A szerk.

Harminc gomb

A szerk.

Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.

A jövő héten is kiderül róla majd valami mocsokság. A vaknak is látnia kell, az övéi nem elégedtek meg csúfos bukásával, megszégyenülésével, utánavetették magukat, s most ország-világ szeme láttára a szart is kiverik belőle. Ütik, amíg mozog. S ez tulajdonképpen furcsa.

Furcsa azért is például, mert a hasonló pajkosságon kapott Szájer Józsefet a bezuhanása után nem verte már senki, csak a közvélemény csámcsogott kicsit a hulláján, de nem mentek utána, a földön már nem rugdosták. Pedig ugyancsak cégéres gazember volt őkelme, még a lefülelése után is azzal etette a hazát, hogy azért takarodik el, mert elfáradt. Ja, az erkélymászás fáradságos dolog – felfelé. De, öcsém, lefelé? Ne már! Ehhez képest Bese pap csak annyit mondott, hogy mások vitték rossz utakra. Meg rászedték. Ordas hazugság mindkettő, de az utóbbi mégiscsak kevésbé orcátlan valamivel. Mégis ezt ütik. Vajon miért?

Meg persze furcsa ez a nagy falkavadászat annak fényében is, ami ezen a héten derült ki. Mert az nem olyan, mint ami a múlt héten, s valszeg nem is olyan, mint ami a jövő héten derül ki majd róla. Más. A Szemlélek nevezetű katolikus blog azt kutatta ki ugyanis a félmúlt szemeteskukájából, hogy ezt a Besét a főpapság már rég nem szenvedhette. Számos főpásztornál bejelentkezett ő szolgálattételre, de a pásztorok, pásztorok nem örvendeztek. Éppen ellenkezőleg, a hátuk közepére sem kívánták az ifjú atyát, csak inkább szabadultak volna tőle, mert tudták, hogy ez a Bese egy beste lélek. Az egyik pispek egyenest úgy fogalmazott, hogy „az Isten mentse attól, hogy felvegye a szemináriumba ezt az embert”. S meg is mentette őt az Isten, abban a végtelen nagy jóságában. Ahol aztán befogadták, ott is vihargyorsan kitelt neki az esztendő, s mint a forró krumplit, úgy hajigálták egymáshoz a rémült főpásztorok a nyomorult Besét, már a pappá szentelése – azaz 2013 – óta. Na, akkor itt kapjunk gyorsan a fejünkhöz egy magasztos pillanatra. Mert mi is következik mindebből?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.