Putyin horgán az ország

A szerk.

Ma délután 15.30-tól civil tüntetés lesz a József nádor téren a Paksi Paktum ellen. A részvételre mindenkit csak buzdítani tud A szerk. alapos cikke, mely végigveszi, miért is annyira aggasztó a Putyinnal kötött atomüzlet.

A Magyar Köztársaságnak talán lehetnének jó okai arra, hogy a paksi atomerőmű új blokkjait az orosz állam építse. Mondjuk úgy tíz év múlva - amikor az építés megkezdése és így a róla szóló vita is aktuálissá válna. Tíz év múlva ezt a vitát ráadásul a mostani tudásunknál jóval több információ és megalapozottabb becslések birtokában tudnánk lefolytatni.

Ahogy az építés sürgős megkezdését sem indokolja semmi, úgy lehetünk biztosak abban is, hogy a múlt kedden a tárgyban aláírt megállapodásokat magyarázó kormánypropaganda valaminek az elfedését szolgálja. Tartópillérként szolgáló fontos elemei ugyanis nem igazak. Magyarországnak nem lesz szüksége a tíz-tizenkét éven át négy, tizenöt éven át három reaktor szolgáltatta többlet-energiára. Az sem valószínű, hogy a szükségleteinken felül megtermelt áram eladásával keresni tudnánk: a két új paksi blokkban előállítandó energia legfeljebb azért lesz olcsó, mert olcsón adják majd, és nem számolják bele a két új blokk építésének és az építés finanszírozásának a költségeit. Pedig bele kéne, még akkor is, ha adósságba Paks miatt formálisan nem az MVM, hanem a magyar állam veri majd magát: ilyen alapon bármilyen energiaforrást felhasználó erőművet dotálhatna az állam, némelyikkel talán még jobban is járnánk. Arra sem vennénk mérget, hogy az orosz finanszírozás olyan olcsó lesz: beloldalunkon nemcsak arról írunk, hogy a hitelszerződésből még semmi sem látszik, de arról is, hogy az orosz állam maga is hitelből finanszírozná a hitelt, s így legfeljebb annyival járhatunk jól, amennyivel ők olcsóbban vehetnek pénzt, mint a magyar állam.

De akkor miért?

Lenne itt a történetnek egy magasabb szempontú értelme is. E mese szerint Orbán tavaly év elején kezdett erősen töprenkedni, és tavaly nyáron döntött úgy, hogy a "magyar versenyképesség" megőrzése, különösen pedig a német érdekeltségű magyarországi vállalkozások, sőt, talán a németországi energiapiac olcsó energiával esedékes kiszolgálása érdekében hipp-hopp az orosz államra bízza Paks bővítését. (A kormányzati spin szerint az üzlet egyenesen a német energetikai óriáskonszern, az RWE és a Deutsche Telekom áldását is bírja.) Hazánk kicsiny ország, az orosz és a német gigász közé szorult geopolitikai légypiszok, rendszeres tartózkodási helye az üllő és a kalapács közti tér, de a kormányfő most épp ebből kovácsol előnyt. A következő két, három, négy, sőt több évtizedben hazánk ügyesen egyensúlyoz majd a két nagyhatalom között, az ügyesség garanciája pedig a sajátos magyar észjárás lenne, és annak kvintesszenciája, a jövő bizonytalan tájai fölött lebegő, s e tájakat éles szemmel kémlelő turul-kormányfő. Ebbe bőven belefér az is, hogy a pénzügyi lebonyolításhoz épp a Rotschildok segítségét vásároljuk meg. Ha pénzről van szó, kihez is fordulnánk, mint a zsi... izé, hozzájuk.

