A szerk.

Mert élnek

A szerk.

Mielőtt belevágnánk, képzeljük magunk elé egy pillanatra a kalocsai érseket teljes harci ornátusban.

Mitrája alá a jobb fülénél ügyesen beszorítva egy nemzeti színű szalvéta, vagy szimplán egy csinos ragtapasszal a jelzett hallószervén, amint épp azt fejtegeti, hogy Leonardo da Vinci nem is mondta azt, amit a magyar nép elvetemedettebb része olyan megátalkodottan neki tulajdonít. Azt tudniillik, hogy… de hát úgy is mindenki ismeri. S aki ezek után Leonardo da Vincit megvédi, az a kereszténységet védi, de főként fordítva.

Azért bocsátottuk előre a fentieket, mert ezzel véget is ért a vicces szála annak a történetnek, melyben számos szélsőjobboldali figura – a nagyoktól a kicsikig, Donald Trumptól, Elon Musktól kezdve mondjuk szegény Rob Schneiderig (Tökös csaj; Kegyenc fegyenc; Szörfös nindzsák és csupa hasonló), vagy még nála is lejjebbig, egészen a kalocsai érsekig – tette magát nevetségessé az aktuális olimpia megnyitó ceremóniája alkalmából.

Az volt ugyanis az ő bajuk, hogy láttak valami élőképet a műsorban, melyről nekik (pontosabban az első idiótának közülük) a bevezetőben megidézett reneszánsz alkotó híres munkája, a milánói bazilikában látható Az utolsó vacsora képzett meg. S ebben az élőképben drag queenek, s egyéb transzik is forogtak, s tán még valaki meztelenül is énekelt. Vallásgyalázás, keresztényüldözés – zengett fel némi gondolkodás után, de jó hangosan a kórus, mely ilyenkor mindig szokott. Magyarországon a kormány ilyesmire szakosított propagandakiadványai, illetve nevezett Archiepiscopus Colocensis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.