Hogy megértsük, miről beszél az AB, érdemes felidézni, mi is az a „jogellenes bevándorlás elősegítése”. A tavaly nyáron kreált bűncselekményt az követi el, aki „szervező tevékenységet” folytat annak érdekében, hogy Magyarországon menedékjogot kérhessen olyan személy, aki egyébként védelemre nem jogosult, illetve tartózkodási jogcímet szerezzen olyasvalaki, aki jogszerűtlenül tartózkodik az országban. A szervező tevékenységet egyebek mellett határmegfigyeléssel, információs anyagok készítésével és terjesztésével, illetve hálózatépítéssel (úgy is, mint Soros-hálózat) lehet kimeríteni. A bűncselekmény büntetési tételének maximuma egyéves szabadságvesztés.
Az Amnesty beadványában a jogbiztonság, a szólásszabadság és az egyesülési szabadság sérelmére hivatkozott, mondván, a szervező tevékenység példálózó felsorolása homályos, az egész bűncselekmény pedig már csak azért is értelmezhetetlen, mert az, hogy valaki jogosult-e menedékjogra, kizárólag a menekültügyi eljárás végén derülhet ki – azaz teljesen önkényes egy menedékkérő eljáráshoz való hozzásegítését, esetleg ügyvédi képviseletét büntetni. Azt az elég nyilvánvaló következtetést is előadták az AB előtt, hogy a Stop Soros egyedüli célja a menekültekkel foglalkozó civil szervezetek közvélemény előtti besározása, fenyegetettségben tartása, segítő aktivistáik és jogászaik elrettentése. Ez annál is inkább sikerülhet, mert az új bűncselekménnyel párhuzamosan a kormány bevezette a „határbiztosítási távoltartás” intézményét, amivel elvben mindenkit kitilthat a határ – és így a menekültek – közeléből, aki ellen akár csak nyomozás indult a jogellenes bevándorlás elősegítése miatt.
Az AB által előírt alkotmányos követelmény és a határozat indoklása látszólag annyira leszűkíti az új tényállás alkalmazási lehetőségeit, hogy azt jogszerűen senkire nem tudják majd ráhúzni. Mégis nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy a kormány számára politikailag fontos ügyben a Fidesz kiválasztottjaival feltöltött testület újfent elmulasztotta elvégezni a feladatát (korábban a lex CEU és a „külföldről finanszírozott” civileket regisztrációra kötelező törvény vizsgálatát utasították el elegánsan azzal, hogy e jogszabályok már az EU luxembourgi bírósága előtt vannak – akkor meg minek fárasszák magukat ezzel).
Némi megnyugvást lelhetnénk abban, hogy az elmúlt háromnegyed évben még csak meg sem próbáltak elítélni valakit az új gumiszabályok alapján. Az egész hajcihő csupán a kormány kommunikációs fegyvere, amit egyelőre aligha terveznek élesíteni. De álljon itt egy kevésbé megnyugtató szempont is: ha a hatalom ennyire simán megbélyegezheti másként gondolkodó polgárait, vajon ki áll majd az útjában akkor, ha bilincsben akarja elvezettetni őket?
