A szerk.

Milyen falunap?

A szerk.

Művelődési periodika is lévén, két írásművet van szerencsénk kedves olvasóink figyelmébe ajánlani – tisztán az alábbiak könnyebb értelmezését elősegítendő. Az első Rejtő Jenő széles körben ismert műve, a Három testőr Afrikában, a másik pedig egy néhány oldallal beljebb található szívszorító írás a Bódvalenkei Vigasságok nevet viselő, szimpatikus túlélési kísérletről.

Rejtő regénye a maga vicces módján egy panama történetét meséli el, melynek során egy rakás út- és vasútépítésre szánt pénzt lovasítanak meg a gonoszok, mindvégig lázas munkálatok látszatát keltve. Messziről úgy tűnik, hogy alagutak, hidak épülnek a nehéz terepen, valójában kamu az egész – csak lopnak ott két pofára. A mi cikkünk pedig arról szól, hogyan próbál egy mélyszegénységben élő kis magyar falu némi – életben maradásukhoz feltétlenül szükséges – bevételre szert tenni egy kulturális fesztivál gründolásával. 1500 látogató 2 és fél nap alatt hagyna már ott annyi pénzt, amennyit máskor hónapok alatt sem lát a falu. Olvassák el, megkönnyezik.

E harmadik írásmű pedig, amit épp olvasnak, a milánói világkiállításon abszolvált magyar részvételről szól, amit sikerült úgy 5,2 milliárd forintból kihoznia Szőcs Géza költőnek, bocsánat, nyilvánvalóan freudi elírás, kormánybiztost akartunk írni. A rendelkezésünkre álló információk szerint olyan nívón sikerült, amivel a mondott Bódvalenkei Vigasságokon sem sok keresnivalója lett volna senkinek. Félóránként egy kis néptánc, valamiért láthatatlanná vált dokumentumfilmek a „milánói–magyar kapcsolatok” virágba borulásáról, „multimédiás élmény­utak” reprezentálják Magyarországot az idei világkiállításon. Utóbbi program külön érdekessége, hogy a milánói disznóságokat részletesen feltáró index.hu-nak így nyilatkozott róla az illetékes: „a szereplők mind próbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, és emiatt ez a program háttérbe szorult”. Az Index cikke végül oda lyukad ki, hogy a Szőcs rendelkezésére bocsátott mesebeli forintösszegből egy szokvány falunap programját sikerült belevarázsolni a magyar pavilonba (mely építményt legendásan ocsmány és alkalmatlan volta okán tartja számon ugyebár a kollektív emlékezet).

Nos, óvatosan a falunapozással! Milánóban egészen más dolgok történtek ugyanis, mint a falunapokon általában. Mert az, hogy hazánk megfelelő európai és világszintű reprezentációját az arra felkent szakelemek úgy képzelik el, hogy félóránként kiperdül a színpadra egy néptáncegyüttes és eljárja az üveges táncot, majd néhány lépéssel arrébb diavetítést tartanak arról, hogy Magyarországon a reformok remekül működnek, csak a történet egyik fele. Ha nem lenne oltári szégyenletes, akár azt is mondhatnánk rá, hogy a kisebbik rossz. A másik fele, a nagyobbik rossz, az természetesen ennek az 5,2 milliárd forintnak a sorsa. Egészen konkrétan az, ahogyan erre az igen nagy összegre tekintenek azok, akikre rábízni szerencsétlenségünkre módunkban állt. Nos, úgy, mint nekik járó javakra, amiből tetszésük szerint óvhatják adott esetben a személyükre hulló látszatokat, ám azon felül ugyancsak tetszésük szerint tüntethetik el a szemünk elől. Oly jellemző a felelős minisztérium ostoba trükkösködése a vonatkozó információkkal, az a hányaveti hazudozás, ami ezt az egész skandalumot az elejétől mostanáig elkísérte.

Úgyhogy óvatosan tehát a falunapozással: ott ugyanis legfeljebb csókot szokás lopni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.