Von der Leyen, a troll

Emlékeznek még a múlt év végi brüsszeli balhéra? Orbán és lengyel elvbarátai a teljes uniós költségvetés vétójával fenyegettek, így akarván elérni, hogy az EU ne fogadja el az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, a rendeletet, amely lehetővé teszi az uniós pénzkifizetések felfüggesztését a jogállamiság elveinek az EU pénzügyi érdekeit veszélyeztető sérelme esetén (magyarul akkor, ha egy kormány az intézményesített lopást körülbástyázó jogrendszert alakít ki).

A patthelyzetet úgy oldották fel, hogy a mechanizmust megszavazták, ám az állam- és kormányfők decemberi csúcstalálkozóján megígértették az Európai Bizottsággal, hogy addig nem alkalmazza, amíg az EU Bírósága nem dönt arról, összhangban áll-e a rendelet az uniós alapszerződésekkel.

Elegáns megoldásnak tűnt, az EU vezetői elmondhatták, hogy megvan a mechanizmus, amit akartak, Orbán meg úgy gondolhatta, ha megtámadja a rendeletet a bíróságon, azzal időt nyer a ’22-es választásokig. Egy kis gond volt a konstrukcióval: az állam- és kormányfők deklarációi nem rendelkeznek a jogforrás ismérveivel, így az a tény, hogy ez a politikai megállapodás de facto felfüggesztett egy elfogadott és kihirdetett uniós jogszabályt, kissé zsenánsan vette ki magát. Első ránézésre a Bizottság becsicskulása nem tűnt annyira jogszerűnek, és aztán sokadikra sem.

A jogállamisági mechanizmus létrehozásában társjogalkotóként részt vevő Európai Parlamentnek is feltűnt ez, és mert a mechanizmus – igen helyesen – szívügye neki, júniusban hivatalosan is felszólította a Bizottságot a rendelet alkalmazására, egyúttal perrel fenyegette meg a további halogatás esetére.