A kerítés, illetve a jogi kerítés – állítja a kormány – megüzeni a menekülést fontolgatóknak, hogy ne induljanak el. (A jogi határzárról, azaz a menekültekkel szembeni represszív jogszabályok összességéről lapunk beltestében részletesen szólunk.)
Vagy inkább azt üzeni: ne Magyarország felé induljatok el Németországba, mert itt nem juttok át.
De mi lesz, ha a menekültek mégis elindulnak, és továbbra is nagy számban indulnak el az Európai Unió felé? És Szerbiából – a magyar határ helyett – Románia vagy Horvátország felé fordulnak?
Ha Románia felé fordulnak, akkor megint csak Magyarországon találnák magukat előbb-utóbb, hisz Romániából Magyarországon át vezet az út Nyugatra. Ezért Románia felé is építünk kerítést, arról se jöhessen be menekült – ezt lapzártánkkor jelentette be Szijjártó Péter. Olyan hosszan, amilyen hosszan kell. (Igazából az lenne a jó, ha a románok is építenének kerítést, de nem fognak, mert iszonyú hosszú kerítést kéne építeniük, és a Fekete-tengeri határukat amúgy se tudnák lezárni. És amúgy sem értik.) Ha Románia felől jönne a menekült, hogy átutazzon Magyarországon, ne jöjjön, mert úgyse tud továbbmenni, és ha ezt nem érti a menekült, és mégis jön, akkor fennakad a kerítésen, és Romániában marad, és az ő Romániában maradása Románia problémája lesz.
Ha Szerbiából Horvátország felé indulna a menekült – hát, jó utat! Horvátországból úgyis Szlovénia útba ejtésével érné el Ausztriát, majd Németországot, Magyarországra nem jönne. (Ha mégis jönne, majd építünk kerítést Horvátország felé is.) Akkor ez Horvátország problémája, nemde? Ha Horvátországot ez zavarja, építsen kerítést a szerb határra. Ha Horvátország nem épít, csak továbbküldi a menekültet Szlovéniába, és a sok menekült zavarja Szlovéniát, nem akar velük baszkolódni, enni meg inni adni nekik, regisztrálni őket, elbírálni a kérelmüket, akkor húzzon fel egy kerítést Szlovénia a szlovén–horvát határra! Főjenek meg a horvátok a sok menekült levében!
Vagy építsenek mégis kerítést Szerbia felé – hát nem megmondtuk?
Ha se a horvátok, se a szlovének nem kerítenek, de nem is bajlódnak a menekültekkel, hanem csak áteresztik őket cakpakk Ausztriába, akkor az legyen Ausztria baja. Mi közünk hozzá? Ha nem tetszik, húzzon fel Ausztria kerítést!
Ha Ausztria nem akar, akkor Németország.
És így tovább. Ha a menekült a Közel-Kelet általános irányából – kis kerülővel – netán Lengyelország felől akarná az unióba csempészni magát, akkor mit csináljon Lengyelország? Mi a jó tanácsunk lengyel testvéreinknek? Na…?
Még annyit érdemes ehhez hozzátenni, hogy a kerítés önmagában kevés. Ahhoz, hogy működjön, és tényleg megakadályozza a menekült behatolását, vagy a kerítés dacára behatoló menekültet legalább látszólag jogszerűen a kerítésen túlra lehessen visszapenderíteni,
a szegény kerítés bántalmazását (átvágását, meghágását, az alatta átbújást) ugyanúgy kriminalizálni kell, ahogy a magyar kormány tette azt a szeptember 15-től hatályos szabályozással. Nem ok és értelem nélkül beszél kettős védelmi vonalról a kormány. Azaz minden kerítésépítő országnak – ha komolyan gondolja – ugyanúgy ki kell lépnie a menekültekkel való emberséges bánásmódot előíró ENSZ-egyezményből, mint Magyarországnak; különben minek építene kerítést? (Még ha ez a kilépés formálisan nem történt is meg, a dolog lényegét tekintve igen.)
Orbán Viktor a kerítéssel (a tárggyal és a jogszabályi környezetével), valamint azzal, hogy kitartóan küzd ama elképzeléssel, miszerint az unió tagországai az unió területére érkező menekülteket az egyes államok népessége és gazdasági teherbíró képessége szerint osszák el (ez lenne a kvótarendszer), a nulla számú menekült befogadása mellett teszi le a garast. De nemcsak csinálja ezt a politikát, hanem demonstrálja is. Azt üzeni: én ezt csinálom, csináljátok ti is ezt! (Orbán nemcsak azt mondja, hogy Magyarország nem lesz része a kvótarendszernek, de azt is, hogy ne is legyen ilyen.) Ha nem csináljátok, a ti bajotok. Legyen a menekültáradat minden gondja-baja a ti bajotok.
Talán abban a hitben teszi ezt, hogy először egyes pártok, aztán tagországok, aztán előbb-utóbb az egész unió átveszi ezt a politikát – az ő politikáját. Bayer Zsolt épp a lapunk szerkesztősége előtt tartott vasárnapi tüntetésen nyilvánította ki abbéli meggyőződését, hogy az unió félmilliárd polgárából 450 millió nem akar bevándorlókat; és a vasárnapi szónokot bízvást nevezhetjük megbízható forrásnak, melyből időről időre a maguk legtisztább formájában buzognak fel a miniszterelnöki gondolatáramok. Tele van a sajtó olyan bennfentes pletykákkal is, hogy Orbán tényleg elhitte: ő „menti meg” az uniót. A nagy formátumú világpolitikus, Európa erős embere átnyúl minden fatökű, birka politikus, minden széplélek, álmodozó humanista és minden sunyi bürokrata feje fölött, és megérinti a 450 millió szívét, majd akaratuk megképződéseként Európa vizei fölött lebeg.
Nem csak azt akarjuk most (megint) elmondani, hogy ez a politika miért elfogadhatatlan elvi szinten, hogy a zéró tolerancia és a zéró szolidaritás a valóban üldözöttekkel, az erőszak, esetenként a tömeggyilkos erőszak áldozataival szemben miért embertelen és szörnyű; hogy a genfi menekültügyi egyezmény kijátszása miért sért alapvető civilizációs normákat. (Az elmúlt hetekben több apró jelét is adtuk annak, hogy helytelenítjük a kormánynak ezt a, hogy is mondjuk csak, filozófiáját.) Rögzítsük azt is: bármennyire béna és tanácstalan is az unió, nem Orbán Viktor mostani abszurd politikája fogja megváltani. Európa nem Orbán malmában őröl.
A magyar kormányfő viszont – jól megfontolt belpolitikai számításokból, esetleg rossz politikai lépések sorozatának eredményeképp – egyszerűen kivonta magát a közös megoldás kidolgozásának kötelezettsége alól, sőt, a legelemibb együttműködésekből is. A magyar kormány azt adta legközelebbi szövetségesei, természetes politikai partnerei, közvetlen szomszédai értésére, hogy nincs és nem is lesz figyelemmel a közös döntésekre, ha azok nem az ő döntéseit fogják kopírozni. Megtagadott velük minden szolidaritást, s kinyilvánította érdektelenségét e döntések meghozatalának folyamatai iránt is; pusztán azok blokkolására szorítkozik. A magyar kormány kivonta magát Európából.
