A szerk.

Harminc gomb

A szerk.

Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.

A jövő héten is kiderül róla majd valami mocsokság. A vaknak is látnia kell, az övéi nem elégedtek meg csúfos bukásával, megszégyenülésével, utánavetették magukat, s most ország-világ szeme láttára a szart is kiverik belőle. Ütik, amíg mozog. S ez tulajdonképpen furcsa.

Furcsa azért is például, mert a hasonló pajkosságon kapott Szájer Józsefet a bezuhanása után nem verte már senki, csak a közvélemény csámcsogott kicsit a hulláján, de nem mentek utána, a földön már nem rugdosták. Pedig ugyancsak cégéres gazember volt őkelme, még a lefülelése után is azzal etette a hazát, hogy azért takarodik el, mert elfáradt. Ja, az erkélymászás fáradságos dolog – felfelé. De, öcsém, lefelé? Ne már! Ehhez képest Bese pap csak annyit mondott, hogy mások vitték rossz utakra. Meg rászedték. Ordas hazugság mindkettő, de az utóbbi mégiscsak kevésbé orcátlan valamivel. Mégis ezt ütik. Vajon miért?

Meg persze furcsa ez a nagy falkavadászat annak fényében is, ami ezen a héten derült ki. Mert az nem olyan, mint ami a múlt héten, s valszeg nem is olyan, mint ami a jövő héten derül ki majd róla. Más. A Szemlélek nevezetű katolikus blog azt kutatta ki ugyanis a félmúlt szemeteskukájából, hogy ezt a Besét a főpapság már rég nem szenvedhette. Számos főpásztornál bejelentkezett ő szolgálattételre, de a pásztorok, pásztorok nem örvendeztek. Éppen ellenkezőleg, a hátuk közepére sem kívánták az ifjú atyát, csak inkább szabadultak volna tőle, mert tudták, hogy ez a Bese egy beste lélek. Az egyik pispek egyenest úgy fogalmazott, hogy „az Isten mentse attól, hogy felvegye a szemináriumba ezt az embert”. S meg is mentette őt az Isten, abban a végtelen nagy jóságában. Ahol aztán befogadták, ott is vihargyorsan kitelt neki az esztendő, s mint a forró krumplit, úgy hajigálták egymáshoz a rémült főpásztorok a nyomorult Besét, már a pappá szentelése – azaz 2013 – óta. Na, akkor itt kapjunk gyorsan a fejünkhöz egy magasztos pillanatra. Mert mi is következik mindebből?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).