A szerk.

Romlott, erkölcstelen, hazug 3.

A szerk.

Egyre többet kell takarítani a főnök után. Miután nem csak az ország, de a saját hatalmi szempontjából is ballépések sorozatát követte el a svéd NATO-csatlakozás ügyében, a pártközpont és a propagandagépezet most megpróbálja sikerként eladni a grandiózus stratégia teljes kudarcát. (Néhány oldallal beljebb minderről alaposan okadatolt cikket olvashatnak.)

De az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján még a másfél évig tartó értelmetlen kötözködésnél is veszélyesebb ügyben kellett magát kimagyaráznia a miniszterelnöknek.

Novák Katalin lemondását hétfőn fogadta el a parlament, és emiatt – no meg azért, mert az ellenzéknek ebben az évben először volt alkalma személyesen Orbánhoz intézni kérdéseket – újra előkerült az egész bicskei pedofilhistória, a felelősség kérdése. Nemcsak a kegyelem, hanem a mindig mostohán kezelt, de a 2010 után gyakorlatilag teljesen széthullott gyermekvédelmi rendszer miatt is.

Magyarország miniszterelnöke a jobbára érdemi és releváns felszólalásokból egyetlen dolgot fogott föl, hogy ti. mindez az ő hatalmi pozícióját is megingathatja. Következésképpen a válaszait is jószerivel ennek a kivédésére korlátozta. Ő semmiről nem tehet, és különben is, a pedofil bűnesetekért a baloldali-liberális kormány a felelős, mert akkor szabadon grasszáltak a pedofilok, bezzeg a Fidesz-kormány lecsukta őket. A gyerekmolesztáló bicskei volt intézményigazgató is a jelenlegi ellenzék embere, akit a 2010 utáni adminisztráció állíttatott bíróság elé. Egészen pontosan így fogalmazott: „mi börtönbe zártuk”. Még csak nem is a bíróság, hanem „mi”.

Régóta ismert hárító technika, a Fidesz is régóta gyakorolja, Orbán Viktor pedig szemrebbenés nélkül képes alkalmazni álmából felverve is: ha vaj van a fejeden és végképp nem tudsz mit mondani egy vádra, amelynek valós alapja van, akkor hazudj akkorát, amekkorát józan elme elképzelni se képes. Pedofilügyben pontosan ez történt hétfőn délután a magyar Országgyűlésben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.