A szerk.

Nem mondja, csinálja

A szerk.

A frissen elfogadott új Btk. le se tagadhatná azt, aki a világra hozta - és mindjárt elmondjuk, hogy kikre gondolunk.

A kormány eredetileg csak az életellenes bűncselekmények esetében csökkentette volna 12 évre a büntethetőségi korhatárt, de érdemi indoklás már ebben a Navracsics Tibor által benyújtott javaslatban sem volt. Csakhogy néhány ügybuzgó fideszes képviselőnek hála, ugyanez a vagyon elleni bűncselekmények egyes tényállásai esetében is alkalmazható lesz.

Aligha gondolhatja bárki, hogy erre a szigorításra valóban az országszerte tomboló gyerekbandák megfékezése miatt van szükség. Ha vannak is 14 év alatti bűnelkövetők, velük szemben a bíróságnak ezen túl is vizsgálni kell a belátási képességet - magyarán azt, hogy tudták-e, mit cselekednek, mielőtt javítóintézetben letöltendő büntetésre ítélik őket.

Az viszont teljesen világos, hogy mit akart ezzel a kormány és parlamenti többsége. Hisz tudjuk azt is, hogy az oktatási rendszer átalakítása nemcsak a középosztályt hozza lehetetlen helyzetbe, és nemcsak az alsó társadalmi rétegek fölemelkedését lehetetleníti el, de a roma integrációt is. A kormánypárt egyik kezével kilöki a szerinte érdemteleneket a közoktatásból, a másikkal pedig szigorítja a Btk-t. Ez a társadalmi integrációról alkotott fideszes elképzelések törvénybe iktatásának talán utolsó lépcsője. Egyfelől.

Másfelől azt sem árt az emlékezetünkbe idézni, hogy a 2010-es választás előtt, ahogyan idén tavasszal újfent, egy másik párt kampányolt a büntethetőségi korhatár leszállításával. Nem a Fidesz, és nem is a keresztényi szeretet és megbocsátás parlamenti képviseletét ex officio ellátó KDNP, hanem - ezt nem fogják kitalálni! - a Jobbik. Maga Vona Gábor nyújtott be a tárgyban népszavazási kezdeményezést 2008-ban, s idén tavasszal ismét ők javasolták a kormánynak, hogy írják ezt bele a készülő Btk.-ba. A romaügyekben óvatosan fogalmazó Fidesszel szemben a Jobbik nem titkolta, hogy miért van erre szükség: a cigánybűnözés egyik speciális esete, a bandába verődött roma gyerekek ellen csakis így lehet fellépni. A Fidesz amúgy a család legnagyobb barátja: ám ez az éteri szeretet mintha nem lenne általános, mintha csak egyfajta családra irányulna. A színes bőrű kis tolvajok családjának jár egy kis szenvedés.

A Jobbik kimondja; a Fidesz nem mondja, de megcsinálja. Hátha el tud csaklizni egy-két szavazatot a Jobbiktól - még a végén egy-egy gárdabőrbe bújt jobbikos avval kampányolna, hogy nem tettek rendet. Tessék, itt egy törvény, csak élni kell vele! A magyar kormány megint a szélsőjobb kottájából játszik - a magát konzervatívnak és kereszténynek tartó néppárt ismét az antidemokratikus, náci, nyilas eszméket hirdető párt programját hajtja végre. Várjuk a pártegyesítő kongresszusról szóló híreket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.