A szerk.

Megint behívta valaki az oroszokat

A szerk.

Ne mondja senki, hogy oh, csak a Lovas István… Csak egy Magyar Nemzettől is elküldött, zavarodott alak akarja így felhívni magára az épp elveszített közfigyelmet. És nem is csak a gesztus maga a figyelemre méltó, hiszen Lovas István valóban elég karcsúnak tűnik ahhoz, hogy meg nem történtté tegye Magyarország elmúlt pár évtizedét.

A közeg a durva, mely őt arra ösztönözte, hogy levelet írjon Vlagyimir Putyinnak, hogy az csináljon már valamit… Lehetőleg ne atomerőművet, mert abból csak újabb rezsicsökkentés származik, s ennek a hülye magyarnak lehet, hogy az sem lesz hamarosan elég. Ennek az kell, hogy úgy köszönjenek be neki, hogy: itt Moszkva!

Vicces, persze, hogy vicces, hogy épp Lovas hozná be Magyarországra az RT-t (a valahai Russia Today; angol, spanyol és arab nyelven adó interkontinentális orosz műholdas- és kábeltévé), az a Lovas, aki Magyarország orosz megszállása idején a Szabad Európánál kereste a kenyerét, és feltehetően a demokráciát is. Csakhogy ennek a cikknek nem ambíciója a kelleténél hosszabban rugózni nevezett elmeállapotán. Ez a cikk arról szól, hogy valaki (a jobboldali értelmiség egy valaha mértékadó figurája) ma úgy van vele: ez az ország az oroszoké, hát akkor szedjék is rendbe ők.

Lovas István ezért nyílt levelet intézett Putyinhoz ezen kívánságával. A levéllel persze maga a szerző is úgy van, hogy aligha jut el a nagy ember postaládájáig, de a helyzetet ezzel együtt sem látja reménytelennek. „Egészen biztos, hogy ez a levél nem jut el Önhöz. Ezért megkértem valakit, hogy az ebben szereplő gondolatot továbbítsa azoknak, akik azt egyet­értés esetén meg tudnák valósítani, és ennek során nyilván kikérnék véleményét” – írja.

Az idézet második mondata két – egymást távolról sem kizáró, de nem is feltételező – lehetőséget hordoz magában. 1. Lovas tényleg valami gyermeki naivitással árusítja ki a hazát, s úgy levelezik Putyinnal, mint a serdületlen ifjúság a Gyedmarózzal, tehát bizonyos fokig tényleg hibbant. 2. Lovas valóban ismer olyat, aki ezt a képtelen baromságot célba juttathatja. Oh, vajon ki lehet az, kérdezi a fölös szabad perceit épp KGBéla ügyeinek mazsolázgatásával töltő médiafogyasztó.

Kell nekünk magyar nyelvű orosz televízió? Voltaképpen miért is ne? Kell nekünk Putyin tévéje? Az azért már egészen más tészta.

Kérelme előterjesztése után Lovas még bratyizik egy kicsit, az orosz vodka jobb, mint a finn, egy magyar nyelvű tévé Putyinnak csak fillérekbe kerülne, legfeljebb megemeli majd kicsit az olaj árát, természetesen csak azoknak, akik valami rossz fát tettek a tűzre, nekünk, a jó magaviseletűeknek nem emel, inkább ajándékoz egy tévét. És még e ponton sem az a kérdés, hogy Lovas tényleg ennyire hülye-e.

Nem gondolnánk feltétlenül, hogy azért, mert Orbán a paksi bővítést odaadva felvesz egy brutálisabb összeget a szóban forgó Putyintól, már rögtön ott ücsörög a nappalinkban a komplett KGB. De épp az orrunk előtt születnek meg ezek a bizonyos feltételek. Azt nem tudjuk, hogy Lovas mennyire önjáró, hogy egyedül találta ezt ki vagy mondták neki, hogy csináld. De az elég biztos, hogy amit csinál, az már most valamiféle hivatkozási alap. Ha így marad, holnapra a legtermészetesebb dolog lesz a világon. Haha, nem jön az RT, mert nem éri meg nekik, sajnálják rá a pénzt, technikai okokból nem jön, de igény, az jelentkezett rá. És az igény az, ami megmarad. Ukrajnában is mindenféle igényeknek engedelmeskedve intézkednek orosz erők, onnan is mentek nyilván különböző nyílt levelekben megfogalmazott tartózkodó és kevésbé tartózkodó kérelmek.

Amit Lovas csinál, nem téboly, hanem gyalázat. De egy immár jól érzékelhető szempontból lehetséges stratégia, valamiféle előre menekülés: a NER úttörőmozgalma.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.