A szerk.

Harminc gomb

A szerk.

Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.

A jövő héten is kiderül róla majd valami mocsokság. A vaknak is látnia kell, az övéi nem elégedtek meg csúfos bukásával, megszégyenülésével, utánavetették magukat, s most ország-világ szeme láttára a szart is kiverik belőle. Ütik, amíg mozog. S ez tulajdonképpen furcsa.

Furcsa azért is például, mert a hasonló pajkosságon kapott Szájer Józsefet a bezuhanása után nem verte már senki, csak a közvélemény csámcsogott kicsit a hulláján, de nem mentek utána, a földön már nem rugdosták. Pedig ugyancsak cégéres gazember volt őkelme, még a lefülelése után is azzal etette a hazát, hogy azért takarodik el, mert elfáradt. Ja, az erkélymászás fáradságos dolog – felfelé. De, öcsém, lefelé? Ne már! Ehhez képest Bese pap csak annyit mondott, hogy mások vitték rossz utakra. Meg rászedték. Ordas hazugság mindkettő, de az utóbbi mégiscsak kevésbé orcátlan valamivel. Mégis ezt ütik. Vajon miért?

Meg persze furcsa ez a nagy falkavadászat annak fényében is, ami ezen a héten derült ki. Mert az nem olyan, mint ami a múlt héten, s valszeg nem is olyan, mint ami a jövő héten derül ki majd róla. Más. A Szemlélek nevezetű katolikus blog azt kutatta ki ugyanis a félmúlt szemeteskukájából, hogy ezt a Besét a főpapság már rég nem szenvedhette. Számos főpásztornál bejelentkezett ő szolgálattételre, de a pásztorok, pásztorok nem örvendeztek. Éppen ellenkezőleg, a hátuk közepére sem kívánták az ifjú atyát, csak inkább szabadultak volna tőle, mert tudták, hogy ez a Bese egy beste lélek. Az egyik pispek egyenest úgy fogalmazott, hogy „az Isten mentse attól, hogy felvegye a szemináriumba ezt az embert”. S meg is mentette őt az Isten, abban a végtelen nagy jóságában. Ahol aztán befogadták, ott is vihargyorsan kitelt neki az esztendő, s mint a forró krumplit, úgy hajigálták egymáshoz a rémült főpásztorok a nyomorult Besét, már a pappá szentelése – azaz 2013 – óta. Na, akkor itt kapjunk gyorsan a fejünkhöz egy magasztos pillanatra. Mert mi is következik mindebből?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.