A szerk.

Von der Leyen, a troll

A szerk.

Emlékeznek még a múlt év végi brüsszeli balhéra? Orbán és lengyel elvbarátai a teljes uniós költségvetés vétójával fenyegettek, így akarván elérni, hogy az EU ne fogadja el az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, a rendeletet, amely lehetővé teszi az uniós pénzkifizetések felfüggesztését a jogállamiság elveinek az EU pénzügyi érdekeit veszélyeztető sérelme esetén (magyarul akkor, ha egy kormány az intézményesített lopást körülbástyázó jogrendszert alakít ki).

A patthelyzetet úgy oldották fel, hogy a mechanizmust megszavazták, ám az állam- és kormányfők decemberi csúcstalálkozóján megígértették az Európai Bizottsággal, hogy addig nem alkalmazza, amíg az EU Bírósága nem dönt arról, összhangban áll-e a rendelet az uniós alapszerződésekkel.

Elegáns megoldásnak tűnt, az EU vezetői elmondhatták, hogy megvan a mechanizmus, amit akartak, Orbán meg úgy gondolhatta, ha megtámadja a rendeletet a bíróságon, azzal időt nyer a ’22-es választásokig. Egy kis gond volt a konstrukcióval: az állam- és kormányfők deklarációi nem rendelkeznek a jogforrás ismérveivel, így az a tény, hogy ez a politikai megállapodás de facto felfüggesztett egy elfogadott és kihirdetett uniós jogszabályt, kissé zsenánsan vette ki magát. Első ránézésre a Bizottság becsicskulása nem tűnt annyira jogszerűnek, és aztán sokadikra sem.

A jogállamisági mechanizmus létrehozásában társjogalkotóként részt vevő Európai Parlamentnek is feltűnt ez, és mert a mechanizmus – igen helyesen – szívügye neki, júniusban hivatalosan is felszólította a Bizottságot a rendelet alkalmazására, egyúttal perrel fenyegette meg a további halogatás esetére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.