Horogra akadtunk

Horogra akadtunk

Fotó: Ria Novosztyi / MTI

Ennek a storyline-nak a főhőse tehát a vizionárius reálpolitikus - érdekesség, hogy a kormányközeli orosz sajtó is ezt reklámozza. (Azt, hogy a német kormány vagy a legnagyobb német vállalatok afféle csendestársak lennének ebben az üzletben, pár oldallal odébb egy német Oroszország-szakértő látványosan nem hiszi el). A paksi szerződések geopolitikai dimenziójának azonban van egy kevésbé romantikus olvasata is; további érdekesség, hogy e konzekvenciákat a megállapodásokat egyébként szolid elégedettséggel üdvözlő orosz sajtó nem habozik levonni. Ez úgy szól, hogy Orbán Viktor otthagyta eddigi szövetségeseit, az Európai Uniót, és rálelvén a helyes irányra, országa csónakját az orosz anyahajóhoz csomózta. (A reálpolitikai indíttatást ezek a kommentárok sem mulasztják el észrevételezni, ugyancsak elismerő hangon, az Európai Uniónak ugyanis, ha Önök még nem értesültek volna róla, kampó, befellegzett, fuccs). Afelől senkinek orosz oldalon egy szemernyi kétsége sincs, hogy Magyarország el van fogyasztva reggelire, hogy kívül helyezte magát a nyugati világon. És az aggasztó még csak nem is ez. Minden, amit arról tudunk, hogy a magyar kormány hogyan próbálta az elmúlt három évben Moszkvával szemben elhelyezni magát, erősíteni látszik ezeket a vélelmeket és értékeléseket. Szijjártó Péter, az egyszemélyes külügyminisztérium két hosszú éve szénné találkozza magát különféle orosz külügyi és külgazdasági főhivatalnokokkal, ezek koreográfiája nagyjából úgy zajlik, hogy Szijjártó megpróbál eladni nekik valamit. (Esetleg pénzt kérünk tőlük kölcsön.) A siker mindeddig mérsékelt volt; gyakran kinyilvánítja viszont a magyar kormány elkötelezettségét a Déli Áramlat elnevezésű gázvezeték magyarországi megépítése mellett, mely cső azért fontos Oroszországnak, mert ha Ukrajnában beüt valami, így tudja Ukrajna megkerülésével a gázát eladni Nyugat-Európában. Nekünk legfeljebb ugyanezért fontos, viszont ez nem a mi szempontunk. Másért biztosan nem, hisz ezen a csövön is csak orosz gáz tud Magyarországra érkezni. Az orosz-magyar felállásban a magyar fél tökéletes kiszolgáltatottságára és alárendeltségére utal az is, hogy Orbánnak három hónappal a választások előtt kellett ezt az ügyet behúznia: márpedig szavazatot nyerni nem, csak veszíteni tud rajta. Ez így és most leginkább az oroszoknak lehetett fontos: az atomenergia rapid népszerűségvesztése miatt Moszkva még minden lehetséges üzletet szeretne mihamarabb bezsákolni. Putyin elnök a keze fejére húzta Orbán Viktort, játszik vele, és még a hangját is mókásan utánozza.

És ha Orbán német meséjének a fele sem igaz, a másik fele még simán az lehet - hogy tudniillik Berlin vagy Brüsszel magasról tenni fog az egészre, s Orbán geopolitikai sávváltása inkább megkönnyebbülést, mint főfájást okoz arrafelé, mondván, egy gonddal kevesebb. Ahogy az sem okozott különösebb traumát az unió számára, amikor Belaruszt és Ukrajnát átengedte Putyinnak: a cinikus indoklás, hogy ezt akarja a nép, hiszen Lukasenkát is, Janukovicsot is szabadon, több jelölt közül választotta meg (legalább formálisan), éppenséggel kézre állna Magyarország esetében is.

Belarusz úgy tizenöt éve kilátástalan diktatúra, Ukrajna lapzártánkkor öles léptekkel igyekszik a polgárháború felé. A diktatúra és a polgárháború - valamint az ezt előállító politikai bűnözők - szponzora egyaránt Vlagyimir Putyin volt; s mindkét esetben a forrásokat az orosz energiahordozók adták.

Mi még a szabad választások előtt állunk.

A tüntetés facebook-oldala itt található.

Neked ajánljuk