„Csomagmegőrzőben dolgozom.” „Felszolgálás étteremben.” „Pedikűr, műkörmözés.” „Bérolvasás, de nincs szívem sokat kérni érte.” „Rendezvényeken mosogatás.” „Irodai adminisztrációs feladatok.” „Állatorvos mellett műtéti asszisztens.” „Tanítás után független biztosítási alkusz vagyok.” „Kirándulóközpontban turistákat fogadok.” „Vokálozás szertartásokon.” „Diszpécser távfelügyeleti cégnél.” „Közvélemény-kutatás.” „Takarítás, mosogatás.” Íme, mutatóba néhány válasz arra, hogy „Ki mivel egészíti ki a jövedelmét?” A kérdést egy közösségi oldal egyik tanári csoportjában tette fel egy – még – aktív pedagógus a közoktatásban dolgozó kollégáinak. A kérdésből és a válaszokból is egyértelmű, hogy másodállásokról van szó, illetve hétvégenként végzett rendszeresebb munkákról.
Ebben és más hasonló jellegű csoportokban olyan posztokat is olvashatunk tucatjával, amelyekben kétségbeesett igazgatók keresnek szakképzett tanárt, és mivel fizetésben többet nem tudnak kínálni más igazgatónál, kínjukban szellemes fordulatokkal igyekeznek vonzóvá tenni az intézményüket (nálunk nem ér retorzió, ha néha sztrájkolsz; itt még nem vertek meg tanárt; a mi iskolánkból a legszebb a kilátás a városra stb.). Aztán olyan bejegyzésekbe is minduntalan belebotlunk, amelyekben az állást kereső tanár beírására nagyon rövid időn belül minimum 50–60 különböző iskolából érkezik válasz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
