A szerk.

Orbán Viktor két beiktatása

A szerk.

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.

Aztán felkerekedtek a tisztelt egybegyűltek is, s együtt vonultak a lezárt belvároson át a Kossuth térre, ahol még nagyobb ceremónia kezdődött, mondhatni világi körülmények és külsőségek között, de azért az Isten nevének sűrű emlegetésével. Voltak zongoristák, híres énekesnő Chanelben, egy egész lánykar, s persze a huszárok – nekik sűrű napjaik voltak, előző héten a Giro d’Italia, most ez, nyilván alig győzték. De sűrű napjai voltak a miniszterelnöknek is, ahogy a szédült gruppie-ként áhítatos, illetve elégedett arculattal a nyomába szegődött kegyenc csoportnak is, beiktatásról jártak beiktatásra. Szombaton Novák, hétfőn Orbán… mondhatjuk, s ugyan folytathatjuk is a novákozást itt, de aligha kell rendkívüli politikai éleslátás ahhoz, hogy belássuk: Orbán Viktor két beiktatásáról volt valójában szó. Ahogy erről volt szó Áder János beiktatásán, pláne Schmitt Pálén, ahogy súrlódásmentesen ideilleszthető Mádl Ferenc neve is.

Magyarországnak Göncz Árpád óta nem volt önálló cselekedetekre képes államfője, Sólyom Lászlón kívül olyan sem, aki ezt valamennyire is ambicionálta volna, s hát Sólyom ebbéli köreiből is csak annyi maradt, ahogy egy határőr altiszt visszafordítja szépen a szlovák határról, illetve az a sértettség, mellyel azt fogadta, ahogy a végre választást nyerő Orbán Viktor felüget hozzá a Várba, s közli, hogy nem lesz ám újrázás. Schmitt Pál „álamfői” produkciója sem a hivatal méltóságára volt bizonyíték, Áder János legnagyobb alakítása pedig az volt, hogy „ekkora halat fogtam, szeretnék ENSZ-főtitkár lenni”. Mádl Ferencre már azok sem emlékeznek, akik odaállították. Mindez még egy alig több mint harmincesztendős demokrácia történetében is szégyenletesen kevés, már ha elfogadjuk, hogy az elmúlt évtizedben itt demokrácia lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.