A szerk.

Megint behívta valaki az oroszokat

A szerk.

Ne mondja senki, hogy oh, csak a Lovas István… Csak egy Magyar Nemzettől is elküldött, zavarodott alak akarja így felhívni magára az épp elveszített közfigyelmet. És nem is csak a gesztus maga a figyelemre méltó, hiszen Lovas István valóban elég karcsúnak tűnik ahhoz, hogy meg nem történtté tegye Magyarország elmúlt pár évtizedét.

A közeg a durva, mely őt arra ösztönözte, hogy levelet írjon Vlagyimir Putyinnak, hogy az csináljon már valamit… Lehetőleg ne atomerőművet, mert abból csak újabb rezsicsökkentés származik, s ennek a hülye magyarnak lehet, hogy az sem lesz hamarosan elég. Ennek az kell, hogy úgy köszönjenek be neki, hogy: itt Moszkva!

Vicces, persze, hogy vicces, hogy épp Lovas hozná be Magyarországra az RT-t (a valahai Russia Today; angol, spanyol és arab nyelven adó interkontinentális orosz műholdas- és kábeltévé), az a Lovas, aki Magyarország orosz megszállása idején a Szabad Európánál kereste a kenyerét, és feltehetően a demokráciát is. Csakhogy ennek a cikknek nem ambíciója a kelleténél hosszabban rugózni nevezett elmeállapotán. Ez a cikk arról szól, hogy valaki (a jobboldali értelmiség egy valaha mértékadó figurája) ma úgy van vele: ez az ország az oroszoké, hát akkor szedjék is rendbe ők.

Lovas István ezért nyílt levelet intézett Putyinhoz ezen kívánságával. A levéllel persze maga a szerző is úgy van, hogy aligha jut el a nagy ember postaládájáig, de a helyzetet ezzel együtt sem látja reménytelennek. „Egészen biztos, hogy ez a levél nem jut el Önhöz. Ezért megkértem valakit, hogy az ebben szereplő gondolatot továbbítsa azoknak, akik azt egyet­értés esetén meg tudnák valósítani, és ennek során nyilván kikérnék véleményét” – írja.

Az idézet második mondata két – egymást távolról sem kizáró, de nem is feltételező – lehetőséget hordoz magában. 1. Lovas tényleg valami gyermeki naivitással árusítja ki a hazát, s úgy levelezik Putyinnal, mint a serdületlen ifjúság a Gyedmarózzal, tehát bizonyos fokig tényleg hibbant. 2. Lovas valóban ismer olyat, aki ezt a képtelen baromságot célba juttathatja. Oh, vajon ki lehet az, kérdezi a fölös szabad perceit épp KGBéla ügyeinek mazsolázgatásával töltő médiafogyasztó.

Kell nekünk magyar nyelvű orosz televízió? Voltaképpen miért is ne? Kell nekünk Putyin tévéje? Az azért már egészen más tészta.

Kérelme előterjesztése után Lovas még bratyizik egy kicsit, az orosz vodka jobb, mint a finn, egy magyar nyelvű tévé Putyinnak csak fillérekbe kerülne, legfeljebb megemeli majd kicsit az olaj árát, természetesen csak azoknak, akik valami rossz fát tettek a tűzre, nekünk, a jó magaviseletűeknek nem emel, inkább ajándékoz egy tévét. És még e ponton sem az a kérdés, hogy Lovas tényleg ennyire hülye-e.

Nem gondolnánk feltétlenül, hogy azért, mert Orbán a paksi bővítést odaadva felvesz egy brutálisabb összeget a szóban forgó Putyintól, már rögtön ott ücsörög a nappalinkban a komplett KGB. De épp az orrunk előtt születnek meg ezek a bizonyos feltételek. Azt nem tudjuk, hogy Lovas mennyire önjáró, hogy egyedül találta ezt ki vagy mondták neki, hogy csináld. De az elég biztos, hogy amit csinál, az már most valamiféle hivatkozási alap. Ha így marad, holnapra a legtermészetesebb dolog lesz a világon. Haha, nem jön az RT, mert nem éri meg nekik, sajnálják rá a pénzt, technikai okokból nem jön, de igény, az jelentkezett rá. És az igény az, ami megmarad. Ukrajnában is mindenféle igényeknek engedelmeskedve intézkednek orosz erők, onnan is mentek nyilván különböző nyílt levelekben megfogalmazott tartózkodó és kevésbé tartózkodó kérelmek.

Amit Lovas csinál, nem téboly, hanem gyalázat. De egy immár jól érzékelhető szempontból lehetséges stratégia, valamiféle előre menekülés: a NER úttörőmozgalma.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.