A szerk.

Orbán Viktor két beiktatása

A szerk.

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.

Aztán felkerekedtek a tisztelt egybegyűltek is, s együtt vonultak a lezárt belvároson át a Kossuth térre, ahol még nagyobb ceremónia kezdődött, mondhatni világi körülmények és külsőségek között, de azért az Isten nevének sűrű emlegetésével. Voltak zongoristák, híres énekesnő Chanelben, egy egész lánykar, s persze a huszárok – nekik sűrű napjaik voltak, előző héten a Giro d’Italia, most ez, nyilván alig győzték. De sűrű napjai voltak a miniszterelnöknek is, ahogy a szédült gruppie-ként áhítatos, illetve elégedett arculattal a nyomába szegődött kegyenc csoportnak is, beiktatásról jártak beiktatásra. Szombaton Novák, hétfőn Orbán… mondhatjuk, s ugyan folytathatjuk is a novákozást itt, de aligha kell rendkívüli politikai éleslátás ahhoz, hogy belássuk: Orbán Viktor két beiktatásáról volt valójában szó. Ahogy erről volt szó Áder János beiktatásán, pláne Schmitt Pálén, ahogy súrlódásmentesen ideilleszthető Mádl Ferenc neve is.

Magyarországnak Göncz Árpád óta nem volt önálló cselekedetekre képes államfője, Sólyom Lászlón kívül olyan sem, aki ezt valamennyire is ambicionálta volna, s hát Sólyom ebbéli köreiből is csak annyi maradt, ahogy egy határőr altiszt visszafordítja szépen a szlovák határról, illetve az a sértettség, mellyel azt fogadta, ahogy a végre választást nyerő Orbán Viktor felüget hozzá a Várba, s közli, hogy nem lesz ám újrázás. Schmitt Pál „álamfői” produkciója sem a hivatal méltóságára volt bizonyíték, Áder János legnagyobb alakítása pedig az volt, hogy „ekkora halat fogtam, szeretnék ENSZ-főtitkár lenni”. Mádl Ferencre már azok sem emlékeznek, akik odaállították. Mindez még egy alig több mint harmincesztendős demokrácia történetében is szégyenletesen kevés, már ha elfogadjuk, hogy az elmúlt évtizedben itt demokrácia lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.