A szerk.

Harminc gomb

A szerk.

Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.

A jövő héten is kiderül róla majd valami mocsokság. A vaknak is látnia kell, az övéi nem elégedtek meg csúfos bukásával, megszégyenülésével, utánavetették magukat, s most ország-világ szeme láttára a szart is kiverik belőle. Ütik, amíg mozog. S ez tulajdonképpen furcsa.

Furcsa azért is például, mert a hasonló pajkosságon kapott Szájer Józsefet a bezuhanása után nem verte már senki, csak a közvélemény csámcsogott kicsit a hulláján, de nem mentek utána, a földön már nem rugdosták. Pedig ugyancsak cégéres gazember volt őkelme, még a lefülelése után is azzal etette a hazát, hogy azért takarodik el, mert elfáradt. Ja, az erkélymászás fáradságos dolog – felfelé. De, öcsém, lefelé? Ne már! Ehhez képest Bese pap csak annyit mondott, hogy mások vitték rossz utakra. Meg rászedték. Ordas hazugság mindkettő, de az utóbbi mégiscsak kevésbé orcátlan valamivel. Mégis ezt ütik. Vajon miért?

Meg persze furcsa ez a nagy falkavadászat annak fényében is, ami ezen a héten derült ki. Mert az nem olyan, mint ami a múlt héten, s valszeg nem is olyan, mint ami a jövő héten derül ki majd róla. Más. A Szemlélek nevezetű katolikus blog azt kutatta ki ugyanis a félmúlt szemeteskukájából, hogy ezt a Besét a főpapság már rég nem szenvedhette. Számos főpásztornál bejelentkezett ő szolgálattételre, de a pásztorok, pásztorok nem örvendeztek. Éppen ellenkezőleg, a hátuk közepére sem kívánták az ifjú atyát, csak inkább szabadultak volna tőle, mert tudták, hogy ez a Bese egy beste lélek. Az egyik pispek egyenest úgy fogalmazott, hogy „az Isten mentse attól, hogy felvegye a szemináriumba ezt az embert”. S meg is mentette őt az Isten, abban a végtelen nagy jóságában. Ahol aztán befogadták, ott is vihargyorsan kitelt neki az esztendő, s mint a forró krumplit, úgy hajigálták egymáshoz a rémült főpásztorok a nyomorult Besét, már a pappá szentelése – azaz 2013 – óta. Na, akkor itt kapjunk gyorsan a fejünkhöz egy magasztos pillanatra. Mert mi is következik mindebből?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)