Zúg március

Narancsvörösbe borul március 15-én a főváros

  • narancs.hu
  • 2012. január 19.

A szerk.

Mert az egész Magyarországot nem lehet lefoglalni, nemhogy hetekre vagy évekre, de még egy percre sem. Oda kell menni, ahova lehet, ott kell sokkal többen lenni, mint a kivezényelt ünneplők, de legfőként ott kell sokkal jobbakat mondani, mint a betoji ünnepi szónokok.

A kormány és a fővárosi önkormányzat területfoglalási engedélyt kért és kapott a március 15-i ünnepségek idején gyakorlatilag az egész – szélesen értelmezett – belváros területére. S nemcsak az adott napra, hanem az egész hétre. De nemcsak az adott évre, hanem 2013-ra és 2014-re. Tényleg, a Hold nem kéne? Mondjuk örökre? Mindevvel párhuzamosan a jobboldali sajtó szájába adott magyarázat is megszületett, miszerint „ugye, milyen szép is lenne, ha végre egységesen, együtt és szeretetben, továbbá méltósággal lehetne ünnepelni”. Tegyük gyorsan hozzá, hogy megint, hiszen aki idősebb húszévesnél, az látott már ilyet, épp eleget. Na ja, akkor diktatúrában éltünk.


Ma nem élünk diktatúrában, bár vannak számos hasonlóságok. Csakhogy azok mélyebben gyökereznek, mint a felvett társadalmi formák. Legbelül, de mégsem takarja el sem zászló, sem kokárda, sem teli torokból harsogott kincstári "Talpra magyar". Mert a félelmet és a rossz lelkiismeretet a polgár tán ideig-óráig tudja leplezni, míg lebukik, de a hatalom egy percig sem. Most sem történt más, nagyuraimék megrettenni méltóztattak a nemzeti ünnepeinken immár megszokottnak mondható 80-100 ezres tüntetésektől, cidrizni tetszettek minden egyes „Orbán, takarodj!” hallatán, de nem szorult beléjük annyi kurázsi, hogy kiálljanak a maguk igazáért, lévén abban maguk sem hisznek. Pusztán a hatalomban hisznek, hogy avval elérhető a saját békességük: „felköttetem a lordmajort, ha bosszant bármi nesz”. Egy fenét, a hatalom annak biztosít méltóságot, aki méltósággal gyakorolja.


Ugyanakkor az, hogy demokráciában élünk, nemcsak az azt oly sűrűn figyelmen kívül hagyni igyekvő Fidesz-kormányzatra vonatkozik, de azokra is, akiknek e demokrácia megkurtítására szövetkezők most útját próbálják állni abban, hogy kifejezésre juttassák a véleményüket, nota bene: méltósággal ünnepeljenek. Mert az egész Magyarországot nem lehet lefoglalni, nemhogy hetekre vagy évekre, de még egy percre sem. Oda kell menni, ahova lehet, ott kell sokkal többen lenni, mint a kivezényelt ünneplők, de legfőként ott kell sokkal jobbakat mondani, mint a betoji ünnepi szónokok. Ez nyilván több fáradságba kerül, mint eddig, de megéri, s távolról sem annyira veszélyes, mint a diktatúra idején volt.


Ezek nem gyűjtenek be senkit az ünnepnapra. A Fidesz és Orbán Viktor mögött ugyanis nem áll a nagy Szovjetunió, mint anno Kádárék mögött. A Fidesz és Orbán Viktor mögött nem áll senki, Európa épp most hozta hivatalosan is a tudomásukra, hogy mennyire undorodik tőlük, és lassan a szavazóik is odébbállnak. S aki egyedül van, fél. Akinek rossz a lelkiismerete, fél. S aki lefoglalná magának az összes teret az ünneplésre, az meg egyenesen összeszarta magát.
Találós, egyben többszörösen költői hát a kérdés: ha Petőfi Sándor és a többiek, akiket ilyenkor ünneplünk, ma élnének, hova mennének március tizenötödikén, a Milla adott esetben isten háta mögötti tüntetésére, vagy a számos központi ünnepség valamelyikére? Még szép, hogy hová! És nyugi, oda fog menni a magyar sajtó szabad fele is, oda megy a CNN, meg mindenki, arra figyel ugyanis a világ, aki érvényes dolgokat mond. A diktátorok és hasonmásaik pedig a szemétdombon végzik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.