A szerk.

Sámán, sámán!

A szerk.

Embert menekíteni Afganisztánból embert próbáló küldetés, az elmúlt napokban-hetekben ezen fáradozott gyakorlatilag az egész NATO, illetve a fél világ, elsőül is ideértve az Egyesült Államokat.

Tepert is mindenki veszettül, de minden menekítési akcióba csúsztak be kisebb-nagyobb hibák, balesetek, hátrahagyott támogatói listák, hátrahagyott, elvesztett emberek, egyéb tragédiák. Talán csak mi, magyarok oldottuk meg ezt a különösen veszélyes küldetést tökéletesen, hiba nélkül, gyorsan, pontosan és humánusan – tudhattuk meg a hadügyminiszter és a katonai főparancsnok sajtótájékoztatóján, melyet az Operation Shaman névre keresztelt magyar mentőakció végeztével tartottak.

Hogy ezen újabb szép magyar harcászati siker mennyire kiemelkedik a mezőnyből, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az az igazán sajnálatos eset, amely „egy másik nemzet repülőgépén” történt. Jelesül az – tudtuk meg a sajttájon a harci dresszbe öltözött nacsalnyiktól –, hogy tudniillik a gép slozijában az egyik „menekített” már javában barkácsolta a bombáját, amikor „rátaláltak”. Valóban, még belegondolni is rémes, hogy mi lett volna, ha valakinek nem ugyanakkor kell vizelnie, amikor a divernyák bombát tölt. Vagy ha a hülye terrorista esetleg magára zárja a WC-ajtót addig, amíg elvégzi a dolgát a bombájával – bár mindez csak fikció. Maradjunk szigorúan a tényeknél, melyet a magyar független sajtó így tolmácsolt: „Volt másik nemzet, akinek a repülőgépének a fedélzetén a menekített már bombát szerelt a vécében.” Az orbánista trashmédia meg így: „Hozzátette: más nemzetek mentőakciója során előfordult, hogy egy kimenekített (vélhetően a menekültek közé beférkőzött tálib harcos) éppen a WC-ben szerelt fel robbanószerkezetet, amikor rátaláltak.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.