A szerk.

Normális, konszolidált

A szerk.

Tegyük föl, hogy politikusként Orbán Viktor legalább egyszer már mondott igazat, mégpedig 2008-ban, amikor – a Wikileaksen nyilvánosságra hozott iratok szerint – arról beszélt az amerikai nagykövetségen, hogy hagyják figyelmen kívül azt, amit a kampányban mond.

Az amerikai beszámoló minden bizonnyal hiteles volt, hiszen Orbán immár miniszterelnökként mindezt megismételte 2011 szeptemberében egy sajtótájékoztatón: a külföldi diplomatáknak továbbra is azt javasolja, „egyetlen dologgal törődjenek, hogy a tettek beszélnek”.

Mindez arról jutott eszünkbe több mint tíz év múltán, hogy arra a riporteri kérdésre, mely szerint vitázna-e Magyar Péterrel a köztelevízióban, először ösztönösen visszakérdezett: „Miről?” Majd miután rendezte sorait, bővebben válaszolt: „Biztos majd lesz egyszer választás Magyarországon, és akkor majd vitázhatunk mindenféléről, de ebben a pillanatban normális, konszolidált politikai élet zajlik Magyarországon, mindenkivel szívesen beszélünk mindenről, aminek ott helye van.”

A hajdani kormányfői iránymutatás jegyé­ben ne tulajdonítsunk jelentőséget a szavaknak, hanem arra figyelmezzünk, amiről „a tettek beszélnek”.

„Normális, konszolidált politikai élet” helyett több mint egy évtizede zajlik a jogállami intézményrendszer puszta díszletté silányítása, a köztársaságot felszámoló hatalomkoncentráció, s mindaz, ami ebből szükségképpen következik minden területen. Nap mint nap a bőrünkön érezzük a rossz, dilettáns kormányzás miatti leépülést: az állami szolgáltatások folyamatos romlását, a magas inflációt, Magyarország presztízsének látványos zuhanását. A társadalom 1989 után ismét megtapasztalhatja az ellenvélemények negligálását, nem egyszer a nyílt fenyegetésekkel való elfojtását, a másként gondolkodók – legyenek politikusok, művészek, civil aktivisták vagy az állami munkahelyükön kritikusan megszólalók – ellehetetlenítését, vegzálását, a propagandasajtó felületein végrehajtott kinyírásukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.