A szerk.

Harminc gomb

A szerk.

Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.

A jövő héten is kiderül róla majd valami mocsokság. A vaknak is látnia kell, az övéi nem elégedtek meg csúfos bukásával, megszégyenülésével, utánavetették magukat, s most ország-világ szeme láttára a szart is kiverik belőle. Ütik, amíg mozog. S ez tulajdonképpen furcsa.

Furcsa azért is például, mert a hasonló pajkosságon kapott Szájer Józsefet a bezuhanása után nem verte már senki, csak a közvélemény csámcsogott kicsit a hulláján, de nem mentek utána, a földön már nem rugdosták. Pedig ugyancsak cégéres gazember volt őkelme, még a lefülelése után is azzal etette a hazát, hogy azért takarodik el, mert elfáradt. Ja, az erkélymászás fáradságos dolog – felfelé. De, öcsém, lefelé? Ne már! Ehhez képest Bese pap csak annyit mondott, hogy mások vitték rossz utakra. Meg rászedték. Ordas hazugság mindkettő, de az utóbbi mégiscsak kevésbé orcátlan valamivel. Mégis ezt ütik. Vajon miért?

Meg persze furcsa ez a nagy falkavadászat annak fényében is, ami ezen a héten derült ki. Mert az nem olyan, mint ami a múlt héten, s valszeg nem is olyan, mint ami a jövő héten derül ki majd róla. Más. A Szemlélek nevezetű katolikus blog azt kutatta ki ugyanis a félmúlt szemeteskukájából, hogy ezt a Besét a főpapság már rég nem szenvedhette. Számos főpásztornál bejelentkezett ő szolgálattételre, de a pásztorok, pásztorok nem örvendeztek. Éppen ellenkezőleg, a hátuk közepére sem kívánták az ifjú atyát, csak inkább szabadultak volna tőle, mert tudták, hogy ez a Bese egy beste lélek. Az egyik pispek egyenest úgy fogalmazott, hogy „az Isten mentse attól, hogy felvegye a szemináriumba ezt az embert”. S meg is mentette őt az Isten, abban a végtelen nagy jóságában. Ahol aztán befogadták, ott is vihargyorsan kitelt neki az esztendő, s mint a forró krumplit, úgy hajigálták egymáshoz a rémült főpásztorok a nyomorult Besét, már a pappá szentelése – azaz 2013 – óta. Na, akkor itt kapjunk gyorsan a fejünkhöz egy magasztos pillanatra. Mert mi is következik mindebből?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.