A szerk.

Először 101 éve volt március első péntekjén az ima világnapja. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek hazai lebonyolításáért a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa felel.

De tényleg, minden egyes napon, kivétel, szünet, hibázás, kihagyás nélkül, minden órában, minden percben, minden lélegzetvételükkel. A Magyarországot immár tíz esztendeje fogva tartó hatalom – nevezzük akár NER-nek, Fidesznek, Orbán-rezsimnek, ideiglenesen hazánkban állomásozó gonoszságnak – csinálhat bármit, azonközben egyre mindig van gondja, jelesül arra, hogy kitagadjon valakit.

„Ma ott tartunk, hogy annyira sok a beteg a BKV-nál, hogy ha kidőlnek azok az emberek, akik a metrót irányítják, nem tudjuk őket máshogy pótolni. Annyira sok a beteg a 2-es metró vonalán, ha még kettő ember megbetegszik, akkor lehet, hogy le kell állítani a metrót.”

A csapás mértékét, abban az értelemben, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és kapcsolt részei közvetlen következményeképp hány kórházi osztály, szakrendelés szűnik meg és hol, mennyivel növekednek a várólisták és csökkennek az ellátás mennyiségi és minőségi mutatói, egyelőre lehetetlen felmérni.

Szögezzük le már az elején: semmi kifogásunk az ellen, hogy egy ország demokratikusan megválasztott vezetőjét akár hazájában elsőként is beoltanak járványhelyzetben.

És akkor két ellenpélda.

Amióta egyre magasabb hivatalait viseli, Novák Katalin mondott már cifra dolgokat, de annyira pontosan nem írta le még soha a Magyarországot immár több mint tíz éve fogva tartó politikai rendszert, mint múlt pénteken az index.hu neve alatt futtatott kormánylapban, mely úgymond interjút készített vele.

Március 1-jén hatályosul az a törvény, amely újraírja az állami egészségügyben dolgozók munkavállalásának szabályait, és átszabja a díjazásukat is.

„Köszönettel elfogadom”, e szerény szavakkal fogadta el állítólag a Blikk birtokába jutott ajándékozási szerződéssel Kósa Lajos a Crédit Industriel et Commercial bank 24 százalékos tulajdoni részét.

Épp lapzártánk idején érkezett a hír, hogy a 92,9-es rádiófrekvenciára benyújtott, és formai okokból elmeszelt két pályázat gazdája közül immár a második – Bíró Balázs, finoman szólva is NER-közeli ügyvéd nevével fémjelzett LBK Médiaszolgáltató 2020 Kft. – is visszavonta a kizárás elleni fellebbezését, amitől már újra is indult a pályázat, immár csupán egy résztvevővel, amely pedig nem más, mint a Klubrádió.

Müller Cecília lebuktatta magát. A legbanálisabb módon: képtelen volt csak oda elküldeni egy elektronikus levelet, ahová valójában szánta.

Oroszországban az elmúlt hetekben – január 23-án, 31-én és február 2-án – tartott tüntetések, illetve az azokra adott hatósági válaszok történelmet írtak, és a legrosszabb fajtából valót.

A Fővárosi Törvényszék kedden elutasította a Klubrádió Médiatanács elleni keresetét, ezzel lapzártánkkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a rádió február 15-ével elveszíti az FM 92,9 MHz-es analóg frekvenciáját, és legalább ideiglenesen csak az interneten tudja folytatni adását.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem élére kijelölt katonatiszt legnagyobb csúsztatása talán az volt, hogy az egyetem korábbi vezetését tette felelőssé a szegényes körülményekért, az elavult infrastruktúráért; mintha a korszerű oktatás eszközeinek biztosítása a szenátus munkaköri kötelessége lett volna, nem pedig a fenntartó feladata.