurátorok vagy kulturális szakemberek. S ezzel már közelítünk a minket nyomasztó dilemmához.

Kik önök? Ki lehet ott tag? Válasszal a múlt héten internetes mémmé és köznevetség tárgyává nemesülő vezérük szolgál a Demokratának adott interjúban. Fekete György hármas kritériumrendszere szerint önök 1. nem lehetnek fiatalok, 2. kötelesek közéleti tevékenységet folytatni és 3. művészetükben "elsősorban a magyar nemzet problémáival kell foglalkozniuk", nemzeti elkötelezettséggel. Mi speciel ezen szigorú, ám a művészet lényege szempontjából közömbös megkötések helyett megelégednénk az esztétikailag elsőrangú életmű elvárásával, de belátjuk, hogy ebben az esetben sokuknak esélye se lett volna bekerülni. Így az önök társulását joggal emlegetik ultrakonzervatív dilettánsok erőszakos gyülekezeteként, de igaztalan volna elhazudni, hogy számos nagy formátumú egyéni teljesítmény is hitelesíteni hivatott az akadémia ámokfutását: ezzel a bizonyos kérdéssel pont azon tagokhoz fordulunk, akik nem tevékeny részesei mindennek, csupán a nevüket adják hozzá. "Illyés Gyula mondta egyszer, hogy a franciáknak nincs szükségük nacionalizmusra, mert a vérükben van. Nálunk sokakból hiányzik ez a genetikus érzés. A Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból azonban nem hiányozhat" - mondta Fekete György elnök; tehát mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy e közlés után mégis mi az ördög tartotta vissza önöket a kilépéstől? Sokszor idézték ezt a két mondatot, csak az értékelés maradt el rendre: ez a beszéd semmivel sem különb Gyöngyösi listázásánál. Tisztelt Tagság! Önök a lista, a genetikusan nacionalista, a vérében magyar, felkent kiválasztottak, a tiszták és igazak.

A tény, hogy ez ellen egyikük sem tiltakozott hangosan, a magyar értelmiség közös gyalázata. Ha úgy döntenek, a saját méltóságuk nem ér havi 150 ezret - jövőre ennyit oszt majd az állam önöknek -, attól megint egy kicsit roszszabb hely lesz Magyarország. De ha annyira kell a pénz, legalább egy szerény nyilatkozatot elejthetnének, hogy nem, én nem vagyok genetikusan nacionalista - festő vagyok, költő vagyok, dolgozni szeretnék. Vagy kussolnak tovább, s némán indulnak a független magyar kultúra leigázására?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.