A szerk.

Krisztusból bohócot

A szerk.

Amikor júniusban a Magyar Jogász Egylet Értékek és intézmények a tízéves Alaptörvényben című konferenciáján Kövér László azt mondta, hogy az Alaptörvény legfőbb üzenete az, hogy „Magyarország magyar ország akar maradni”, Trócsányi László pedig azzal tromfolta, hogy az Alaptörvény „választ ad arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk”, senki nem lepődött meg.

Nem történt ugyanis egyéb, mint hogy Kövérék ismét egyértelművé tették, hogy mivel a magyar államvezetésnek nincs jövőképe, nosztalgiára építik várukat; számukra a 21. század második évtizedét is szinte kizárólag az 1930-as évek politikája iránt érzett rajongás hatja át. Egy afféle szárnyaszegett Szent István-i gondolat, mivel azt még Kövér László is kénytelen lenne elismerni, hogy a Horthy-rezsim legfontosabb elemét, a területi revíziót manapság csak nem hivatalosan, és akkor is szordínóval lehet emlegetni.

Csakhogy, ha ezt az elemet kihagyjuk a két háború közti korszak hivatalos politikájából, akkor az teljesen üressé és céltalanná válik. Vagyis csak a csomagolás marad, a rendszer anakronisztikus és giccses dekorációja, az ipari mennyiségű szuvenír Nagy-Magyarország, a falvédőre varrt Hiszekegy, Horthy Miklós arcképe bélyegen, képeslapon. E csomagolás kétségkívül legnagyobb szabású eseménye volt az 1938-as Szent István-év, a Szent Jobbal haknizó aranyvonattal és számos egyéb rendezvénnyel, és az azt megelőző Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amely csak látszólag volt politikamentes és egyetemes spirituális esemény. A jelszó ugyanis az volt, hogy legyen az eucharisztikus kongresszus „minden idők legnagyobb eucharisztikus kongresszusa”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.