A szerk.

Milyen falunap?

A szerk.

Művelődési periodika is lévén, két írásművet van szerencsénk kedves olvasóink figyelmébe ajánlani – tisztán az alábbiak könnyebb értelmezését elősegítendő. Az első Rejtő Jenő széles körben ismert műve, a Három testőr Afrikában, a másik pedig egy néhány oldallal beljebb található szívszorító írás a Bódvalenkei Vigasságok nevet viselő, szimpatikus túlélési kísérletről.

Rejtő regénye a maga vicces módján egy panama történetét meséli el, melynek során egy rakás út- és vasútépítésre szánt pénzt lovasítanak meg a gonoszok, mindvégig lázas munkálatok látszatát keltve. Messziről úgy tűnik, hogy alagutak, hidak épülnek a nehéz terepen, valójában kamu az egész – csak lopnak ott két pofára. A mi cikkünk pedig arról szól, hogyan próbál egy mélyszegénységben élő kis magyar falu némi – életben maradásukhoz feltétlenül szükséges – bevételre szert tenni egy kulturális fesztivál gründolásával. 1500 látogató 2 és fél nap alatt hagyna már ott annyi pénzt, amennyit máskor hónapok alatt sem lát a falu. Olvassák el, megkönnyezik.

E harmadik írásmű pedig, amit épp olvasnak, a milánói világkiállításon abszolvált magyar részvételről szól, amit sikerült úgy 5,2 milliárd forintból kihoznia Szőcs Géza költőnek, bocsánat, nyilvánvalóan freudi elírás, kormánybiztost akartunk írni. A rendelkezésünkre álló információk szerint olyan nívón sikerült, amivel a mondott Bódvalenkei Vigasságokon sem sok keresnivalója lett volna senkinek. Félóránként egy kis néptánc, valamiért láthatatlanná vált dokumentumfilmek a „milánói–magyar kapcsolatok” virágba borulásáról, „multimédiás élmény­utak” reprezentálják Magyarországot az idei világkiállításon. Utóbbi program külön érdekessége, hogy a milánói disznóságokat részletesen feltáró index.hu-nak így nyilatkozott róla az illetékes: „a szereplők mind próbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, és emiatt ez a program háttérbe szorult”. Az Index cikke végül oda lyukad ki, hogy a Szőcs rendelkezésére bocsátott mesebeli forintösszegből egy szokvány falunap programját sikerült belevarázsolni a magyar pavilonba (mely építményt legendásan ocsmány és alkalmatlan volta okán tartja számon ugyebár a kollektív emlékezet).

Nos, óvatosan a falunapozással! Milánóban egészen más dolgok történtek ugyanis, mint a falunapokon általában. Mert az, hogy hazánk megfelelő európai és világszintű reprezentációját az arra felkent szakelemek úgy képzelik el, hogy félóránként kiperdül a színpadra egy néptáncegyüttes és eljárja az üveges táncot, majd néhány lépéssel arrébb diavetítést tartanak arról, hogy Magyarországon a reformok remekül működnek, csak a történet egyik fele. Ha nem lenne oltári szégyenletes, akár azt is mondhatnánk rá, hogy a kisebbik rossz. A másik fele, a nagyobbik rossz, az természetesen ennek az 5,2 milliárd forintnak a sorsa. Egészen konkrétan az, ahogyan erre az igen nagy összegre tekintenek azok, akikre rábízni szerencsétlenségünkre módunkban állt. Nos, úgy, mint nekik járó javakra, amiből tetszésük szerint óvhatják adott esetben a személyükre hulló látszatokat, ám azon felül ugyancsak tetszésük szerint tüntethetik el a szemünk elől. Oly jellemző a felelős minisztérium ostoba trükkösködése a vonatkozó információkkal, az a hányaveti hazudozás, ami ezt az egész skandalumot az elejétől mostanáig elkísérte.

Úgyhogy óvatosan tehát a falunapozással: ott ugyanis legfeljebb csókot szokás lopni.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.