A szerk.

Von der Leyen, a troll

A szerk.

Emlékeznek még a múlt év végi brüsszeli balhéra? Orbán és lengyel elvbarátai a teljes uniós költségvetés vétójával fenyegettek, így akarván elérni, hogy az EU ne fogadja el az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, a rendeletet, amely lehetővé teszi az uniós pénzkifizetések felfüggesztését a jogállamiság elveinek az EU pénzügyi érdekeit veszélyeztető sérelme esetén (magyarul akkor, ha egy kormány az intézményesített lopást körülbástyázó jogrendszert alakít ki).

A patthelyzetet úgy oldották fel, hogy a mechanizmust megszavazták, ám az állam- és kormányfők decemberi csúcstalálkozóján megígértették az Európai Bizottsággal, hogy addig nem alkalmazza, amíg az EU Bírósága nem dönt arról, összhangban áll-e a rendelet az uniós alapszerződésekkel.

Elegáns megoldásnak tűnt, az EU vezetői elmondhatták, hogy megvan a mechanizmus, amit akartak, Orbán meg úgy gondolhatta, ha megtámadja a rendeletet a bíróságon, azzal időt nyer a ’22-es választásokig. Egy kis gond volt a konstrukcióval: az állam- és kormányfők deklarációi nem rendelkeznek a jogforrás ismérveivel, így az a tény, hogy ez a politikai megállapodás de facto felfüggesztett egy elfogadott és kihirdetett uniós jogszabályt, kissé zsenánsan vette ki magát. Első ránézésre a Bizottság becsicskulása nem tűnt annyira jogszerűnek, és aztán sokadikra sem.

A jogállamisági mechanizmus létrehozásában társjogalkotóként részt vevő Európai Parlamentnek is feltűnt ez, és mert a mechanizmus – igen helyesen – szívügye neki, júniusban hivatalosan is felszólította a Bizottságot a rendelet alkalmazására, egyúttal perrel fenyegette meg a további halogatás esetére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.